Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az Isten háta mögött
Végel László
Végel László naplójegyzetei (a nyomtatott kiadás a Családi Körben jelent meg):
Éjfél Újvidéken
Kánikula Újvidéken és az egész Vajdaságban. Ügyes-bajos dolgaim miatt Újvidék központjába igyekszem. Az árnyékos oldalakon haladok, a többi járókelővel levegő után kapkodok. A városközpontban forró az aszfalt, sehol nem látok locsoló kocsit. Majd délután, gondolom, miután a belgrádi tévéhíradóban láttam, hogy Belgrádban és Nišben a kánikulában locsolják az utcákat. Egész délután lesem a Felszabadulás sugárutat, a locsoló kocsinak nyoma sincs. Aztán jön egy zápor, s fellélegzem. Rajtunk újvidékieken csak az Isten segít! Persze, az Isten távol van, nem figyelhet állandóan ránk, viszont a polgármester közel, ő azonban nem gondoskodik rólunk, vagyis a locsoló kocsikról. Az Úristen pedig bizonyára megelégelte ezt, nem segíthet rajtunk minden áldott nap, s talán az is megfordul a fejében, hogy segítsünk magunkon. Valamiféle segítségre viszont nagy szükség lenne, mert mint olvasom, a napokban a város központjában éjfélkor elnáspángoltak egy polgárt. Szokás szerint, a rendőrség intenzíven nyomoz. Ezekben a hetekben számos súlyos kilengés történt Újvidéken, de semmi hír arról, hogy elfogták és példás büntetésben részesítették a tetteseket. Pedig immár ez lenne az igazi hír, nem pedig az, hogy gyilkosság történt, vagy véres verekedés. Persze, a városatyáknak is szembe kellene nézniük azzal, hogy mi történik ebben a városban, nekik is vállalni kellene a felelősséget. Nem várható a rendőrségtől, hogy gumibot helyett varázspálcával strázsáljon, meg különben is tudnivaló, hogy a gumibot nem ad magyarázatot az agressziók hátterére.
A bácsik megdrágították a villanyáramot
Még mindig tart a kormányátalakítási akció. Most éppen Mladjen Dinkićet az „örökös funkcionárius”, aki soha még nem volt ilyen kezes bárány a kormányon belül, kiebrudalták (mars kifelé, mondták neki), ennek következtében három miniszteri poszton osztozkodik a maradék két párt. Jut is, marad is. Kezdődik tehát az osztozkodás. Eddig ugyanis arról volt szó, hogy ki repül, és ki marad. Most következik a második felvonás: ki, mit kaparint meg. A bulvárlapok szerint Dačić kormányfő és Dinkić miniszter között heves perpatvar folyt, vulgáris kifejezésekkel és káromkodással fűszerezve. Nem is idézném őket, mert ezek a szavak nem tűrik a nyomdafestéket. A sajtóban különböző, egymásnak ellentmondó hírek. A legfontosabb hír mégis az, hogy megdrágult a villanyáram, a hús, és még sok más dolog. Újvidéken a buszjegy is megdrágul. Egy nyugdíjas háziasszony nyilatkozik: Ezentúl hajnalban ébred, hogy megfőzzön. A sarkon egy asszony rászól a kisfiára: „Mostantól fogva hetente csak egyszer kapsz fagyit. A bácsik megdrágították a villanyáramot!”.
Aggodalmak
A VMSz tisztségviselői megnyugtatják a választópolgárokat, ne aggódjanak, a rehabilitációs perek rendben folynak. Azok közé tartozom, akik őszintén kívánják, hogy így legyen. A hézagos adatok azonban mást sejtetnek. Mint kiderült, 2011 decembere óta 810-en adták be a rehabilitációs kérelmeket, s ebből a mai napig 354 ítélet jogerős. Arról viszont senki sem nyilatkozik, hogy 314 jogerős ítélet közül hány esetben hoztak a felperes számára kedvező ítéletet. Pedig ez nagyon fontos, hiszen ebből derül ki, hogy hány ártatlan magyar áldozat volt. De ennél is fontosabb, hogy a helyi kutatók 20-40 ezer magyar áldozatról beszélnek, ezek után felvetődik a kérdés, hogy miért csak 810 polgár fordult jogorvoslásért. Bizalmatlanságról van szó? Félelemről? Bárhogy is legyen, aggodalomra tényleg van ok, hiszen megtörténhet, hogy a rehabilitálás után a helyi szakértők nem beszélhetnek az ártatlan áldozatok tízezreiről. Az a kérdés csupán, hogy hány ártatlanról lehet majd szólni.
Kezdetben volt a lázadás
Az éjszaka Babits prózáját olvasgatom újra. Az 1880-as vége és az 1910 között lejátszódó, három nemzedék életét ábrázoló önéletrajzi regény, a Halálfiai. A kultúra egyetemes igazságának nevében, a lázadó, az anarchista Imre a regény főszerepelője így fakad ki: „Dehát milyen életet folytattok itt? Hol itt a kultúra? Hol itt a magasabb eszme, vagy ideál? Meg lehet-e élni ebben a levegőben? Nem kell-e elpusztulni annak a társadalmi osztálynak, fajnak, amely így él? Halálfiai vagytok. (…) Én is szeretem a fajtámat, de az igazságot nem lehet meghamisítani. A zsidó utazik, olvas, bekapcsolódik a Nyugat szellemi életébe. Ha nem megyünk velük, megposhadunk az útszélen, mint kiöntött semlyék, mely elmarad a rohanó folyótól.” A lelkekben már kavarognak az eszmék, amelyek a harmincas években megmutatják igazi mivoltukat.
Mementó
Jókai: Rab Ráby, Babits: Halálfiai, Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig és Rokonok, Kosztolányi: édes Anna. Ezenkívül, Mikszáth néhány műve, főleg a Két választás Magyarországon. És természetesen Márai: Egy polgár vallomásai, ide sorolnám annak harmadik részét is (Hallgatni akartam) E művek nélkül értelmezhetetlen a magyar jelen.
Jaj, nekünk!
„A halálfiai között a halál is életet jelent.” Babits.
Az Isten háta mögött!
Alkesander Vućić a szerbiai kormány első elnökhelyettese a B92-nek adott interjújában közli, hogy országos szinten valamelyest csökkent a munkanélküliek száma. Nem sokkal, de mégis… Olvasom viszont, hogy Újvidéken 30 000 munkanélkülit tartanak számon, tehát a tavalyi szintről van szó. Miért? A magyarázat egyszerű. Napról-napra látom a televízióban, hogy a szerbiai városokba külföldi befektetők érkeznek. Nem sokan, de mégis. A polgármesterek dagadó mellel állnak a megnyitóünnepségen, érthető, örülnek városuk sikerének. Mladjan Dinkić sorozatban nyitotta meg az új üzemeket Szerbia városaiban. Ivica Dačić a napokban fektette le egy amerikai cég kihelyezett üzemének alapkövét. 500 új munkahely fog nyílni. Vučić Belgrádban írta alá a szerződést James Hogannal az Etihad Airways igazgatójával. Az arab cég 40 millió eurót fektet be, és 60 millió euró kölcsönt biztosít. A fáradhatatlan Dragan Marković Palma jagodinai polgármester nyilatkozata szerint a külföldi befektetők rohamozzák Jagodinát. Jelenleg négy külföldi cég építkezik. 1500 új munkahelyet biztosít. Jövőre új befektetők érkeznek, ez egyik 500 munkahelyet nyit. Viszont Újvidéken hiába lesem a külföldi befektetőket, s mellettük a dagadó mellű polgármestert. Újvidékre nem jönnek a szerbiai miniszterek, hogy megnyissanak egy-egy új létesítményt. Úgy tűnik, Újvidék az Isten háta mögé került.
Magas és fölényes
Az anarchista és világpolgár Imrusból Imre lesz. Erdélyben tanár, az önkéntes száműzetésben nyer betekintést a „végvári magyarok” életébe. Persze, nem tudja elfogadni a végvári magyarok patriotizmusát, de távol áll tőle a nemzeti jelszavak és színek nacionalizmusa is, s ezt sem mondható, hogy Kossuth lenne a példaképe. Nem, az ő ideálja a Széchenyi féle nacionalizmus. Ez „hazafiság volt, mégis, magas és fölényes… „, írja Babits. Magas és fölényes, melynek semmi köze sincs a főfoglalkozású magyarok retorikájához. A Halálfiai 1927-ben jelent meg, de már akkor is későn. Magyarország újból a vesztébe rohant.
Az eltüntetett idő nyomában
A Ćirpanov utca sarkán palacsintasütőt nyitottak, kissé beljebb, több kávézó található. Vidám fiatalok ülik körül az asztalokat. Az utca néhai arculatára csak egypár régi ház emlékeztet. Valamikor itt élt Danilo Kiš, az emléktáblát hiába keresem. Az utca végén egy kis kanyar után Sinkó Ervin lakása húzódott meg. Abba költözött be később Bori Imre. Itt sincs emléktábla. Két házzal odébb volt az albérleti lakásom, először Kolarik Vilmossal laktam, majd lakótársam volt Domonkos István, Tolnai Ottó és a végén Brasnyó István. Vizsgaidőszakban reggelente többször hallottuk Mici (Sinkó felesége) hangját, amint a férjét figyelmeztette: Ervin, ne buktass meg senkit! Sinkó Ervinről, a Magyar Tanszék alapítójáról teljesen megfeledkezett ez a város. Attól félek, a többi magyarlakta város is. Holott bonyolultabb lélekről van szó, mint ahogy a közhelyek beállítják. Életművében feltárul a kommunizmustól a krisztianizmusig és vissza vezető út, az emberarcú szocializmus eszménye, egy jellegzetes 20. századi értelmiségi kálvária, amely az utópia és a bűnhődés, a remény és a szenvedés furcsa, kaotikus találkozását példázza.
Végre!
Végre, láttam egy locsoló kocsit, a befektetők azonban nem jelentek meg.
Peresztrojka
Dačić kormányfő a pártvezetők előtt bejelentette: Szerbiában peresztrojkára van szükség. Kérdés, hogy komolyan veszi-e magát.
A parasztság megalázása
A kormány megalázta a szerbiai parasztokat. Egy kiló búza felvásárlási ára 16 dinár. Egy kifli ára a pékségben 25 dinár. Ezt a galádságot nem lehet Miškovićra kenni. Tadićra sem. Ez nem politika, hanem rémtörténet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >