Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fontos apróságok
Gerold László
„A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“ Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):
„Egy rendkívül érdekes, mondhatnám, csodálatos élményt nyújtó könyvre szeretném felhívni a Portéka olvasóinak figyelmét. Címe: Ami az életrajzokból kimaradt (kiadó: a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet), szerzője: Pogány Margit, nyugalmazott tanárnő, aki Zombor és környéke, elsősorban szülőhelye, Apatin, nevezetesebb személyiségeiről ír, olyan módon, ahogy az eddig megjelent könyvekben nem olvashattunk róluk. De senki se gondoljon intimpistáskodásra, afféle kulcslyuk-történetekre, amilyenekkel a bulvársajtó traktál bennünket. Ezek az életrajzi morzsák lényegében művelődéstörténeti adalékok, melyek azt példázzák, hogy az ún. mindennapi történetek milyen fontos szerepet játszanak egy-egy neves személyiség megismerése, megítélése esetében éppen úgy, mint az események, egy-egy város történetének alakulásában. S a kötet számos története Pogány, született Fertner Margit esetében külön jelentőséggel bír azáltal, hogy ezek az itt, Zombor és környékén élő s egykor honos többnyelvű, német-magyar-szerb közösség életének mára is tanulságos modelljeként állnak össze.“
„Mielőtt részletek kiemelésével igazolnám a fentebb említetteket, fontos bemutatni a szélesebb közvélemény számára ismeretlen szerzőt, ahogy a kötet zárófejezetében önmagát látja. A tanárnő 1928-ban született, az akkori Jugoszláv Királyság „legnépesebb német községében”, itt járt német nyelvű iskolában, a polgárit magyar tagozatban fejezte be, utána a szabadkai tanítóképzőben, majd 1950-ben az újvidéki főiskolán szerzett diplomát. Tanított Temerinben, majd szerb és magyar nyelven Apatinban képzőművészeti nevelést, háztartástant, oroszt és németet, később Zomborban matematikát is. Énekkarban és magyar színjátszó csoportban szerepelt, rajzcsoportot szervezett. Ezt a tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Pedagógiai témájú cikkek mellett írt elbeszéléseket, majd (három nyelven) honismereti tanulmányokat, köztük a könyvben is olvasható szövegeket, melyek a zombori Dunatájban jelentek meg 2009-ben és 2010-ben. Művészi tehetségét kötete borítóján látható enteriőrje és a könyvbeli ceruzarajzok igazolják.“
„Számtalan remek művelődéstörténeti részletet sorolhatnék fel Pogány tanárnő élvezetes és tanulságos könyvéből, olyan személyekkel találkozhatnánk, esetekről értesülhetnénk, amelyekről eddig hallomásból sem tudtunk, holott kultúránk szerves részei. Mint például, hogy ki volt a neves csellóművész, Tóth Antal, akit gyerek koromban magam is láttam Újvidék utcáin, tanítója, az a Wahl Ignác tanító, aki a neves ornitológussal, Lakatos Jánossal megszeretette a madarakat, illetve, hogy Tóth Antal az újvidéki tanítóképző és konzervatórium tanáraként ugyannak a vonósnégyesnek volt a tagja, melyben a Kiss Lajos népzenekutató is muzsikált. Vagy hogy Jorg János, apatini tanító, aki németül , megírta a község monográfiáját, szerbül Sztapár, magyarul pedig Szilágyi történetét, együtt zenélt irodalmunk Kazinczyjával, Szenteleky Kornéllal.“
„Az érdekes részletek felsorolásának valóban vége nincs, de hogy a könyv szerzőjét nem csak a múlt, hanem a jelen is érdekli, arra végezetül csak két példát említenék. Hogy a jelenleg Spanyolországban élő híres zongoraművész Székely István távolról Ábrahám-utód, illetve hogy ahol erre mód van, a szerző mindig megjegyzi, a térség melyik helységében feledkeztek meg az ott született vagy ott tevékenykedő helyi kiválóságról, kiknek nevét még egy utca sem őrzi.“ (...)
„Számomra a csúcs az apatini hagyományban megőrződött anekdota, amely szerint a helység 1848-ban úgy menekült meg az esetleges támadásoktól, hogy Schmausz Károly főjegyző irányításával a helyi kádárok, ácsok, bognárok és asztalosok kivágták a hosszú, egyenes fákat, a fatörzseket feketére festették és az ellenség elriasztására a Duna parton ágyútalpakra helyezték. A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.“
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >