2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Rákosi szülővárosában

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Rákosi szülővárosában
Ada

„Ki képes egy bácskai városka békéjét megzavarni? A magyar szélsőjobb, a pappal együtt.” Szerbhorváth György jegyzete (Paraméter):

A magyar radikális nemzeti szélsőjobb kinyújtott balkeze a szerbiai magyar városkában, Adán akart Trianon-emlékművet emelni, mert most ennek van szezonja, Mikuláskor (bár a Trianon-emléknapot június 4-ére tette a Magyar Országgyűlés), s ezt még a szerb rendőrség is tudomásul vette. De aztán a magyar nemzetiségű polgármester utasítást adott az emlékmű talapzatának elbontását, miután a helyi építésügyi hivatalból így rendelte azt el. Merthogy az emlékműre építési engedély nincs. A talapzatot úgymond ismeretlenek bontották el egy szép hétvégi nap reggelére, a katolikus pap is vonogatja a vállát, pedig az ő „hatósági” területén, a katolikus temető kápolnája mellé tervezték az emlékművet felállítani.

A trianonozás mögött álló helyi erő, a Magyar Remény Mozgalom persze rögvest feljelentette az ismeretlen tetteseket, a szerb rendőrség hát most nyomozhat a magyar polgármester ellen. A plébános úr meg hápog, hogy kapott ő határozatot, de mit tudja ő. Annyi biztos, hogy Szerbiában még egy kerti klozetet sem lehet engedély nélkül felhúzni, bármit odagányolni a meglévő épületekhez, és a hatóságok különösen érzékenyek a köztéri emlékművek esetében – a megőrült Közép-Európa és a dettó megőrült Balkán határvidékén ez nem is csoda, a 20. században minden impériumváltás másnapján a szobrok felrobbantásába kezdtek az újonnan hatalomra kerülők.

Az viszont megint csak újabb és abszurd helyzet, hogy a temetők is oly kizárólagos tulajdonában lehetnek, példának okáért, a magyar településeken a katolikus egyháznak, hogy ha a papnak olyan a kedve, a hitehagyott gyaurt el sem fogja temetni. Vigyék máshová. Viszont a szülőfalumban még az átkos miloševići rendszerben is sikerült elérni, hogy visszaállítsák az 1848-49-es emlékművet (amit persze még 1918 után dobtak szét a szerbek, bár az emléktáblákat sikerült eldugni), igaz, a katolikus temetőben – épp azért, mert az nem közterület és az egyház engedélye elég volt. Ha jól rémlik. De akkor sem lehetett azt oda fél kézzel odacsapni, ugyebár, mi van, ha kidől az emlékmű?

De itt most nem erről van szó. Azt tudni kell, hogy Ada elég különös kisváros a Vajdaságban, Bácskában, az egyik legnagyobb magyar többségű település, illetve község (a kisvároshoz még másik négy falu, illetve a tanyavidék tartozik), de valahogy mindig kilógott a sorból. Az csak amolyan történelmi érdekesség, hogy adai születésű Rákosi Mátyás, vagy hogy még az I. világháború előtt erős munkásmozgalom alakult ki, mert lekomcsizni az adaiakat elég hülyeség lenne. Pontos adatok híján nehéz belőni a lakosság társadalmi összetételét (annyit tudni, hogy a magyarok aránya még mindig 80 százalék feletti), de még az Adát lenéző magyarok is készséggel elismerik, igen dolgos és vállalkozó kedvűek az ottaniak. Ergo gazdagabbak is, ami miatt mindig irigység tárgyai voltak. A titói szocializmusban is a maguk dolgát nézték, fejlett textilipari kisipar jött létre, államilag irányított vasipar, gépészeti vállalkozások sora stb. Ada viszont sohasem hivalkodhatott volna kulturális életével, mint ami a többi vajdmagy település szokása (írók városa, falva és a többi lüke toposz), tény, a sörrel öntözött motoros fesztivál a jellemző Adára, nem a komoly- vagy a jazz-zene. Ada abban is különös, hogy a masszív magyar többség ellenében a többpárti demokrácia óta itt a magyar előjelű pártok elég rosszul muzsikálnak, az adai (kis)polgárok jó része, sőt, mi több, többsége inkább szavaz az ún. demokratikus, polgári szerb(iai) pártokra. A jelenlegi adai polgármester, Bilicki Zoltán is a Demokrata Párt tagja, illetve az uralkodó erő is ez.

Adáról amúgy igen kevés hír érkezik. De most ezzel berobbanhatott a hírvilágba, és ehhez naná, hogy a nemzeti radikálisok kellettek. Meg a helyi pap. Közben Áder János arról értekezett a határon túli püspököknek tartott keddi fogadáson, hogy az egyház „közösség és bástya, megtartó hely és menedék, ismeret és tapasztalat, segítő kéz és oltalom” – és most ne is próbáljuk meg értelmezni e „gondolatsort”, mert értelme úgysincs. Legfeljebb azon lepődünk meg, hogy „az egyház bástya” kifejezés is előjött, utaljunk csak Bástya elvtársra, de a megtartás helyett az eszünkbe inkább a széthúzás jut. Én ugyan úgy vagyok vele, hogy magánterületen emeljen mindenki olyan szobrot, emlékművet, amilyet akar, ha az nem uszító, gyűlöletkeltő stb., de hogy ennek az adai papnak a fejében mostanság mi jár, tényleg nem tudom. Vagyis tudom, ez szimplán annak következménye, hogy ennyire összekapcsolódott immár az egyház és a politika, határon túl meg innen (haha, érdekes, hogy az MTI szerint Áder, avagy szövegírója nem is a külhoni kifejezést használta, hát, még le vannak maradva egy kurzussal). Aztán most a Trianon-kultusz ápolása folyik, csak hát látjuk, ezt a témát erősen lenyúlja a Jobbik, persze Adán is ők molyolnak (és nem is, ugye, a rákosista Gyurcsány és Bajnai…) És így teljes a katyvasz. Ha megnézzük az emlékmű talapzatáról készített képet, akkor ugyanis egy székelykapu-imitációt látunk téglából, fehérre meszelve, alul a magyar címerrel, a tetőre meg rovásírással kiírták, hogy „Mária országa” (ha jól silabizáltam ki).

A kérdés tehát, hogy az adai pap, akinek még a nevét sem említik, ugyan milyen emlékezetpolitikát folytat? Gyanítom, semmilyet, neki Bácskában jó a székelykapu, keresztényként meg a pogány magyarság írásmódja, jöhet bármi, jó vicc, posztmodern van, vagy már az se. Ha jöttek ezek a kedves nemzeti radikális fiúk, hát ő ad egy kis placcot, emeljenek oda bármit.

Csak az a baj, hogy azt sem veszi észre: az ő egyháza ily mód nem összeköti a híveket (már ha még vannak helyben), hanem éppen megosztja a magyarságot. Mert az biztos, hogy az adaiak többsége nem azt szeretné, ha településük neve ennek apropóján kerülne a szerb médiába, és tudjuk, milyen kontextusban (erősödnek a magyar fasiszták etc.). Volt már ilyesmire hasonló példa, aztán jöhettek az újabb szobordöntögetések és persze az ún. magyarverések.

Aztán a pap majd ápolhatja a híveit. Szó szerint.

2013. december 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább