Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A hóhányók
Bódis Gábor
De hát egy kikeresztelkedett nacionalista ne válogasson.
Feketics vagy újabban használatos nevén, Bácsfeketehegy vegyes nemzetiségű település úgy félúton Szabadka és Újvidék között. Innen keltezett hír csak nagyon ritkán, mondhatni szinte soha nem került be országos vagy akár regionális híradóba. Most azonban egyszerre, a március idusára kitűzött szerbiai parlamenti (és belgrádi önkormányzati) választások legfontosabb helyszínévé vált.
A kampány kezdetén ugyanis a mennyeiek és a meteorológusok közös erőfeszítésének eredményeként a kossava néven ismert jeges szél és havazás hatalmas káoszt okozott Közép-Bácska útjain, így a legrosszabbul a Szabadka-Újvidék közötti autópályán rekedtek jártak. Órákon, sőt napokon át a hótorlaszok rabjaivá váltak.
Helyzetük azonban nem vált reménytelenné, mert a helyszínre érkezett, méghozzá stílusosan, helikopterrel a lemondásban levő kormány első miniszterelnök-helyettese, Aleksandar Vučić. Hajadonfőtt, ahogy egy késedelmet nem tűrő feladat megkíván, a Szerb Haladó Párt elnöke felkapta a legveszélyeztetettebb gyermeket és saját kezűleg cipelte édes terhét az életet jelentő, rajtra kész légi járműhöz. A kamera szorgalmasan forgott. A kampány megindult.
Utóbb rossz nyelvek azt mondták, hogy a kimentett kisfiú egy albán nemzetiségű, éppen hazalátogató vendégmunkás gyermeke. De hát egy kikeresztelkedett nacionalista ne válogasson.
Azt már nem a rossz nyelvek írták le, hanem a Tanjug szerb közszolgálati hírügynökség munkatársnője, méghozzá Facebook bejegyzésében, hogy a szerbiai Vöröskereszt egységei gépekkel és más szükséges felszereléssel már órákkal Vučićék előtt a helyszínen voltak, de nem engedték őket munkához látni mindaddig, amíg a filmezést be nem fejezik.
A hóban rekedtek segítségére nemcsak az első miniszterelnök-helyettes sietett, hanem a világranglista második helyén álló Novak Đoković teniszező is. Igaz, ő csak segélycsomagokat osztogatott. A „Nemzeti Nole” éppen Andrićgradból sietett Feketicsre. Ott annak a Nemanja (egykor Emir) Kusturicának volt a vendége, aki, természetesen közpénzből, felépített egy mesevárost, amelyet a Nobel-díjas Ivo Andrićról nevezett el. A találkozás ihlethette meg a világhírű filmrendezőt, amikor azt mondta, hogy Nole wimbledoni diadala a szerb nép számára egyenértékű Nikola Tesla legnagyobb találmányával. Hát ilyen eszmei keretek között készülődik Szerbia az előrehozott választásokra.
A szerb választópolgárok legutóbb 2012 tavaszán szavaztak, és akkor a legtöbb mandátumot - a szerb liberális sajtóban csak kigyógyult radikálisoknak nevezett - haladók (Szerb Haladó Párt, SNS) szerezte. Abszolút többséget azonban nem. Emiatt elcsábították az addig kormányzó demokrata-szocialista kormány ingatagabb (és olcsóbb) tagját, az Ivica Dačić (jelenleg lemondásban levő kormányfő) vezette Milošević-pártot. Ezért azonban fizetniük kellett: Dačić ajándékba kapta a miniszterelnöki bársonyszéket. Felemás megoldás, hiszen a nagyobbik párt első embere (Vučić) csak első miniszterelnök-helyettes lehetett. Névlegesen, hiszen az elmúlt majdnem két év alatt ő vált, minden kétséget kizáróan, Szerbia erős emberévé. Az utóbbi egy év felmérései rendre hatalmas előnyt mutatnak ki a haladók javára, ami mostanra 40% és 50% között mozog. Ha hinni lehet (de nem muszáj, minden feltétel nélkül) a közvélemény-kutatóknak, akkor akár egyedül is alakíthatnak kormányt. Esetleg bevonnak néhány kisebbségi pártot vagy tömörülést, hogy ezzel is bizonyítsák európaiságukat.
Mégis mindeddig értelmes magyarázatot nem lehetett hallani, hogy miért is kell 20 hónap után ismét közpénzeket szórni az újabb parlamenti megmérettetésre. Hiszen a hatalmon maradnak azok, akik eddig is ott voltak, csak majd Vučić lesz a kormányfő. De facto eddig is az volt. Még az is felemás indoklás, hogy hagyták Dačićra (Szerb Szocialista Párt, SPS) a legforróbb kása kikaparását, azaz a koszovói kérdés megoldását és mivel ez nagy népszerűség vesztéssel járó folyamat (nem igaz), és most már a Mór megtette kötelességét és mehet. Koszovó elvesztése (a szerb alkotmányban még benne van, a hivatalos térképeken is, sőt az időjárás jelentésekben is, de Hasim Tachi koszovói kormányfővel leültek tárgyalni és megegyeztek, sőt az ottani szerbek még a helyhatósági választásokon is részt vettek) nem okozott olyan lelki traumát a szerbek többségének, mint ahogy azzal éppen a mostanra megszelídült radikálisok fenyegetőztek. Ezt a „hazaárulást” csak a nacionalisták léphették meg, ha az előző balközép kormány (Boris Tadić, Demokrata Párt, DS) teszi meg, akkor fél Szerbia lángba borult volna és a Crvena Zvezda és a Partizán ultrái szétverik Belgrádot. Elődeik szereztek elég tapasztalatot a délszláv háborúk idején. A nemes hagyomány apáról fiúra száll.
Szellemes, de talán az sem kimerítő magyarázat, amellyel Svetlana Lukić, az egyik legolvasottabb vélemény portál, a Peščanik szerzője szolgál: Szerbia az utóbbi 120 évben átlagosan minden 14 évben háborúzott. A NATO-tól elszenvedett vereség után már nincs ereje a háborúra, ezért hát időről időre hadba, azzal az urnákhoz szólítja a híveit, hiszen békeidőben aligha tud bármilyen eredményt felmutatni.
Ez nem teljesen igaz, mert el kell ismerni, hogy a koszovói kérdést rendezgetik a maguk módján, felvételi kérelmüket elfogadta az EU, még kisebbségi kérdésekben is tettek engedményeket (igaz, még korábban) és megalakultak a kulturális autonómia kezdetleges formái. Sőt, a Nyugat nagyjából támogat minden olyan szerb kormányt, amely nem fenyegeti a Nyugat-Balkán békéjét. Még a szomszédok felé is történtek apró lépések: legutóbb Vučić egy horvát lapnak adott interjújában azt mondta, számít Zágráb tapasztalatára az EU csatlakozás terén.
A szerb diplomáciának egyébként mintha lenne egy jó meg egy rossz rendőre. A „rossz” az államfő Tomislav Nikolić, akinek el-elhangzik néhány sértő mondata más országok számlájára, kivéve Oroszországot, amelynek odaadó híve. Vučić inkább az arab világban keres partnereket (elsősorban az Emírségek) és egyelőre a szerb légitársaságot arab tőkével sikerült megmenteni.
Ami katasztrofális állapotban van, az a gazdaság és a közbiztonság (Újvidék a 21. század Chicagója). Az elmúlt húsz hónapban semmilyen előrelépés nem történt a gazdaság szinte egyetlen ágazatában sem, a hivatalos munkanélküliség 30% körül van. A helyzet még rosszabb, ha figyelembe vesszük, hogy a foglalkoztatottaknak csak a fele dolgozik a versenyszférában, a többi az állam emlőjén. A haladók által nemrég kinevezett gazdasági miniszter próbált reformokban gondolkodni (időben nem szóltak neki, hogy ne tegye) és végső elkeseredésében azt találta mondani, hogy minden reform Vučić belső körein bukik el. Azonnal leváltották és a kormánysajtó lehazaárulózta.
Ennek ellensúlyaként találták ki a Szerb Haladó Párt háttér emberei a korrupció ellenes hadjáratot és ez, tekintet nélkül, hogy nagy eredmények nem születtek, teljes sikernek bizonyult. Csak ennek köszönheti a hóviharok hőse, hogy a szerbiai választópolgárok nagy része rendületlenül hisz benne. Hiszen képes volt olyan oligarchát is vizsgálati fogságba záratni, mint Miroslav Mišković, a Delta vállalat vezére, az egyik leggazdagabb szerb vállalkozó. Később Miškovićot kiengedték, szabadlábon védekezhet, sőt egyszer Londonba is elutazhatott.
Persze, mint minden pótcselekvés, ez is átlátszó, legalábbis annak, aki nem hisz vakon a haladók igazságszolgáltatásában. Általában olyan emberek ellen indulnak vizsgálatok, jelennek meg náluk bilinccsel és kamerával a rendőrök, akik a politikai térfél másik felén vannak. Tegyük azonnal hozzá, hogy a korábban kormányzó demokraták korrupciós ügyeiben nem is olyan nehéz válogatni, hiszen akad belőlük bőven. Minden szinten: Belgrádtól Szabadkáig.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >