Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Szerbhorváth György

Béres Márta (forrás: nol.hu)

Béres Márta szabadkai színésznő Radnóti-előadásra készül, így hogy Pesten játszottak, belopódzott a Pozsonyi úti Radnóti-házba, s a padlásföljárónál furcsa mondatot vett észre: „Ne átkozd a sötétséget, gyújts világot!” Az újvidéki református lelkész lányát szíven ütötte, azóta szinte mottójává vált e mondat (amit Buddhának, de a dalai lámának is tulajdonítanak).

Szíven ütötte édesapja halála is, kétszer járta meg az El Caminót. Nem vallásos, de hisz. A színházban is. A kritikát nem szereti, mármint olvasni, mert ha pozitív, még hiúbbá tesz, ha negatív, összetör. Miközben a szabadkai Bódis-cukrászdában beszélgetünk, számtalanszor elhangzik a sírás és az őszinteség szó, és hogy mi igaz, mi nem abból, amit mond. Veszélyes szakmának tartja a munkáját: a művész bánt és őt is bántják. Néha maga sem tudja, mi van, de szeretne egyszerűen fogalmazni, és úgy, hogy ne nevessék ki. – A közhelyek is lehetnek igazak, nem? – kérdi, állítja. Például az ő Istene csupa agyoncsépelt, de igaz dologról szól: az elfogadásról, a szeretetről. Ennyi. Nem elég? A legrangosabb vajdasági magyar színészdíjat úgy köszönte meg, hogy szeretne minden évben jobb színész és jobb ember lenni. Sokan kinevették.

Zavarba ejtő ezzel az egyszerűségével, nyíltságával, és ahogyan mondja, talán nem az az érdekes, mi történt vele, hanem hogy miről fantáziál. Nem az, mi volt, hanem hogy mi lehetne? Vagy az előbb idézet jelmondatot „lefordítva”: ne csak a rosszat lássuk, hanem a jót is. E szentenciákra általában cinikusan reagálnak, arra is, ha a színházat missziónak tartja. Amikor bement a felvételire az újvidéki színművészeti akadémián, megkérdezték, mert annyira látszott rajta, hogy minek örül. Hát erre várt egész életében, így ő, hogy itt legyen, és biztos benne, hogy felveszik.

Addig szerelemből csinálta, azóta feladatok vannak és a félelem a kudarctól. Nyolc éve került Szabadkára a Kosztolányi Dezső Színházba, amely Urbán András vezetésével nemcsak a magyar, de a délszláv térség egyik legmarkánsabb „angazsált” színháza. A társadalmi problémákat boncolgatva provokál, kérdez, hol szóban, hol csak mozgással, képekben. (Poszt)avantgárd, alternatív, radikális. De mára elismert, sőt kultikus.

Ő sem panaszkodhat: besöpörte az ifjú színészeknek járó díjakat Szerbiában, Magyarországon, így a POSZT-on is. One-Girl Show című monodrámájával végigtájolta a vajdasági falvakat, ezerarcúan játssza el saját magát és valaki mást. Az apa haláláról, a Szent Jakab-útról, a megzsarolt színésznőkről, hogy mit jelent „trianoni” magyarnak lenni. Az Urbán rendezte darab nem lóg ki a Kosztolányi repertoárjából, a falvak népe mégis (?!) jól fogadta: az előadások után ugyanúgy megnyíltak előtte az „egyszerű” emberek, ahogyan ő is az előadásban, még ha részéről színdarab csak, s ki tudja, mi belőle a valós. Az emberek el akarják mesélni, mi van velük, ő meg kinyitja a csapot a show-val. Igazi közege a Vajdaság, sosem vágyódott el, ez élteti. Megjárta a Vígszínházat Desdemona szerepéért, de ő sem nem szerencsétlen, sem nem veti meg más nemzet fiait, és inkább hazajött.

A vele készült interjúkat olvasva feltűnt, a színészek javával ellentétben sosem nyilatkozik hülyeséget, a bulvárt pláne kerüli. Pedig már sokak szemében sztár. Ám semmiféle allűrt sem lehet rajta észrevenni. Visszafogott, szerény és pontos. Vagy inkább hallgat, ha nincs mit mondani és gondolkodik. Így most nehéz kiismernem, hány Béres Márta van? A színházában – ahol sosem dolgoznak szövegkönyv alapján – szerepei gyakran agresszívak és cinikusak, gonosz, rossz embereket játszik, ő is a szemünkbe vágja, kik és mik vagyunk. Most viszont arról beszél, mennyire más az ő generációja. Az idén lesz harminc, és most engem üt szíven azzal, hogy a mi háborús nemzedékünkről fogalmaz úgy, bár megértően, hogy „dühösek, haragosak vagytok, elmentetek a falig, belevertétek a fejeteket”.

De most ők jönnének, mással és másként. Van egy jó kis szabadkai társaságuk, rendező, költőnő, filmes. Szó sincs arról, hogy ne szorulna össze a gyomor, ne lenne fájdalom, szenvedés, ne a közegből indulnának ki, az ő posztháborús nemzedékük mégis optimista, tisztulási folyamatot látnak, élni akarást a káoszban is. Pedig pár perce még arról beszélt, hogy a Pass-port trilógiára készülve 15-16 éves középiskolásokkal beszélgettek, hogyan érzik magukat a határ menti városban, mit várnak az EU-tól, mik a terveik: és úgy ment haza, ha már a kamaszok ennyire borúlátók és kilátástalannak látják az életüket, nem tehet mást, és felköti magát.

Újvidéki származású, mondják, hogy az ottani magyar lányok sudárak, könnyedek és vagányak, nagyszájúak és kacérak: a színpadon ilyennek tűnik ő is. Társaságával hisz abban, a művészettel ugyan nem fogja megváltoztatni a világot, de ha magukat a műveik révén jobbá teszik, talán e kis koncentrikus körök kiterjednek másokra is: jobbak lesznek.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Béres Márta: Egy szabadkai lány show-ja
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >