Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Grün és a békétlenek
Jelenetek a hazátlanok anyaországából
Bódis Gábor
Budapest. A „jugoszláv” nagykövetség és a Bajza utca közötti rész egyik békés utcája. Reggel. Hétköznap. Örülök, hogy megvan a kocsim.
Ezt az éjszakát is megúsztam: nem lopták el, nem törték fel, csak az egyik oldaltükörnek tekerték ki a nyakát. Nem hiszem, hogy a nyaktekerők hagyták volna a cédulát az ablaktörlő alatt. Elolvastam, s bevallom őszintén, hangosan felnevettem „Gabi, sok szerencsét a dezertáláshoz. Minden jót kívánunk. Szeretettel várlak a tárgyalásra.” Természetesen aláírás nem is kell hozzá. Visszaballagok a portáshoz, és megkérdezem, hogy itt szálltak-e meg az újvidéki tévések. „Igen, Szabó úr van itt” – érkezik a készséges válasz. Már csak a kerek forma kedvéért kérdezem: „És Fekete elvtársnő is itt van?” Remélem, a választ önök is tudják. A részrehajlástól eleve mentesülve (érdemeim elismerése mellett) néhány év óta először észleltem humorérzéket az eszmei (és sok másféle) barikád túloldaláról, s ez őszintén megörvendeztetett.
A béke alapfeltétele ugyanis a humorérzék. A tétel ugyan nem szorul különösebb bizonyításra, mert elég, ha azt kérdezem önöktől: el tudják-e képzelni, hogy Milošević, Tuđman, Babić, Šešelj, Paroški... két nemzeti „acsar” között önfeledten humorizáljanak? Vagy hogy ezt tenné a Magyarok a Hazáért, Szerbiáért meg valami ismeretlen Fogalomért nevű szervezet „széles körű” tagsága is, fekete-viccversenyt rendezve? Pedig én pályáznék a következővel:
„Grün hosszú, évek után felkeresi Londonban élő barátját, Kohnt. Nem akar hinni a szemének, amikor egy hatalmas palotából libériás ajtónállók tisztelgése közepette a nyilvánvalóan dúsgazdag, de szemmel láthatóan magába roskadt Kohn egy vadonatúj Rolls Royce-ba igyekszik beszállni. Bátorságot véve Grün megszólítja:
– Mondd, ez a palota a tiéd?
– Igen – mondja lógó orral Kohn.
– S ezek a szolgák is nálad szolgálnak?
– Igen – hangzik az egykedvű válasz.
– És ez a gyönyörű autó is?
– Igen.
– Akkor meg miért vagy ilyen szomorú?
– Hát lehet egy angol vidám, amikor elvesztettük Indiát?”
(A szerzői jogot a Tabáni Kakasban csentem Klein Péter barátomtól.)
Elképzelem Halasi elvtársat (akinek sok baja van Elvirával), amint éppen a Vlaovics házaspár ösztönző társaságćban gondterhelt tekintettel az elveszett Horvátország és Szlovénia után bámul, és kesereg: „Hát lehet egy szerb...”
Egy szerb „önkéntes”
Rákóczi út. Az egyirányú utcák gyötrelme. Harmadszori nekifutás után sem treffelem el a kívánt sarkot. „Aki pítázik, az nem szkítázik” – mondaná a vajdasági magyar átlag állampolgár, és leszólítok egy gyanútlan nénit. Természetesen pesti modorban. Alkalmazkodom.
„Elnézést kezicsókolom, nem tetszik tudni, hogy hol van a...?”
Elmondja, hogy melyik villamosra kell ülnöm. Megköszörülöm a torkom, és bocsánatkérőn bevallom, autóval vagyok. Ránéz a kocsira, és könnybe lábad a szeme. „Én is onnan származom” – mondja elcsukló hangon, de azért erőt vesz magán, és útbaigazít. Fölösleges volt a pesti szószaporítás. Megértettük egymást... Megértettük magunkat egymással... Nem tudom, ez a megértés milyen eredménnyel járt a leghíresebb szerb „önkéntes”, Nenad Čanak és a Szegedre sereglett „katona-szökevény”-ek között.
Ülünk a Sörözőben, ami ugyan nem müncheni, de azért bajor. Néhány hónappal ezelőtt, még „mozgósításunk” előtt találkoztunk utoljára. Ismét tele van energiával meg tervekkel. „Ha még egyszer bedutyiznak, olyan népszerű leszel, hogy megválasztanak köztársasági elnöknek” – mondom, de nem aratok osztatlan sikert. Ő viszont igen, legalábbis nálam, méghozzá a következő hasonlatával:
„A Vajdaságot az I. világháború utáni békeszerződések értelmében Jugoszláviához (Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) csatolták, és nem Szerbiához. Most, miután ez az ország megszűnt, nyitottá vált a Vajdaság státusa. Jelenleg Szerbiában van ugyan, de ez épp csak annyira jogos, mintha váláskor a gyerek ahhoz a szülőhöz kerülne, aki éppen abban pillanatban vitte el sétálni.”
Nem csodálom, hogy az ellenzékinek vélt Mićunović-féle Demokrata Párt vajdasági fiókintézete szeparatizmussal vádolta meg a Szociáldemokrata Ligát Azok, akik tavaly március 9-én megfúrták a demokratikusabb Szerbia utolsó esélyét másként nem is gondolkodhatnak.
Az amerikai kártya
Egy amerikai cég irodájában. Végzem a napi teendőket. Odajön az egyik kolléga, és megkérdezi:
– Mondd, hogy lehet tárgyilagosan tudósítani Jugoszláviáról?
– Nehezen – mondom. – Nekünk, magyaroknak, csak annyiból könnyebb, hogy közelebb áll hozzánk a zágrábi észjárás, és így könnyebben kivehetjük, hogy az onnan származó hírekből mi a hiteles információ, és mi a mellébeszélés. A belgrádi információkról ellenben még azt sem tudni, hogy az ellenkezője igaz-e annak, amit állítanak.
Mosolyogva békén hagy. Nem így Warren Zimmermann, cégem anyaországának belgrádi nagykövete. Tágra nyílt szemekkel olvasom a Danasban megjelent interjúját: „A horvát határok ott maradnak, ahol a háború előtt voltak; nem ismerek el semmilyen hódítást”; „Nyíltan megmondtuk Szerbiának és a hadseregnek, hogy Szerbiát nem tekintjük Jugoszlávia utódjának.”; „Tragikus lenne, ha a horvátok a szerbekkel szövetkezve szét akarnák rombolni Bosznia-Hercegovinát, ezzel Horvátország elvesztené nemzetközi hitelét.”
Zimmermann nyilatkozatából két következtetést vonok le: vagy az amerikaiak okosabbak a többieknél, vagy még a Napló megjelenése előtt Washingtonból helyreigazítják Warrent.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >
Događa li se čudo u Mađarskoj?
Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >
Hatalomváltás előtti forrongások
Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >