Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csetnik, magyar – a két jóbarát
Bódis Gábor
Háborús idők olyan politikusairól van szó, akik aktívan részt vettek a délszláv nemzetek közötti gyűlöletkeltésben. Ami öldökléssel végződött.
Ritkán fordul elő, hogy a „mennyei nép” háborúk verte országában idegen példákhoz hasonlítják az ország sajátságos fejlődésének egyes szakaszait. Legfeljebb Slobodan Milošević idején ígértek Svájcot a nélkülöző lakosságnak, de csak azt követően, hogy előzőleg gyökérevésre biztatták (akkor a nyugati gazdasági szankciókkal való szabadságharcra buzdítva).
Nos, a március 6-án tartott parlamenti választások (még két év sem telt el az ezt megelőző óta) eredményein elképedve/felbuzdulva a belgrádi elemzők a magyar példát emlegetik. Egy markánsabb vélemény a sok közül: „a Szerb Haladó Párt elsöprő győzelme a jobboldali populizmus útjára terelheti Szerbiát, azzal a különbséggel (Magyarországhoz képest), hogy nem lesz konfrontálódás az Európai Unióval”.
De mi is történt a Nyugat-Balkán legnagyobb országában? Még két évig sem tartott a Szerb Haladó Párt (volt radikálisok) és a Milošević féle szocialisták koalíciós kormányzása, amely során: 1. diplomáciai áttörésként elnyerték a jelölt státust az unióban, de lemondtak Koszovóról; 2. meghirdették a korrupció ellenes harcot és vizsgálati fogságba küldték főleg a politikai ellenfeleiket, akik többsége azóta szabadlábon van, a vádak nagy része meg a levegőben lebeg. Ez utóbbi, akármennyire is kétes kimenetelű (ál)tevékenység, évtizedek óta nem tapasztalt népszerűséget hozott egy politikusnak, a haladók vezetőjének, a már lemondásban levő kormány Első Miniszterelnök Helyettesének, Aleksandar Vučićnak. Ezt ki kellett használni, tehát majd egyéves szivárogtatás, látszólagos töprengés után megtörtént, amit már mindenki régóta tudott: kiírták a választásokat. Ennek oka: 1. megszabadulni az olyan koalíciós partnertől, amely nélkül eddig nem volt meg a parlamenti többség és emiatt át kellett nekik (a szocialistáknak) engedni a kormányfői helyet (Ivica Dačić); 2. besöpörni minél többet a népszerűség csúcsán.
Ez annyira sikerült, hogy még a néhai Milošević is belepirulna szégyenében, pedig ő képes volt 104%-os győzelemre is. Vučić tarolt: 48%-ával a 250 parlamenti helyből 158 szerzett. Az abszolút többség már adott. De ez nem elég: az eddigi koalíciós partner (amely aligha nevezhető ellenzéknek) a második helyezést érte el, és 44 helyet szerzett. Csak ezután jöhetnek a baloldali ellenzék pártjai: a Demokrata Párt (Dragan Đilas) és az Új Demokrata Párt (a már jól ismert volt államfő, Boris Tadić), alig átlépve a parlamenti küszöböt (5%). Az új összetételű parlamentben ott lesznek még a kisebbségi pártok is (amelyekre a pozitív diszkrimináció alapján jóval alacsonyabb parlamenti küszöb vonatkozik), elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség (Pásztor István) 6 mandátummal, valamint egy bosnyák és egy albán párt. A demokratákat kivéve mindegyik újdonsült parlamenti párt május elsejéig (Vučić megmondta: akkor lesz kormány) egyetlen politikai tevékenységet folytat: lesi a telefont. Felhív vagy nem hív fel? Mármint a leendő kormányfő. Mert ha felhív, akkor bevesznek a kormányba. Képzeljük el, ha Vučić, győzelmi mámorában felhívja mindannyiukat: ez több mint 210 mandátumot jelent és a szerb ellenzéknek csupán 30 egynéhány jutna. Ez már nem kétharmad, hanem öthatod!
A várakozók között van a Vajdasági Magyar Szövetség is, amely egy hellyel javított: eddig öt, mostantól hat helye lesz a szerb törvényhozásban. Szavazatai számát ugyan nem tudta lényegesen szaporítani, hiszen kb. hétezerrel többet szerzett, mint 2012-ben (össz: 75000). Hivatalosan. Nem hivatalosan azonban még összetettebb a kép: Pásztor ugyanis két évvel ezelőtt választási csalásokról nyilatkozott és arról, hogy 30 ezer szavazattal megrövidítették. Ha akkor igaza volt (senki be nem bizonyította), akkor viszont most rosszabbul teljesített. Két évvel ezelőtt azért volt szükség a harminc ezres számra, mert pontosan ennyivel kevesebbet tudtak Pásztorék összehozni, mint 2008-ban, amikor ő, mint a vajdasági magyar pártok közös elnökjelöltje 90 ezer felett teljesített. Csakhogy a VMSZ már régen nem akar a többi párttal összefogni. Ez utóbbiak hozták a papírformát és leszerepeltek, annak ellenére, hogy más koalíciókhoz csatlakozva indultak a választásokon. Nem is volt nagy esélyük, hiszen a VMSZ az egyedüli, szervezetként működő párt, amely végigkampányolta Vajdaság magyar lakta településeit. Szintén csak ez a párt rendelkezik tetemes (a többiekhez képest) anyagi forrásokkal (Budapest, Belgrád). És ne feledjük: teljes mértékben uralja a helyi magyar nyelvű médiát. A 60 napos kampány során a pártvezető fényképe 47-szer jelent meg a Magyar Szó címoldalán. A napilap újságírói, egészen sajátságosan értelmezve a sajtószabadságot, nyíltan egyetlen párt, a VMSZ támogatására szólították fel az olvasóikat. Pedig a Magyar Szó a teljes vajdasági magyarság napilapja, alapítója a Magyar Nemzeti Tanács.
A választási eredmények arra késztették a VMSZ vezetőit, hogy a Szerb Haladó Párt mellett magukat is a megmérettetés győztesének kiáltsák ki. Még jóval március 16-a előtt Pásztor István, fia Bálint és a többi pártvezető nyíltan vállalta, hogy szívesen venne részt az Aleksandar Vučić vezette kormányban és ezért még miniszteri helyeket sem kér, csupán államtitkári posztokat. A haladókkal való összeborulás indoklása az volt és maradt, hogy tektónikus változások történtek a szerb politikai színtéren és az EU-val való egyezkedés időszakában a párt ott akar lenni, ahol a dolgok eldőlnek.
Ezzel az érveléssel tényleg semmi baj nincs, azzal, hogy távolról sem hasonlítható a szerbiai helyzet a romániaival, ahol az RMDSZ-t azért vették be a buliba, mert a parlamenti többséghez kellettek a magyar párt mandátumai. Vučićnak viszont a VMSZ legfeljebb csak ikebanának kell. Még az az érvelés is sántít, hogy a kisebbségek bevonásával a kormányba az EU-nak kívánna megfelelni. Jól ki van ő a Nyugattal így is: Koszovót leadta (ezt azért az eddigi kormányfőre, Dačićra szeretnék hárítani, de tekintettel a haladók eddigi hatalmi túlsúlyára, ez még Szerbiában is átlátszó), és teljesíteni fog kifelé mindent.
Másrészt, az RMDSZ párhuzamnál maradva, Victor Pontát azért aligha lehet Vučićékkal egy kalap alá venni. Háborús idők olyan politikusairól van szó, akik aktívan részt vettek a délszláv nemzetek közötti gyűlöletkeltésben. Ami öldökléssel végződött. Az óvatos távolságtartás lenne a minimum elvárható viselkedésforma. De hát a szerbiai politikai élet sem etikett tanfolyam.
Az viszont már bizonyos, hogy Vajdaság sorsa megpecsételődött. Az eddigi hatalmi koalíció (demokraták, VMSZ stb.) napjai meg vannak számlálva. Azaz, csak a demokratáké, mert a magyar párt már régen elkötelezte magát a Vajdaságban is győzedelmeskedő haladók iránt. És most a demokratákkal úgy él, mint csalfa élettársak egy rossz házasságban: már mind a két fél tudja, hogy elválnak, de azért a korzón még néha együtt sétálnak. A külvilág megtévesztésére. Hamarosan ott is előrehozott választásokat írnak ki és azok kezébe kerül a tartomány, akik mindeddig hallani sem akartak a létezéséről.
A vajdaságiak (szerbek, magyarok és a többiek) csak egyben reménykedhetnek: az EU csatlakozási tárgyalások során téma lesz Vajdaság autonómiája is. Tekintettel azonban Brüsszel válságkezelési sikereire, a kertészkedés most perspektivikusabb foglalkozásnak tűnik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >