Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pezsgőbontás
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi körben jelent meg):
Jó helyzetben vagyunk…
A Vajdaság Mán olvasható Németh Zsolt, külügyi államtitkár nyilatkozata az MTI-nek. „Szerinte (Németh Zsolt szerint) a vajdasági magyarok jó helyzetben vannak, mert erős magyar politikai képviselettel rendelkeznek a szerb törvényhozásban.” Pezsgőt bontok, de nincs kivel koccintanom. Miért ünnepelsz, kérdezi egy kiskatona apja, akinek a fia a baranyai fronton vesztette életét.
Helyzetrajz - választásokkal
A lépcsőházban, a folyosón, az utcán rengeteg a szemét. Egész nap tömik az aktivisták a postaládákat. A takarítónő nem győzi összesöpreni a pártröplapokat. Rövidebb sétára indulok. A városi belügyi hivatal falán még mindig ott díszeleg a Naši 1389-et hirdető falfirka. Azt gondoltam, legalább a választások idejére törlik, de nem tették meg, értem, persze, a rendőrök is félnek. A postára tartok, nem működik az aluljáró mozgólépcsője. Erre is van magyarázatom, az illetékesek a választásokkal vannak elfoglalva. A postán éppen szünet, amikor végre nekifohászkodnak a tisztviselők, kérdem őket, miért nem jelzik az értesítőn, hogy mikor tartanak ebédszünetet. Ez nem az ő hatáskörük, mehetek panaszkodni, válaszolják, majd hozzáteszik, hogy fizessek. A könyvekért nem kell fizetni a vámot, kockáztatom meg, mire a tisztviselőnő diadalmasan kivágja: Vámot nem kell fizetni, de vannak vámkezelési költségek. Nem először fizetek úgynevezett vámkezelési költséget, ez a sunyiság felbosszant. Fizetem az adót, a vámosokat a költségvetésből fedezik, meg aztán nincs jobb dolguk, mint a gondolatok szabad áramlása idején könyveket lapozgassanak. Nincs apelláta, fizetek. Könyvvel a táskámban indulok Belgrádba orvosi vizsgálatokra. Azt tapasztalom, hogy egyre inkább fárasztanak az utazások. A rázós, göcsörtös „autósztrádán” újságolvasással múlatom az időt. A Danas (2014. 03,12) számban a Dveri (Oltáriszentség) nevű párt elnöke nyilatkozik a pártjáról. A putini utat kell Szerbiának követni. Elkésett, ezzel nem lehet nyerni! Nem vette észre, hogy Putinnak már megannyi követője van, sőt, Putinról álmodik minden antidemokratikus kelet-közép-európai politikus. Újdonság, hogy ez a szélsőjobbon elhelyezkedő párt Orbán Viktort is példaképnek tekinti. Aztán felkacagok. Boris Tadić Ivica Dačićot szapulja, Ivica Dačić meg Boris Tadićot. Lelki szemeim előtt megjelenik a fotó, amikor még a nemzeti egység nevében puszilkodtak. Kikeresem az interneten a fotót, tényleg így volt. Újabb fotók tűnnek fel. Tadić meghitt hangulatban üldögél egy kávézóban Szabadkán a VMSz vezetőivel. Újabb fotó: Tadić Djilasszal ölelkezik. Ezt is tudomásul veszem.
Viselkedjek úgy, mintha szórakozott lennék…
Az este langyos volt és nyugodt. Kora reggel az ablakom alatt nyújtózkodnak a fák ágai. Kilépek a kis teraszra, amelyre Anikó virágokat helyezett. Egyszerre boldogan áradni kezd a teraszra fény. Ma nincs semmi kötelezettségem. Orvoshoz sem kell mennem. Egész nap itthon lehetek, olvasgatok, írogatok. Sok dolgot kéne még befejeznem. Megkönnyebbülök. Talán mégis búcsúzik a tél, melynek érkezésétől nagyon féltem. Ezt a félelmet kell a következőkben legyőznöm. A többi csak a lelkiállapot kérdése. Ha majd eltűnik a fény és egy idegen erő megérinti a karom, viselkedjek úgy, mintha szórakozott lennék. Ennyi.
A profik tusája
Éppen a választások idején olvasni Marx Weber A politika mint hivatás című remek esszéjét érdemes, mint hallgatni a banális szólamokkal teli kampánybeszédeket. Szerinte az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy érte - vagy belőle élnek. Akik a politikából élnek, azok profik, vagyis „fizetett hivatalnokok”, tehát bevételük bizonyos szolgálatokért járó díjakból és más mellékjövedelmekből áll össze. A sikeres pártvezérek ezért jutalmazzák híveiket, azaz hivatalokat osztogatnak a „pártokban, újságoknál, szövetkezetekben, betegbiztosító pénztáraknál, helyi és állami igazgatásokban.” Ha számba veszem a kampány jelenlegi szereplőit, akkor valójában a politikai osztályon belüli tusakodás folyik. Az egyik csapat nyer, a másik veszít, az egyiknek lesz mit osztogatnia, a másiknak nem. A verseny szereplői közötti értékrendbeli különbségek alig különböznek. A régi ellenétek elmosódtak, új alternatíva nincs.
Elvált egymástól a politika és az élet
A postafiókban politikai reklámok, számlák, kereskedelmi reklámok. A politikusok szebb jövőt ígérnek, a kereskedők jelképes árlejtésekkel csalogatnak, a számlák egyre magasabbak. Bárkivel találkozom, pártállástól függetlenül ilyesmire panaszkodik. Igazából immár nem is érdekel, mi történik a pártokkal, inkább az foglalkoztat, mi történik a társadalommal. Elvált egymástól a politika és az élet, s egyre világosabb, hogy az emberekben gyülemlik az elégedetlenség, igazságosságról álmodoznak, és bűnbakot keresnek. Ez jellemzi a kormánypártiakat, az ellenzékieket, és azokat is, akik egyik félről sem akarnak tudni. A választások is ennek a nyomvonalán folynak: bűnbakot kell találni. A választások kollektív idegcsillapítókként hatnak, megkönnyebbülünk, mert haladékot biztosítanak. Szerbiában ezért is kerül olyan gyakran sor a választásokra. Tulajdonképpen 2000 óta haladékból élünk, miközben halmozódnak a kilencvenes évek politikai adósságának kamatai. Nem irigylem a választások győztesét, meglehet, hogy ők lesznek a következő bűnbakok.
A történelem csele
Március 15. Széchenyi naplója. „Magyarország a teljes felbomlás felé tart. Hamarosan végem lesz (…) Egy lengyel és Kossuth hordják a gyúlékony anyagot a tűzre”, írja a legnagyobb magyar. A legnagyobbakkal is játszik a történelem, velünk még inkább. Délután Budapesten viharos erejű szél támad fel. Elmarad az ellenzéki tüntetés. Este hat után Újvidéken is porfelhő. Kitekintek az ablakon, műanyagtasakok repkednek a levegőben, mint valami különleges földöntúli madarak. Az emberek rohannak az utcán. Éjszaka Vörösmarty verseit olvasom.
A pártírók dobverése
Nietzsche irta a pártírókról: „A dobverés, mellyel fiatal írók egy párt szolgálatában tetszelegnek maguknak, a párthoz nem tartozó fülében lánccsörgésnek hangzik és inkább részvétet kelt, mint bámulatot.” Manapság bizonyára azt is hozzá kell tenni, hogy az aranyláncok csörgéséről van szó.
A varázsló és a megvadult nép
Vasárnap délelőtt Thomas Mannal. A törvény című kisregényét olvasva észre sem veszem, hogy múlik az idő. Megfontolt, higgadt mondatai belső nyugalmat ajándékoznak, akkor is, ha a megvadult népről ír. Délután kimenekülök a szobámból, Latinovićékkal a Duna szigetre kocsikázunk ki. Bámulom a Dunát és arra gondolok, hogy manapság miért lehetetlen Thomas Mann mondataival ábrázolni az emberi sorsot, szellemünk szívdobbanásait, érzelmeink bölcsességét. Az író titkának nyitját egy novellában fedezem fel - a világirodalom egyik legszebb novellájában -, igen, a Mario és a varázslóban. A megalázott, megszégyenített Mario végül is pisztolyt rántott, és halálra sebezte Cipolát, aki képességével elvarázsolta a tömeget. A nagy felfordulásban a képmutató Cipola elvarázsolt hívei „Csapatostul vetették magukat Marióra, hogy lefegyverezzék; kicsavarják kezéből az apró, sötét fémű, pisztolyhoz alig hasonló masinériát, amelyet szorongatott, s melynek szinte nem is létező csöve a sorsnak oly váratlan és ismeretlen irányt szabott.” Valaki azt mondaná, hogy gyilkossággal fejeződik be az elbeszélés. Nem. A szabadság kivívásával.
Mit szólna Djindjić?
Tegnap este Brecht verseit olvasgattam. A fiatal színházi rendezők újra felfedezték Brecht drámáit, a fiatal költők azonban nem. Pedig lenne rá ok, csak nincs mersz és ihlet. „Itt vannak a nem fontolgatók, akik soha sem kételkednek,/Emésztésük ragyogó, ítéletük csalhatatlan,/ Nem a tényeknek, csak maguknak hisznek. Szükség/ esetén a tényeknek is hinniük kell bennük”, írta egyik versében. A propaganda diadalának korát éljük: a tények vakul hisznek a vezetőkben. Éjfél előtt a televízió elé ülök, a riporterek arról számolnak be, hogy a Szerb Haladó Párt a választások abszolút győztese. Nem lepődöm meg, hiszen az ellenzék lesipuskás módon önmagát lehetetlenítette el. A pártirodákban az emberek meggazdagodnak, elkényelmesednek, a hatalom kikezdi erkölcsi tőkéjüket, miközben az eszmék elsorvadnak. Nincs többé hivatástudat, csupán pártfeladat. Túl sokan voltak olyanok, akik elhitték, hogy eszmék nélkül megőrizhető a párt lelke. Az ökle igen, de a lelke nem. Túl sok volt a nárcizmus, túl nagy volt az önbizalom, túl sok volt a kompromisszum, túl kevés volt a következetesség, túl sok volt a karrierista. A vesztesek azzal vigasztalhatják magukat, hogy a karrieristák közel két éve az új győztesek felé özönlenek. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit szólna mindehhez Zoran Djindjić? Nem csodálkoznám, ha megróná utódait, mert könnyelműen, felelőtlenül eltékozolták a rebellis eszmét. A néhai rebellisekből funkcionáriusok lettek. A képernyőn látom, amint a haladók pezsgőt bontanak, csillognak a pezsgőspoharak. Ma reggel a bevásárló körutamon rápillantok az újságok címoldalára. Diadal, győzelem, hirdetik a bulvárlapok öles betűi. A Szerb Haladó Párt ünnepel, abszolút hatalomra tett szert. A Szerbiai Szocialista Párt szintén ünnepel. Megőrizte a második helyezést. Vajdasági Magyar Szövetség ünnepel, a köztárasági választási hivatal adatai szerint, 75 248 polgár szavazott rá ás hat képviselőt küld a parlamentbe. Szerbiában megközelítőleg 200 000 szavazásra jogosult magyar állampolgár él. Az eddig közzétett adatok szerint vagy 100 000-en vették fel a magyar állampolgárságot.
Politikai földrengés?
Épp most futott be a hír. Letartóztatták a narkófőnök Darko Šarićot. A média politikai földrengést jósol. A riporterek beszámolnak a narkófőnök hatalmas vagyonáról. Éveken át senki sem kérdezte: honnan van. Kilépek a teraszra, locsolom a virágokat. Valaminek örülni is kell. Aztán vissza, a könyvek közé. Elképzelem, hogy egy másik, távoli világban élek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >