Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Bódis Gábor

Segtséget Szerbiának és Boszniának

Május 15-től kezdődően néhány nap alatt a hatalmas esőzések következtében, kilépett medréből több folyó Szerbia, Bosznia-Hercegovina, majd Horvátország területén is. Több tucat ember veszítette életét a katasztrófában és városokat, falvakat árasztott el a víz. Több ezren menekültek el (ők voltak a szerencsésebbek!) semmivé vált otthonukból, békésebb környezetben leltek átmeneti nyugalmat. Vajdaság ezúttal megúszta az árvizet, habár vészhelyzet volt ott is néhány helyen, főleg a Duna mentén. Újvidék, a Duna 1965-ös 100 (!) napos ostroma után, most már mobilgátakkal előzött meg minden nagyobb bajt.

A közösségi médián mintha ismét feléledt volna a volt Jugoszlávia szelleme, a szolidaritás számtalan formájában működött. A leglátványosabb gesztussal talán a világ egyik legjobb teniszezője, Novak Đoković szolgált, hiszen 600 ezer eurót ajánlott fel a kárvallottaknak. De hasonlóan cselekedett a két másik teniszcsillag is, Ana Ivanović és Jelena Janković is. Vedrana Rudan, a horvát irodalom fenegyereke vagy inkább leánya „Đoković marsall” című cikkében nemcsak ironizál: „a csetnik segít az usztasán, az usztasa a csetniken. Đoković a Facebookon lerajzolta Jugoszláviát és köszöntötte az övéit és minket is. Az öldöklés szétválasztott bennünket, a fuldoklás ismét összehozott!”

A teniszező felajánlása hatalmas sikert aratott. Egy Adnan Burina nevű tuzlai neurológus (nevéből ítélve bosnyák származású) nyílt levelet írt a sportolónak és ebben megköszönte, hogy a római torna megnyeréséért kapott díját a szerbiai, – és ez a fontosabb – a bosznia-hercegovinai és a horvátországi árvízkárosultaknak ajándékozta. „Lehet, hogy zavart, amikor a győzelmeid után három ujjadat a magasba tartottad, mert ez azon szakállas, torzonborz emberek feltartott három ujjára emlékeztetett, akik a gyilkolást ünnepelték körülöttem. De felfogtam, hogy a három ujj a te örökséged és jelképed. Ezek után, bármikor nézzem is meccseidet, a győzelmed után, én is felemelem a három ujjamat!” A délszláv háborúk után ez még békenyilatkozatnak is felfogható.

A politikusoknak már nehezebben ment a szolidaritás, hiszen például a Szerb Képviselőház kínos ülésén a honatyák megfúrták azt az indítványt, hogy járulékuk egy részét a segélyalapokba tegyék. Kompromisszumot kötöttek a lelkiismeretükkel, ezért az összeg nagy részét a költségvetésből veszik ki. Ennél önzetlenebbek voltak a börtönlakók: a Nisben raboskodók egynapi vacsorájukról, a Sremska Mitrovicában fogvatartottak pedig egynapi reggelijükről mondtak le.

A legaktívabb a katasztrófa napjaiban – természetesen - a miniszterelnök, Aleksandar Vučić volt, aki megjelent a legkritikusabb helyeken, kamerák előtt segélyeket osztogatott, kitartásra biztatott, saját kezűleg mentett ki embereket (emlékezetesek még a téli képek is, amikor Közép-Bácska hótorlaszain keresztül egy kisfiút vitt ölében a helikopterig). Majd visszament Belgrádba, és ellentmondást nem tűrő hangon rendreutasította a minisztereit. A rendkívüli helyzetek stábjának ülésén, amelyet a Pink nevű kereskedelmi csatorna élőben közvetített, a következő mondatok hangzottak el:

„Csend! Azt mondtam, egyetlen szót sem akarok hallani! Nem érdekel, hogy miniszter az illető, vagy bármi más!“

„Kifelé miniszter, ha késik egy ilyen eseményről!“

„Aki segíteni tud, segítsen! Aki nem, az hallgasson!“

A láthatóan a lelke mélyéig megrendült kormányfő, talán megnyugtatásként azt is elmondta, hogy Obrenovac-szerte (a legsúlyosabban érintett város) holttestek vannak vízben, de nem mondja meg a számukat, ameddig a vészhelyzet tart. Hogy elkerüljék a pánikot!?

Ezt követően, Vučić a néhai Josip Broz Tito egyik II. világháborús mondata nyomán („Prozor városának el kell esnie!”) a legfontosabb feladatként Šabac, 100 ezres város megvédését jelölte ki: „Šabacnak nem szabad elesnie!”. Szerencsére nem is következett be katasztrófa a városban, de gyanítható, hogy nem az alapos felkészültség miatt.

Az energikus, újonnan megválasztott kormányfő nem kímélte a šabaci lakosokat sem és megfedte őket felelőtlen viselkedésük miatt, mert nem akarják elhagyni elárasztott lakóhelyüket és ezért neki és embereinek rájuk kell törniük, hogy kimentsék őket. Ám valójában a rend és fegyelem helyett, inkább a káosz uralkodott azokban a napokban Szerbiában.

A Szerb pravoszláv egyház is sajátságosan állt hozzá a történtekhez. Első embere, Irinej pátriárka: „Ez nem büntetése Istennek, hanem figyelmeztetése, hogy letérjünk a bűn és törvénytelenség útjáról.” Nem más váltotta ki a főpap aggodalmát, mint a tervezett meleg felvonulás Belgrádban, amit később, ki tudja hányadszor, le is mondtak. Ennél konkrétabb volt a montenegrói pátriárka, Amfilohije, aki az Eurovíziós győztest, Conchitát okolta az árvizekért.

Hat nappal az árvízhelyzet kezdete után megszólaltak a szakemberek is, a belgrádi Erdészeti Kar tanárai. Szerintük az árvíz elkerülhetetlen volt, de a károkat lényegesen enyhíteni lehetett volna. Először is a költségvetésből kispórolták a katasztrófavédelmi pénzeket, és amíg Ausztria például 60 millió eurót tesz félre ilyen esetekre, addig Szerbia alig 300 ezret. Persze kérdés, hogy ez a szerény összeg is az illetékesek rendelkezésére áll, vagy csak fiktív tétel. A megelőzés hiányában a kár meghaladhatja az 1 milliárd eurót.

Még legalább két oka van annak, hogy a szerbiai (és részben vonatkozik ez a boszniai, kevésbé a horvátországi helyzetre) árvíz következményei ennyire súlyosak. Egyrészt számos városban szinte akadálytalanul zajlik a tervszerűtlen, jórészt engedély nélküli építkezés; sok helyen közvetlenül az árterületeken emeltek fel házakat. Talán még nagyobb károkat okoz a szemét, ami több folyómedret is eltorlaszolt. Például a Kruševac környéki víztározó felszínén több hektárnyi műanyag flakon és zacskó lebeg.

Amíg a károk felmérése folyamatban van, gazdasági elemzők arra mutatnak rá, hogy a szerb kormánynak alibiként szolgálnak az árvizek és az unió által (is) követelt reformok nemcsak lelassulnak, de el is maradnak. Szerbiának újra kellene terveznie a többi között a nyugdíj- és közigazgatási rendszerét, magyarul csökkenteni a nyugdíjakat és elbocsátani kb. 20 ezer közalkalmazottat. Ezt viszont még a Noé szerepét felvállaló kormányfő sem meri megkockáztatni. 

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Noé és a marsall
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >