Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Megcsinálta a biciklit”
Német-Portugál-kritika
Szerbhorváth György
„Egy Wittgenstein – Nietzsche – Heidegger csatársor ellen felvenni a versenyt, nos, az emberfölötti feladat.” Szerbhorváth György (Librarius):
„Megcsinálta a biciklit” – mondja a kommentátor C. Ronaldo helyzetéről, miközben már tönkre verten lézengenek a pályán.
Hát, ja, igen sok portugál javítgat német biciklit a világban. Nyelvileg szép, hogy „biciklicsel”, de hogy miért az, ne engem kérdezzenek. Ahhoz ott van a mi Kukorelly Endrénk, azt mondja, neki életfunkciója a futball.
Gondolom, ha játssza. (Amíg e sorokat rovom, az Irán-Nigéria meccs megy, mondom, nem értek hozzá, de inkább átkapcsolok a Nóta Tévére lassan, Fásy Ádám biztos –an nem – minőség, de legalább tudja, hol a helye, és onnan húzza a zsozsót.)
SZÓVAL, MIFÉLE JÁTÉK AZ,
amikor a japán bíró eldönti a brazil-horvát meccset, mert eszibe jut csak úgy tizenegyest adni (hiszem, egy évig ott fog Brazíliában nyaralni). Vagy hogy majd Katarban lesz világbajnokság. A foci szépsége, az. Van egy szerb focista, már nem az, mármint nem focizik, néha meg jugoszlávnak mondja magát, de még fiatal, volt Juve és Basel-játékos, válogatott, aztán depis lett, meg filozófus és költő – magam is fordítottam tőle egy írást, amiben elmondja, minő mocsok ez a focivilág. Aki akarja, mit ír a „pogány” focistákról, a nacionalizmusról, a profizmusról, megtalálhatja itt.
DE HÁT A FELADAT MOST A NÉMET-PORTUGÁL MECCS ÉRTÉKELÉSE.
Nyertünk, nagyon, de elfogult vagyok, mindkét nagymamám német (származású) volt, mondhatni, vérileg háromnyolcad német vagyok. A nyolckeres falusi kiskocsmában néztem meg, ahová egy német politológus-professzor is jár, én nem is értem a németeket, azt hiszik, ha három mondatot rosszul el tudok mondani, már értem is, amit mondott. Mindenesetre, miután tizenegyest kaptunk, kiállították a Pepét, kiderült, hogy a bíró szerb, és elmondtam a német politológusnak, talán nem véletlen, hogy Merkel német miniszterelnök (a világ legbefolyásosabb hölgyének tartják) is kinn van, a szerb kormányfő meg épp pár napja látogatta meg őt Berlinben, és a legnagyobb a béke a szerbek és németek közt. Miközben az egész 20. századot végigháborúzták (sokszor egymással). És egyébként is rendkívül elfogult vagyok, hiszen a német foci, az nem az, amit obligát módon mondanak, hogy 11-en játsszák, és ők nyerik.
ELISMERJÜK AZ ÓGÖRÖGÖK ÉRDEMEIT,
de egy Wittgenstein – Nietzsche – Heidegger csatársor ellen felvenni a versenyt, nos, az emberfölötti feladat. Hiába, hogy a portugálok (legalábbis a költészetben) beállíthatnak egy ultra-zseniális költőt, Fernando Pessoát, aki saját nevén nem csak portugálul írt gyöngyszemverseket, de angolul is, majd választott pár alteregót (Álvaro de Campos, vagy a befejező költő-csatár, Ricardo Reis, meg írt Bernardo Soares és Alberto Caerio néven is), ez a játékos stratégia a szigorú német tudományos fegyelemmel nincs egy szinten. Nem is egy szint: mintha asztalitenisz-ütővel mennénk a focisták ellen. Szóval, C. Ronaldót nem lehet megnégyszerezni, a fociban nincs alteregó.
AMÚGY ÉN BÍROM ŐT, KIVÉVE, AMIKOR LEVETKŐZVE MUTATJA IZMAIT.
Értem én, hogy így sokkal több C.R. feliratú gatya fog fogyni (ha jól tudom, saját gatyakollekciója van, de nem nézek most utána), de hát ez a macsóság… Ha a foci világszövetsége (FIFA, a maffifa) küzd a rasszizmus ellen, miért nem küzd a macsóság ellen (ahogy a korrupcióval sincs sok baja, ha jól olvasom)? Bár a női szíveket is meg kell érteni, ha a nők a férfitestek látványa miatt vannak oda a fociért, tiltakozni jogom nincs. Emlékszem, még a romkocsma-időszak kezdetén, a Rácz-kertben már voltak kivetítések, 2010-et írtunk, hatalmas tömeg, kivetítés (még igen rossz minőségben), és a fiatal költőnő – ha jól rémlik, azt sem tudta, mik a foci szabályai, bár ez sok bíróra, és az összes magyar foci-szakértőre is érvényes – olyannyira megkedvelte egy portugált, a kapus Vitor Baíát (lám, a portugáloknak is van hosszú í-je), hogy az Élet és Irodalomba még verset is szentelt neki. Német drukkerként, ám most együtt érezve a portugál tragédiával, idéznék is Karafiáth Orsolya Futballada c. műalkotásából:
Elkezdődött a Teljes Élet -
ez történt kétezer nyarán.
Ki meccset véletlen se nézett,
most elmereng Vitor Baián.
Tekintetem már rávetődve;
cselezhet, el nem engedem.
Itt a sors, hogy összekösse
a portugál kapust velem.
De a durva négy nulla után én C. Ronaldóéknak inkább Pesoa (pontosabban Álvaro de Campos néven írt) verscímét küldeném (mint a rádióban megy a Szív küldi szívnek): Começo a conhecer – me. Nao existo.
Avagy: Kezdem megismerni magam. Nem vagyok.
A vers utolsó sora pedig: Olcsó univerzum.
Marha drága focistákkal.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >