Ma Csongor, Bernadett névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Baj van, pajtás
Gerold László
„Ha van történelem, akkor ez a történelem, amely az emberről szól.” Gerold László (Vajdaság Ma):
Száz évvel ezelőtt vette kezdetét a huszadik század egyik legnagyobb emberi katasztrófája: az első világháború néven ismert, elhíresült hatalmi őrület. Feltéve, ha igaz, hogy ma hősként tisztelt, de gyilkos tettének elkövetésekor meglehetősen tétova, megszeppent suhanc: az osztrák trónörökös-párra pisztolyát elsütő Gavrilo Princip tette indította el a minden addiginál nagyobb méretű, több emberáldozatot követelő háborút. Azért feltéve, mert megítélése igencsak ellentmondásos. (…)
Olyan dokumentumok kerülnek elő, melyekről eddig a tisztelt szakma nem tudott. Mintha egy varázsláda fedele nyílt volna fel, melyben mindenki kedvére kutakodhat és találhat is olyan új adatot, nyomot, amely alapján megalkothatja saját magánbejáratú hóttbiztos elméletét. Kétségtelen, hogy az ily módon összehordott anyagból sok igazságra is fény derül, de ugyanúgy kétségtelen, hogy a legfontosabbról, az emberről, sőt, az ún. kisemberről alig esik szó. A téma a történelem, s nem ennek állandó elszenvedője – az ember.
Épp ezért jutott eszembe egy régebbi olvasmányom egyik epizódja, amely pont arról szól, hogy mit érzett, gondolt az a bizonyos kisember, amikor tudomást szerzett a szarajevói merényletről.
Hunyadi Sándor, a kiváló magyar novellista ír erről Családi album című önéletrajzában, melyben többek között felelevenítette a bácskai nábob. a Gyókóként ismert Dungyerszky Györgynél töltött napjait. Miután megismerteti olvasóit a bácskai világgal, s ezen belül a Dungyerszky-dinasztia életével, következőképpen fejezi naplója néhány oldalas, de számunkra dokumentumként is igen értékes epizódját:
„1914 nyarán egyedül voltam Kölpényben (Kulpin). Gyókó kiruccant valahová a környékre vagy Pesten volt, nem emlékszem már. Magános vasárnap estefelé, egyedül ültem a kastély teraszán és valami lótenyésztési könyvet olvastam, amikor átjött a jegyző.
Törekvő, sváb fiatalember volt a jegyző. Szőke, Vilmos császár-bajusza majdnem fehér.
– Baj van, pajtás. Ki tudja, mi lesz belőle? Sürgöny jött, hogy meggyilkolták a trónörökös-párt!... – És elmondta a szerajevói (!) tragédiát, már annyit belőle, amennyit egy szűkszavú, hivatalos távirat nyomán tudni lehetett.
Zavartan néztünk egymásra. Nem voltunk politikusok, mégis tisztán éreztük a dolog jelentőségét, lent a Bácska csücskének e kicsiny falucskájában. Magyar cigaretta füstölt a számban, a zsebemben magyar gyufa volt, a kezemben magyar könyv, a terasz párkányán a szombat délutáni pesti újságok. Mégis valami nyugtalanító fogott el. Mintha a hátam mögött, a búzakoszorús, szláv szentkép mögött egy egész tenger mozdult volna meg.
A magas kastélyteraszról keresztül lehetett látni a piacon. Láttam a pópát, amint végigmegy az utcasoron, aztán viaszpiros szájával, szakállasan megáll a községháza előtt, a tér túlsó oldalán. Jött a másik pap is. Hozzácsatlakozott. Beszélgetni kezdtek. Ez furcsa volt. Tudtam, hogy normális körülmények között nincsenek egymással jóban. A jegyző követte a szemem irányát. Különös mosollyal mondta szőke bajusza alatt, odamutatva a madártávlatban diskuráló emberpárra:
– Biztosan arról beszélnek. Már tudják..”
Mindössze ennyi, de benne van mindaz a félelem, bizonytalanság, amit a merénylet kiváltott. És amit, sajnos, a világháború csak fokozott.
Ha valamiről szólt és szólhat a nagy háború s a róla folyó szakmai vita, akkor az az emberi reakció, amit a kölpényi sváb jegyző foglalt össze tömören („Baj van, pajtás!”) a bácskai szerb földesúrnál vendégeskedő pesti magyar írónak, miközben mindketten a két, különben rossz viszonyban levő pópa közötti beszélgetést regisztrálták egy poros bácskai faluban.
Igen, igaza volt a jegyzőnek. Lett is, s azóta is van – baj.
Ha van történelem, akkor ez a történelem, amely az emberről szól.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >
Deli Andor, a megtollasodott pártkatona
Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >