2024. április 23. kedd
Ma Béla, Adalbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Stadionépítő és a többiek

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Még csak meg sem kérdezték, valójában mit is akar tenni.

A 2008-as gazdasági világválság egyik következménye, hogy az igen csak érintett Szlovéniában kétszer egymás után is előrehozott választásokat tartsanak. Ez mindeddig ismeretlen fogalom volt ebben a rendezett, látszólag jól szervezett, dolgos emberek által lakott közép-európai országban.

Mindkét esetben egy olyan párt diadalmaskodott, amelyet néhány héttel a választások előtt alapítottak és teljesen új szereplőnek számított. A Pozitív Szlovénia 2011-ben nyert (28 mandátum a 90-ből), most júliusban pedig Miro Cerar Pártja (36 mandátum). A Zoran Janković, ljubljanai polgármester vezette „pozitívok” azóta hulló csillagnak bizonyultak, mert 3 év után csak egy részük jutott be alig-alig a szlovén törvényhozásba, míg a Janković-vezette szárny már át sem tudta vinni a 4%-os parlamenti küszöböt. A választások előtt a párt kongresszusán a politikusi hiúság döntött, és szakadt a Pozitív Szlovénia. A jobboldali demokraták (Janez Janša pártja) pedig azzal a hátránnyal indultak a voksokért, hogy vezérük júniusban bevonult a börtönbe egy (mert több is van) korrupciós vád és jogerős ítélet miatt. Mindez nem kisebbíti Miro Cerar 51 éves jogászprofesszor érdemeit, de világos ideológia és választási program nélkül, aligha tarolhatott volna az ellenfelek látványos megroggyanása nélkül.

A gazdasági bajok mellett (szlovén keretek között katasztrofális 13-14%-os munkanélküliség, 70% körüli államadósság, ami a válság előtt 20-30% volt) a korrupciós botrányok rengetik a szlovén politikai színteret. És mindez nem most kezdődött.

A Dob börtön újdonsült lakója, Janez Janša Szlovéniai első számú fenegyerekének számít. A volt Jugoszláviában egyike volt a legismertebb disszidenseknek. Honvédelmi ismeretekből diplomázott (aki élt abban az országban, tudja, hogy azért ez a főiskola nem volt a csúcs) és kritikus írásai jelentek meg a 80-as években a sok tekintetben úttörő ellenékinek számító a ljubljanai Mladinában, a csak nevében ifjúsági hetilapban. Kirúgták a Szlovén Kommunista Szövetségből, később pedig még börtönbüntetést is kiszabtak rá (másfél év szigorítottat kapott, majd a közvélemény nyomására ezen enyhítettek). A vád: katonai titkok nyilvánosságra hozatala.

Janša polgári jogainak megvédésére civil kezdeményezés alakult, amely több mint 100 ezer tagot számlált. Ez volt a civil társadalom csírája a néhai Jugoszláviában. Az ifjú disszidens tulajdonképpen, a szlovén kommunisták körében dúló harc áldozata lett, az ortodoxok így akartak leszámolni a reformista szárnnyal.

Hat hónapot töltött börtönben, szabadulása után alapító tagja volt az akkor sarjadzó politikai pártok egyikének (Szlovén Demokrata Unió). Az első választások után, honvédelmi miniszter (mi más?) lett a többpárti Szlovénia első szabadon választott kormányában. És innen kezdve a dolgok kissé eldurvultak.

Janša volt a szlovén ellenállás főszervezője az 1991-ben kitört 10 napos háborúban (Jugoszláv Néphadsereg, értsd: Milošević kontra Szlovénia). Habár a világ közvéleménye természetszerűleg a Dávid szerepét játszó Szlovénia mellett állt, azért a Jugoszláv Néphadsereg kötelező szolgálatukat töltő kiskatonái, közöttük vajdasági magyarok utóbb sokat meséltek a Janša sereg embertelen bánásmódjáról.

Az új Szlovénia kormányaiban Janša állandó szereplő volt, hol miniszterként, többször miniszterelnökként és sokszor alakított ellenzéki vezért. A botrányok azonban soha nem kerülték el.

Először volt a Smolnikar eset (felső utasításra a hadsereg titkosrendőrei brutálisan bántalmaztak egy „civil” kémet) és emiatt távoznia kellett az akkor Drnovšek kormányból. A liberális sajtóval való összetűzése is innen datálható. Egykori ellenzéki társai jobboldali populistának vagy akár újfasisztának tartják.

A 2008-as választások előestéjén a finn televízió dokumentumfilmet mutatott be, amelyből kiderült, hogy Janša (és még legalább két társa) kenőpénzt fogadott el a Patria nevű finn állami cégtől egy fegyverüzlet megkötéséért. Janša természetesen mindezt a szlovén liberális sajtó nemzetközi összeesküvésének nevezte. 6 évvel később bevonult a börtönbe.

Ebben az időszakban azonban még sikerült miniszterelnöki bársonyszékhez jutnia, még pedig úgy, hogy 2011-ben a győztes Pozitív Szlovénia vezetője, Zoran Janković nem tudott kormányt alakítani. A lehetséges partnerek nem tartották elég szalonképesnek a ljubljanai polgármestert. Nem fogják kitalálni: a korrupció miatt.

Pedig a szerb-szlovén származású üzletember kivételesen sikeresnek számított és a Mercator nevű boltjait piacvezető szupermarket hálózattá fejlesztette. Ilyen előélet után 2006-ban független jelöltként megnyerte a ljubljanai választásokat. Sok ígérete közül egyet mindenféleképpen teljesített: 2010-re megépült a stožicei focistadiont. Az ügy fonákja, hogy a szlovén sajtó szerint a stadion közpénzekből épült és a kivitelezők között ott sorakoztak a Janković család érdekeltségébe tartozó cégek is.

Ezenkívül polgármesterkedése alatt újraszabták, rendbehozták Ljubljana központját, korlátozták a gépkocsiforgalmat és hatalmasra duzzasztották a főváros adósságát.

És ismét a sajtó. A Finance nevű újság megszellőztette, hogy Janković visszaélt hatalmával, hogy fiainak gazdasági előnyhöz juttassa. A polgármester mindent tagadott, viszont a kisebbik Janković halálosan megfenyegette az esetről író újságírót és, hogy a baj még nagyobb legyen: ezt hangszalagon is sikerült megörökíteni. Még parlamenti eseti bizottság is alakult, amely megállapította, hogy alapos a gyanú arra, hogy Janković visszaélt hatalmával. Mindezek után, a polgármester simán megnyerte a választásokat, de - mint már említettük - nem tudott koalíciós partnereket szerezni a kormányalakításhoz. Így jutott a másodiknak befutó Janša párt ismét hatalomra.

De Janković sem maradt rest: lemondott képviselői mandátumáról és ismét megnyerte a ljubljanai helyi választásokat. Sikerének több oka is lehet: egyrészt sokak szemében ő a tettek embere, aki mindent el tud intézni; talán az sem mellékes, hogy részben szerb származása miatt mindig számíthat a ljubljanai belváros nagyszámú szerb szavazataira.

Szavazóit még az sem tántorította el, hogy 1998-ban nyomást gyakorolt a tanügyi hatóságokra: engedjék érettségi vizsgára a fiát, akinek ehhez még két pótvizsgája hiányzott.

Janković nemcsak a fővárosban, hanem országos szinten is aktív maradt. 2013-ban ugyanis le kellett mondania pártelnöki funkciójáról az állami korrupciós bizottság őt elmarasztaló akkori jelentése miatt. Alenka Bratušek vette át a párt vezetését és nemsokára történelmet írhatott: ő lett Szlovénia első miniszterelnöknője. Miután Janez Janša lemondani kényszerült, már mondani sem kell, korrupciós vádak, sőt ítélet miatt. Egy évvel később a Ljubljanai Stadion Építője azonban visszavágott: a pártkongresszuson jelöltette magát, ezzel megosztotta a pártvezetést és pártszakadást idézett elő. Ebből a haszon: a párt őt követő része kiesett a parlamentből, Alenka része pedig alig jutott be.

Mindezek után jöhetett egy eddig még makulátlan múltú jogász, aki meghirdetheti a tiszta kezek politikáját.

Miro Cerar, az azonos nevű apuka (Jugoszlávia egyik sportikonja, kétszeres olimpiai bajnok tornász) és az egykori főügyész anyuka jogászprofesszor fia, aki mindeddig csak a politika közelében volt, parlamenti jogi tanácsadóként, de sosem politizált aktívan. A kellő pillanatban lépett, és a korrupciós botrányokba belefásult szlovénok (mínusz Janez Janša populista, nacionalista hitének követői) megmentőként fogadták. Olyannyira, hogy még csak meg sem kérdezték, valójában mit is akar tenni.

2014. július 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább