Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pajzán demográfia
Gerold László
„Így áll egybe a szórakoztatást a közszolgálatisággal kapcsolatba hozó előadás.” Gerold László (Vajdaság Ma):
Fogyatkozunk, ahogy a statisztika bizonyítja, kezdve az országostól lefelé a községi szintekig százalékban, sőt ezrelékekben is pontosan kimutatva. Minden szinten. Logikus, hogy tenni kell valamit a negatív demográfiai irány megállítására, sőt visszafordítására. Készülnek is tervek, születnek stratégiák. Cikkeznek az újságok. Nyilatkoznak a politikusok. A téma időszerű, időszerűbb talán nem is lehetne, kivált egy kisebbség esetében, amely – mint a vajdasági magyarság – cirka néhány évtized alatt megfeleződött. Derék dolog, hogy a színház is bekapcsolódik a kampányba. Erre vállalkozott sajátos összeállításával nyári teátrumunk, a Tanyaszínház, amikor részben Burány Béla erotikus és obszcén népmeséi, trufái alapján készített, Pajzán históriák címre keresztelt előadását tűzte műsorára.
Amint 1984-től megjelent kötetei tanúsítják, Burány doktor évtizedeken át gyűjtötte és publikálta a szakma részéről is csak szemérmesen kezelt, alig tudomásul vett, a nagy gyűjteményekben is csak módjával publikált műfajváltozatokat, melyek a „magyar nép erotikus értelemben vett szerelmi világáról, kultúrájáról” tudósítottak szókimondó nyíltsággal, néven nevezve az irodalomban kerülendőnek, a köznyelvben is illetlennek tartott fogalmakat. Mivel azonban a tilalom alá eső dolgok iránt, kivált, ha a szexualitásról van szó, érthetően nagy érdeklődés mutatkozik, amit a Burány-kötetek kelendősége is tanúsít, érthető a Tanyaszínház vállalkozása, hogy az ezerszáznál is több, s ilyképpen a teljes gyűjtést prezentáló erotikus és obszcén szöveget tartalmazó, Mé piros a gólya csőre? című kötetből (Timp Kiadó) Lénárd Róbert dramaturgiai közreműködésével és rendezésében előadást hozzon létre.
A kötet alapján arra gondolhattunk, hogy egy malackodó előadással fogja a Tanyaszínház szórakoztatni a sportpályákon, vásártereken, iskolaudvarokban, faluvégeken összesereglett publikumot. S akik az előzetes információk után ezt várták, lényegében nem csalódtak, jóllehet a kötethez képest az előadás visszafogottabb, szóhasználatában szalonképesebb, gesztusok tekintetében pedig alig valamivel szemérmetlenebb, mint amit színházban, filmben megszoktunk.
De ez az előadás részben több is, mint pikáns történetek fűzére. Vannak, ahogy a szövegkönyv utal rá, biopolitikai felhangjai. Így áll egybe a szórakoztatást a közszolgálatisággal kapcsolatba hozó előadás. Az utóbbira már a prológus utal, amikor statisztikai adatokra hivatkozva a lélekszám csökkenésének szomorú tényét említi. Ezen segítendő javasolja, henteregjünk többet, s akkor az eredmény nem maradhat el, amint ezt az előadás során orrvérzésig demonstrált rá- és aláfekvésekként következő – „basz”-nak nevezett – erotikus epizódok sejtetik. Ilyenek a nemi felvilágosításról, a magát kétpöcsűnek hazudó Jánosról, a ravasz szobrászné által rászedett férfiakról szóló mesék, az apácákról és papokról szóló elcsépelt viccek, továbbá a kapitány feleségét elcsábító Rugóspöcsű Jánosról, a királylányt feleségül szerző furfangos kanászról – akinek sikerül megőrizni a gondjaira bízott száz nyulat s ezzel megfelel a király támasztotta feltételnek – előadott történetek. Ezek sorát időnként az előadás másik, találóan biopolitikai vonulatnak nevezett, hol a témát illusztráló jelenetek, hol pedig a sajtóban olvasható, hallható népszaporulatra buzdító szólamok szakítják meg. Mind a pajzán epizódokat, mind pedig a közéjük iktatott – B. B. másik rögeszméjeként is ismert – demográfiai vonatkozású intermezzókat ironikus hangvétel övezi. Ez az a többlet, melyre a szövegkönyv alcíme is utal, s amely az előadás készítőinek szuverén alkotói véleményét jelenti.
Az előadás mindkét vonatkozásban kritikus. Bármennyire is jól esik, mégsem elég csak esztelenül hersinteni, ugyanúgy nem elég bármilyen akciótervet konstruálni, hogy családokat több gyerek vállalására ösztönözzük, ha nincsenek meg ehhez a szükséges életkörülmények, ha nincs munka, mert a gyárakat bezárták, mert minden állást „csak királyi alapon – értsd: párttámogatással – meg vezán keresztül lehet” betölteni, ha nincs mit adni enni a gyereknek. Az előadás ugyanis erről is szól hol szociális tárgyilagossággal, hol megrázóan, ahogy a gyerek kivégzését bemutató jelenet tanúsítja, és ami a legfontosabb: kritikusan. Szép dolog biztatni – „Hajra, magyarok!”, hangzik el többször is –, ennél azonban sokkal többre van/lenne szükség.
A szövegkönyv két egymástól lényegesen különböző, jellegűk alapján nehezen szervesíthető anyagból áll. Annak ellenére, hogy az előadás mind az erotikus népi mesevilágot, mind pedig a biopolitikai szemléletű demográfiai problémát józan iróniával kezeli, a Pajzán históriák nélkülözi azt a belső egyensúlyt, ami a produkció egységesét biztosítaná. A kétféle szöveg gyakran egymás mellett megy el, s nem azért, mert a szexualitás van túlsúlyban, néhány epizód nyugodtan kimaradhatott volna, inkább azért, mert a demográfiai kérdés az említett gyerekelveszejtési jeleneten kívül csupán deklaráció, s mint ilyen nem épül szervesen az előadásba. Ennek ellenére, mondani sem kell, a közönség – a minden eddiginél fiatalabb csapat dicséretes igyekezetét jutalmazva – jót vihorászik, nevet, ami semmiképpen sem megvetendő, de hogy elég-e, kivált, ha nem csak szórakoztatás a cél, abban nem vagyok biztos. Mindenképpen jó elgondolás, hogy a rendezés három pódium felállításával tágította a játékteret, s így a közönség a „színpadot” szegélyező „nézőtér” minden pontjáról egyenlő eséllyel követheti az eseményeket. Ugyanakkor viszont mintha kevesebb színházi megoldást alkalmazna, kevesebb játékötlete lenne, mint amennyi szabadtéri előadás esetében teljesebb színházi élményhez szükséges.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >