Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Apokaliptikus jóslatok
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):
Civil esélyek
Két és fél évtizeddel ezelőtti emlékek jutnak eszembe. A Futaki úti piacon sefteltek a revolverekkel meg a Kalasnyikovokkal. Csak készpénz kellett és más semmi, hogy az ember hidegfegyverhez jusson. A háború előszele elkábította a tömeg egy részét, több barátom pártalapításon törte a fejét. Csalogattak ide, csábítottak oda én azonban a civilekben reménykedve, félszegen félreálltam. Utólag elismerhetem: túlbecsültem a civil társadalom eszméjét, noha még ma is oda vonz a szívem. Egyre másra alakultak a pártok, miközben a háború kitörésének időpontja mind nyilvánvalóbb volt. Fellángolt a vita: pártalapítás vagy sem? Most ugyanazokat a szavakat hallom vissza. Párttá szerveződjenek a tüntetők, vagy sem? Mire képes a civil mozgalom? Erről folyik a vita pillanatnyilag Magyarországon. A jobboldalon is mérlegelnek. A Heti Válaszban G. Fodor Gábor, a Fideszhez közel álló Századvég igazgatója kifejti, hogy a Fideszre nézve nem veszélyesek az „új ellenzék” tüntetései, hiszen olyan bokszolóra hasonlítanak, aki nem találja meg az ellenfelét, ezért egy utolsó ütésben bízik, és a végén saját magát fogja kiütni ... a régi ellenzék gyenge, a forradalmárokról pedig kiderült, hogy az csak farsang, s nem fognak ők rendszert dönteni.” Viszont a tüntetések mégis „jókora pofont” adtak a Fidesznek, véli, mivelhogy a párt a nagy győzelem után azt hitte, mindenható lett. Török Gábor, politológus más álláspontot képvisel. „Az utcai ellenzék önmagában nem fontos, legfeljebb annyiban, hogy a Fidesznek valóban árt. Elsősorban optikailag. Amerikának pedig a mostani helyzet ideális. Nem levenni akarják Orbánt, csak sakkban tartani. Most abban van.” Orbán és a Fidesz vergődik, állítja Török Gábor, de szó sincs többről: nem hiszi, hogy a tüntetések Orbán bukásához vezetnek. Nem kizárt, hogy mindkettőjüknek igaza lesz, a kormány nem bukik meg, csak egy aura foszlott szét.
Boldog költők
A magyar kormánykörök panaszkodnak: a norvégek rossz hírét keltik Magyarországnak. Újabb tüntetés Budapesten. Lassanként elveszek a nagy tüntetés-áradatban. Tanácstalan vagyok, nem látom a végét. Az írók egyre többet nyilatkoznak a magyarországi szegénységről. Ezek a szövegek meghatóak, azonban alig olvasok a szegénységet generáló rendszerről. Végül is nem a világ szegényedik, hanem a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek. A szegénység rendszerbeli és nem humanitárius kérdés, nem is pusztán napi-politikai. Ez lenne az új magyar társadalmi regény világa. Vajdaságban nyugalom van. Itt – úgymond – nincs szegénység! A kisebbségben sem. Nézem a blitvai bankett fotóit. Krleža nyomán mondhatom, hogy megtanulták tartani a pezsgőspoharat. A nép kivándorol, Blitvában koccintgatnak, miközben kortyolgatják a hűtött gyöngyöző nedűt és ropják a táncot. Hol vannak a népi írók? Mit mondana Erdei Ferenc a paraszti életforma nagy ismerője, aki a Gyöngyösbokréta mozgalmat „felesleges és kártékony illúziónak” minősítette. Egyébként, nagyobb gond nincs. Az egyik költőnk elpanaszolja, hogy, úgymond, rossz a közérzete, mert az emberek furcsán néztek rá. Boldog költő, gondoltam. Az ég beborult, a fagyok beköszöntöttek, a vonatok késnek, szóval sok oka van a költőnek a rossz közérzetre. És a boldogságra.
Okos tanács
Barátom a nyolcvanadik születésnapját ünnepelte. „Csak arra kell vigyáznunk, nehogy túl korán megöregedjünk, mint a mai harmincévesek”, mondta a pohárköszöntőjében némi kajánsággal. Vagy talán mégis azoknak van igaza, akik szerint jobb minél előbb megöregedni?
A Naplók sorsa
Időnként fellapozom az egyre fárasztóbb, sziszüphoszi munkát igénylő naplójegyzeteimet. Több mint ötezer oldal! Szelektálva is legalább hét könyv, ebből kettő már megjelent. Többször fontolgatom, abbahagyom közlésüket és csak magamnak jegyzetelgetek hisz olyan sok bajt hoztak a fejemre. Megannyi durva támadásban volt részem miattuk. Azok is bírálnak, akik saját bevallásuk szerint, nem is olvasnak. Böngésszem a jegyzeteket és érzem az idő kemény szorítását. Anikó olvasgatja, rendezgeti, javítgatja a szöveget. Egyszer talán könyv formában is napvilágot látnak. Miközben jegyzeteim jövőjéről töprengek, befut egy baráti email Magyarországról: jó évnyitó, írta. A Tiszatájban Horvát Péter kritikája jelent meg könyvemről az esztendő első számában. Az Élet és Irodalom legújabb számában (Márai Újvidéken, Élet és Irodalom, 2015. január 9.) a Négyszemközt Máraival című kötet kapcsán Károlyi Csaba szerkesztő írásában kitér az „ősnaplókra” is. „És abban biztos vagyok, - írja - hogy ezek a naplók fontosak lesznek, ha föl akarjuk majd tárni a teljes életművét, és fontosak lesznek azért is, mert ezekből sok mindent megérthetünk egy szerbiai, hajdan jugoszláviai progresszív értelmiségi gondolkodásából, világérzékeléséből, közérzetéből.” És végül Bölcs István a 168 óra című közélet hetilap ez évi első számában, gondosan leltároz a naplójegyzetek problémavilágában. A könyv egyébként kezdi élni saját életét.
Rémeket látok?
Gorbacsov: háború fenyegeti Európát. Már huzamosabb ideje ilyesféle jóslatokról olvasok és nem csoda, hogy szorongató érzés kerít hatalmába. Ki gondolta volna 1913-ban, hogy rövidesen kitör az I. világháború? A történészek szerint a felek igazából nem készültek fel a háborúra. Az utólagos magyarázatok szerint elkerülhetetlen volt. Az utóbbi vészjósló lehelet talán Ukrajna irányából érkezett, noha nem vagyok benne egészen biztos. Csak azt tudom, hogy valami megbillent a világban és - bennünk. Bennem is. Egyre tanácstalanabb vagyok. A dzsihádisták csak a napokban 2000 embert öltek meg. Néma csend volt. Aztán mintha bomba robbant volna, amikor a Charlie Hebdo párizsi szatirikus lap ellen elkövették a merényletet. A tragédia 17 halálos áldozatot követelt, 11 sérültje 4 súlyos sérültje van. A fekete Citroënnel érkező két fegyveres fél 12-kor szállt ki a kocsiból. A szerkesztőség bejáratánál már megöltek egy embert, majd betörtek a szerkesztőségi szobába ahol Kalasnyikovval tüzet nyitottak az újságírókra, miközben azt kiabálták: Allah Akbar (Allah hatalmas), illetve azt, hogy megbosszulták a profétát. Ekkor két rendőr is áldozatul esett. Az iszlám nevében gyilkoló terroristák egy muszlim rendőrt is agyonlőttek. Ahmed Merabet a járdán sebesülten fekve még rákérdezett támadójára: "Meg akarsz ölni?", mire a fegyveres hidegvérrel fejbe lőtte. A francia főváros Párizs, szigorúan ellenőrzött város lett. A boltokban, a pályaudvarokon katonák, rendőrök. A médiumok székházát, például az AFP hírügynökségét, a Le Monde című napilapét rendőrök őrzik. Az iskolaigazgatók felszólították a diákokat, ne tartózkodjanak az épület előtt, térjenek haza, ne tömörüljenek látható csoportokba a városban a következő órákban. A rendőrség azonosította a támadókat. Meg nem erősített hírek szerint egy észak-franciaországi benzinkútnál látták a szökésben lévő Kouachi fivéreket. Umberto Eco olasz író nyilatkozik: "új nácizmus akarja meghódítani és tudomásul kell vennünk, hogy nyakig benne vagyunk a háborúban”. A negyedik világháborúról ír Jean Baudrillard is a Terrorizmus szelleme című 2002-ben megjelent könyvében. Az első két háború hagyományos háború volt; az I. világháború végzett Európa fölényével és a kolonializmussal, a második a nácizmussal. A harmadikat hidegháborúnak nevezik, ez a kommunizmussal számolt le. A negyedik a mondializmus szívében tört ki. Radikális és totális. Aprólékos, szellemes megjegyzések sorát veti papírra. Közben figyelem a reakciókat. Különfélék, ellentétesek. Kemény vádak Európa ellen. Általános felháborodás a terrorizmus ellen. Gomba módra szaporodnak a mélyenszántó elméletek, a médiumok buzgón fogyasztják őket. Apokaliptikus jóslatok! Egyben én is biztos vagyok. Európa, főleg Franciaország, nem lesz többé a tegnapi. Erősödni fog az idegengyűlölet, a tekintélyelvűség, a rendőrségi ellenőrzés. Az átlagpolgár rettegésből elfogadja, sőt, el is várja. Marine Le Pen elégedett lehet: az iszlám terroristák golyója a baloldal szívébe talált. Most persze, majd fellángol a vita, hogy milyen is az igazi baloldal, ami végső fokon nem sokat számít, mert közben foszladozik és a végén viszályba fullad. Nem is csoda, hogy Immanul Wallerstein a neves baloldali filozófus szerint, ha ez elkövetkező öt vagy tíz évben nem sikerül felülmúlni a baloldal megosztottságát, akkor aligha hihető, hogy „a világ baloldala megnyerheti a következő húsz vagy negyven év csatáját az ügyben, hogy milyen is legyen az elkövetkező rendszerünk, mihelyt a tőkés rendszer véglegesen összeroppan.” Húsz vagy negyven év? Ez is rémképnek tűnik. Hozzáadnám: a szélsőjobb egyre nagyobb teret hódit, a baloldal pedig civakodik.
Ugyanaz, másképp
Éjfél után kitekintek az ablakon, a sugárúton rendőrautók cirkálnak. Máskor észre sem vettem volna.
Téves küzdőtér
Az interneten szemügyre vettem Charlie Hebdo karikatúráit. Ha tudnék is rajzolni, soha ilyet nem rajzolnék. Nem az iszlámtól való félelem miatt, hanem azért mert durvák. Az egyébként baloldali szatirikus újság nem kíméli a katolikus klérust sem, ilyet sem rajzolnék. A pravoszlávokról sem. A nagy kérdés, hogy hol rejtezik a szólásszabadság határa. Naponta tapasztalom a cenzúrát, ezért teljes mértékben a szólásszabadság híve vagyok. De vannak-e határok? Ebben a kérdésben megszívlelendőnek tartom, Balázs Gábornak az Eszmélet munkatársának a cikkét, mely szerint vannak dolgok, amelyekkel mégsem kellene viccelődni. Jól mondja: zsidó viccek szóba jöhetnek, én a legtöbbet éppen zsidó vallású emberektől hallottam, ám a holokauszttal ne viccelődjük! A magyarokról is lehet éles vicceket mesélni, azonban biztosan felháborodnék, ha valaki az 1944/45-ös vajdasági magyar tömegsírokról készítene karikatúrákat. Balázs leszögezi: „a Charlie Hebdo újságírói rossz ügyért haltak meg. Gyilkosai még rosszabbért fognak meghalni.” Most százezrek tüntetnek a terroristák ellen, ne mondja senki, hogy ideológiai célzattal tüntetnek, szerintem inkább emberséget, az élethez való jogot védik. Sokat kell szenvedni azért, hogy becsüljük az emberi életet. Azokra a nagy költőkre gondolok, akik a halál óráit örökítették meg, ők bizonyára azt mondanák: gyilkosokkal nincs alku. Másrészt az lenne az egyedüli út, hogy az iszlámon belüli konfliktusokat oldják meg ők maguk. Folytatnám a gondolatsort, de „leteszem a tollat”, mert tudom, hogy soha sem érnék a végére.
Szembenézés
Éjszaka újra Babits versek.”Óh, nem vagyunk mi boldogok, se tiszták, se jók, se bölcsek.”
Következő cikk: A Párt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >