Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):

Történetek az „átkosból”

A Párizsban élő Jutta Scherrer Pilinszky egykori szerelme, avagy múzsája elérkezettnek látta az időt, hogy eláruljon néhány titkot kettőjük kapcsolatáról. (www.kortarsonline.hu.) Pilinszkynek kiutazási vízumra volt szüksége, hogy Párizsban mehessen, ezért vízumkérelmével - igaz, nem szívesen – de, egyenesen Aczél Györgyhöz, a pártpolitikushoz fordult, aki természetesen megadta az engedélyt. Úgyhogy Pilinszky évente három alkalommal egy-egy hónapot Párizsban tölthetett. Aczél ezenkívül az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, csak úgy, felajánlott egy történelemtanári állást is Jutta Scherrernek. Hogy miért? Mert kedvelte Pilinszkyt. „Nagyon kedves volt, valahol szerette is Jánost… Aki ezért is kapta meg tőle a kiutazási engedélyt”, nyilatkozta Jutta Scherrer. Így volt az „átkosban”. Érdekes lesz böngészni, ha majd megnyílik Aczél György hagyatéka! Élmény lesz szemezgetni, hogy pl. hányan fordultak hozzá segítségért és hányan írtak neki hódoló dedikációkat? 

Olvassuk Brechtet!

Az Ipsos közvélemény-kutatásai szerint tovább csökken a Fidesz támogatottsága. Két százalékkal kevesebb, mint januárban, amikor 23 százalék volt. Most már csak 400 ezer szavazónyi a különbség a Fidesz és a Jobbik tábora között. A választások időpontja még elég távol van, azonban az elemzők máris arról töprengnek, hogy milyen helyzet állhat elő 2018-ban. Mi lesz, ha a Fidesz újra győz – ha győz -, vajon milyen lépésre szánja el magát, ha egyedül nem alakíthat kormányt. A Jobbikkal vagy a szocialistákkal lép majd koalícióra? Közben a Jobbik vezetői nyíltan hirdetik a szelídülő arculatváltást és az „úgynevezett baloldalról” meg az „úgynevezett jobboldalról” beszélnek. Egyik sem hiteles, állítják. Vona Gábor pártelnök kijelentette, hogy 95 százalékban egyetért a Sziriza programjával. Szerinte, a Jobbik ötvözi a Sziriza és a konzervatív Magyar Demokratikus Fórum alapelveit. Hogy valamiféle hasonlattal éljek, olyasféle elképzelés ez, minta valaki a kerékpárból és a mosógépből traktort kívánna összeszerelni. Na, de a politikában minden lehetséges. Lám-lám, az orosz sajtó is dicséri a görög radikális baloldalt. A Sziriza radikalizmusára esküsznek azok is, akik a saját környezetükben félénk nyuszikákra emlékeztetnek. Ez esetben a Sziriza-jelenség kizárólag a rossz lelkiismeret megnyugtatására szolgál. A „ne szólj szám, nem fáj a fejem” esztétikájára felesküdt dámák is a Sziriza radikalizmusát dicsérik, bizonyára abból a meggondolásból kiindulva, miszerint szép dolog a radikalizmus, de jelentkezzen máshol, nálunk szóba sem kerülhet. Inkább dúcoljuk alá a romosodó elefántcsonttornyot, mondják a hangadók. A „hallgatás ideológiája” lett a legjobb szakmai belépőjegy. A Sziriza egyébként bejelentette, hogy az ortodox egyház is adót fog fizetni! Hoppá!!! Ez már hiteles baloldali program, gondolom. A szerbiai, úgymond, baloldal ezt nem üdvözölte. Pedig lenne rá jogcíme. Dicséretes például, hogy a görög kormány ezután jobban megadóztatja a gazdagokat. Ez rendben is lenne, amennyiben a szavakat tett követi. A kelet-közép-európai rendszerváltási eufória utáni tömeges kiábrándulás korában eljött az idő, amikor újra kellene olvasni Brechtet! Természetesen nem az elefántcsonttoronyban!

Ha majd kitüntetik Konstantinovićot és Dimitrijevićet

Tomislav Nikolic köztársasági elnök általános felháborodás közepette kitüntetéseket osztogat. Nem is csoda, hiszen a kitüntette Ljubiša Dikovićot, a Szerbiai Hadsereg vezérkari főnökét, akit pár héttel ezelőtt a belgrádi Humanitárius Jogi Alap háborús bűnök elkövetésével, az albán tömegsírokkal hozott kapcsolatba. Smilja Avramov  pedig Slobdan Milošević propagandistája volt, s a hágai törvényszék büntetőeljárása során a védelem tanújaként Milošević ártatlanságát zengte. Ha egyszer majd Szerbia köztársasági elnöke kitünteti Radomir Konstantinovićot és Vojin Dimitrijevićet, akkor elhiszem, hogy változtak a szerbiai szellemi állapotok. Egyszer már bocsánatot kell kérni azoktól az emberektől, akiket ebben az időszakban megaláztak, munkahelyükről eltávolítottak, semmi vettek, csupán azért, mert azt mondták, amit ma a szerbiai politikusok Brüsszelben olyan ájtatosan ismételgetnek.

Az önkényuralomba vezető útról

Ki olvassa ma Seigfried Lenzet? Például, a Németórát? Éppen ebben a regényben rejtőzködik a mondat, amelyet meg kellene szívlelnünk. Az önkényuralomnak ellenálló festő mondja ki: „…te azt mondtad, hogy az ember tegye azt, ami a kötelessége. Hát én az ellenkezőjét mondom. Hogy tegyen végre olyat is az ember, amivel megszegi a kötelességét. A kötelesség az szerintem csak buta gőg. Muszáj olyasmit is tenni, ami nem kötelesség.” Egyszer rá kell jönnünk, hogy az autoriter rendszerbe, az önkényuralomba, a zsarnokságba vezető út kötelességtudattal van kikövezve. A baj csupán csak annyi, többek között napjainkban is, hogy mindig későn jövünk rá. 

 Titokzatos anyanyelv

Egy 94 éves kínai nő, kéthetes kóma után magához tért, ám elfelejtett kínaiul helyette angolul szólalt meg. Az egykori angoltanárnő 30 éve nem beszélt angolul. Most, mégis! Az orvosok szerint az agynak az a része sérül meg, amely az anyanyelvért „felelős”. Tanulságos!

Hódítókra várva

Néhány hónappal ezelőtt skypon keresztül néhány szót váltottam Dušan Jovanović, szlovén rendezővel, aki az Újvidéki Színházban az Elektra-motívumokat felhasználva készült színpadra állítani egy előadást (Elektra-komplexus). A dilemmák, persze, nagyok. Emlékeztetem Dušant, Sartre Legyek című drámájára. Röviden: a gyilkosság után a városban terjed a bűz, erőszakosan támadnak a legyek. Senki sincs, ki elhantolja a foszladozó tetemeket. Úgy vélem, manapság aligha beszélhetünk az „ellenállás esztétikájáról”. Antigonét elkergettük. Felháborodnak a demagógok, a hazafiak, a bulvárlapok, meg a széplelkű kritikusok, ha mégis feltűnik a színpadon vagy egy-egy szépirodalomi műben. Úgy menekülünk Antigoné döntésétől, miként a tömegember a szabadságtól, holott lenne ma is miért szembeszállni a hatalommal. Legfeljebb akkor hunyunk szemet, ha a szerzők nincsenek az élők sorában, sikerült mumifikálni őket, ergo nem veszélyesek. Mindennapi álnokság: gyáva kortársak zengnek dicshimnuszt az elhalálozott bátrakról. „Nincs Oresztész kezét fogó Elektra, Antigonéra gondolni sem merünk”, írtam a naplójegyzeteimben. Antigoné-trauma? Takarodjon Oresztész és Elektra a mitológiába, amely mögé lopakodva kacsingatunk, és onnan óvatosan cinkoskodunk a mítosszal? A nyolcvanas évek második felében vontam le a tanulságot a Judit című drámámban. Nem lehet így cinkoskodni! Szó sincs arról, hogy a város, a városom, a városunk büszkén ellenáll, az igazság tanúsága szerint alig várja, hogy meghódítsák. A város előkelősége követeket küld Holoferneszhez, igyekezzen, hódítsa már meg őket. A joghurt forradalom csak egy kis epizód ebben a történetben. Az egész Kelet-Közép-Európa úgy várta a nyugati tőkéseket, miként a drámámban az előkelőségek vártak Holoferneszre. Folytatható tovább ez a történet, amelynek a vége az, hogy az igazi ellenállót, az előkelőségek kurvának kiáltottak ki, mert lefeküdt Holofernesszel és – megölte a zsarnokot. Ebben a gondolatvilágban tépelődöm ezért távol áll tőlem az Elektra-kérdés szociális háttér nélküli, pszichologizáló megjelenítése, úgyhogy a Dušan Jovanović és Gyarmati Kata által Aiszkülosz, Euripidész és Danilo Kiš művei alapján készült előadást kissé idegenkedve szemléltem.  Miért? Azért mert szerintem manapság az ellenállás, a revolt, az igazságért való kiállás elvesztette morális auráját. Manapság Oresztészt megvetnék, kiközösítenék. Az ügyeskedők nemzetárulónak bélyegeznék. Elektrára ugyanaz a sors várna rá, mint a Judit című drámám hősnőjére. Másképpen látom a világot, éppen ezért tartózkodom véleményformálástól. Csak egy töprengő néző vagyok. Az előadás értékét majd megítélik a kritikusok és a nagyérdemű közönség.

Zaklatott napok és hetek

Tíz hónapja tartanak a harcok Ukrajnában. Olvasom a távirati iroda gyorshírét miszerint, a „normadiai négyek” közreműködésével megszületett az új fegyverszüneti egyezmény. Szombaton éjfélkor lépett életbe. A jugoszláviai háború jut eszembe, amikor is egymás után írták alá a fegyverszüneti egyezményeket. Rezignáltan veszem tudomásul, hogy Európa nyugtalan. Újabb gyorshír! Koppenhágában egy zsinagógánál lövöldözés. A békés Dániában! Hihetetlen! Az elkövető fejbelőtt egy civilt, aki néhány órán belül meghalt, illetve megsebesített két rendőrt. Terrortámadás? A XXXXXXXX. Következik a másik helyszín. Egy fegyveres a Krudttoenden kulturális központ ablakán keresztül lőtt a bennlevőkre. A teremben Művészet, istenkáromlás és véleményszabadság címmel tartottak rendezvényt, a tribünt a korábban (2007-ben) Mohamed próféta -karikatúrákat rajzoló Lars Vilks svéd karikaturista vezette. A rendőrök közbeléptek, a lövöldözésnek két halálos áldozata volt, s öt rendőr megsebesült.

Bocsánatot kér-e Putyin;

Putyin Budapestre látogat. Olvasom, hogy többek között részt vesz a Fiumei úti sírkertben felújított szovjet katonai temető átadási ünnepségén. Igaz, itt nyugszanak a II. világháborúban elesett szovjet katonák, Putyin előttük joggal tiszteleg, ám ugyanitt vannak elhantolva azok a harcosok is, akik az 1956-os forradalmat fojtották vérbe. Az egyik obeliszken ezt írja: „Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956 októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért”. Nem hiszek a szememnek! Vagy talán azért látogat ide Putyin, hogy bocsánatot kérjen a magyar nemzettől?  Merem remélni. Ma délután kiderül.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |