Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
4+
Öreg Dezső
„A nyugdíjasok lesznek az utolsók, akiknek a jogait csorbíthatja az állam.” Hát nem az utolsók lettek.
A polgárok körében erős négyest érdemelt ki a miniszterelnök a kormány irányításáért. Legalábbis erre az eredményre jutott a Faktor Plus közvélemény kutató intézet. Amely annak kapcsán végezte a felmérést, hogy kerek egy éve alakult meg az a kabinet, amelyet már formálisan is Aleksandar Vučić vezet. Merthogy – ugye - senki nem kételkedik abban, hogy a korábbi kormány is az ő befolyása alatt állt. Döntő befolyása alatt, minden lényeges kérdésben. De tartok attól, hogy a kevésbé fontosakba is beleszólt. Vagy odaszólt, amikor a döntéshozás került sorra. Vannak ilyen emberek. Akik egyszerűen nem bírják ki, hogy ne az övéké legyen az utolsó szó.
Ez egyben a rendszer, a jól kiépített, mindenki által elfogadott rendszer hiányára is utal. Nem csak a karizmatikus hatalomban hívő társadalom képét jeleníti meg előttünk. A kettő persze elválaszthatatlan egymástól. Csak az idő az, amely ezt a kettőt világosan megkülönbözteti az emberek tudatában. Oly módon, hogy a kettő között határozott értékkülönbséget észlelnek, a rendszer javára, természetesen. Jelenleg azonban Szerbia még mindig ott tart, hogy az emberek és az uralkodó is azt tartja normálisnak, hogy egy ember akaratának kell érvényesülnie. Döntően. Ami egyben szinte korlátlan hitet is jelent. A megkérdezettek
63 százaléka bízik abban, hogy enyhül a munkanélküliség és növekszik az életszínvonal. 61 százalékuk hiszi, hogy sikeres lesz a szervezett bűnözéssel való leszámolás. A felmérés 1200 alanya közül 41 százaléknak az a meggyőződése, hogy már jövőre jobbra fordul a sorsunk. És nem mellőzendő az sem, hogy a Vučić kabinetet a polgárok 65 százaléka támogatja. Szóval a Faktor Plus adatai alapján bátran állíthatjuk, hogy Szerbia a derűlátók országa. A többnyire derűlátóké.
Mert ha visszatekintünk a mögöttünk levő egy esztendőre, hát a tények vajmi kevés okot adnak erre az optimizmusra. 2014 elején a miniszterelnöki tisztség elfoglalására készülő politikus egyik kampánybeszédében a következőket mondta: „Akármilyen reformokat foganatosítunk, bármi történjen, egy dolgot szavatolok: a nyugdíjasok lesznek az utolsók, akiknek a jogait csorbíthatja az állam.” Hát nem az utolsók lettek. Ők vezették a sort. Vezetik ma is, habár a kormányfő már többszörösen kilátásba helyezte, hogy ha minden ilyen fényesen halad, mint eddig, az év vége előtt számíthatnak juttatásaik korrigálására. Fölfelé, természetesen. Ígérte azt is, akkor már kormányfői székfoglalójában, hogy 2015. január 1-jéig átalakítják az állami vállalatokat. Próbálkozások voltak, szó se róla, de a smederevói vasművek nem talált vevőre, mint ahogy a belgrádi Ikarbus sem kötötte meg a kormányfő által beharangozott szerződést a Mercedesszel. És ha már a járműveknél tartunk, jusson eszünkbe a priboji FAP is, amelynek stratégiai partnerként a finn Sisu Auto céget szemelték ki. A napokban jár le a stratégiai partnerre kiírt versenypályázat. A pribojiak még mindig számítanak a finnekre, de inkább már bérmunkásként. Amúgy a Mercedes és a Sisu már rég találkozott, csak nem Szerbiában. Máshol gyártanak közösen kamionokat.
Aztán ígérte azt is a miniszterelnök egy évvel ezelőtt, hogy megszüntetik a pártkáder-elhelyezést, és szakemberek kerülnek az állami cégek meg közvállalatok élére. Arra még emlékszem, hogy Zorana Mihajlović a Szerb Haladó Párt agilis kormányfő helyettese, építészeti, közlekedési és infrastruktúraügyi miniszter hónapokon át bírálta Dušan Bajatovićot, a Szerbiai Szocialista Párt alelnökeként fényes pályát befutó, a többi között a Srbijagas igazgatói tisztségét betöltő politikust. Aztán egy-két oroszországi látogatás, az orosz nagykövet néhány vizitje után síri csönd lett ekörül a vállalat és annak igazgatója körül. Is. Mint ahogy elhalkult az újvidéki Informatika közvállalat vezetője körüli szócsata is, miután az ellenzék hiába kezdeményezte a Harmadik Szerbia káderének leváltását anyagi visszaélések gyanúja miatt. A válasz nem érvekkel és adatokkal alátámasztott megindoklás volt. Csak elmaradt. Helyette, mármint az érvek és adatok helyett azt olvashatjuk az újvidéki járdákon, hogy Pajtić tolvaj. Ami lehet, hogy igaz, de nem ártana bizonyítani. Hát így állunk nagyjából az egyéves évfordulón. Gazdasági szempontból.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >