2025. január 15. Szerda
Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kezdődhet a háború

Genfben végre azonos álláspontra jutottak a nagyhatalmak, már ami a tehetetlenségüket illeti

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A nagy térképrajzolgatást a szeren­csétlen Bosznia ügyében az angol buk­mékereket is meghazudtoló fogadások váltották fel. Az amerikai atyáskodás örve alatt létrehozott, teljesen bizonyta­lan jövőjű Horvát-Muzulmán dacszö­vetség bécsi fogantatásakor még 58%-ot szántak a Föderációnak.

Az érvelés nem is volt alaptalan: az 1991-es nép­számlálást vették alapul és ahol akkor muzulmán, horvát vagy szerb többség volt, azt olyan körzetnek titulálták. Így jött ki az 58%, amelyben csak az a bök­kenő, hogy a boszniai szerbek jelen pil­lanatban nem a fennmaradt 42%-ot mondhatják magukénak, hanem több mint 70%-ot. Az eddigi jócskán felhal­mozott tapasztalat azt mutatja, hogy igen nehéz rábeszélni őket háborús hó­dításaik feladására.

Aztán a bukmékerek Bécsből Genfig utazva (hosszú az út!) valamilyen okból kifolyólag meggondolták magukat és az amerikai, az orosz, a brit, a német, a francia, a belga és a görög külügy­miniszterben megtestesülve már visszatértek a biztos befutónak számító 51:49 arányhoz. A boszniai terepet jól ismerők között nem akad egyetlen egy sem, aki magyarázatot tudna adni arra, miért éppen ez az arány. Egészen rosszindulatú emberek esetleg azt fel­tételeznék, hogy a világ diplomáciai ve­zérkara a kietlen boszniai hegyeket összekeverte egy poszt szocialista, privati­zálandó állami vállalattal. A kevésbé gyanakvók viszont úgy vélik, hogy az aránykitaláció nem más, mint a lelkiis­meret megnyugtatása. A közös új hor­vát-muzulmán haza ugyanis megkap­ná (ha minimálisan is) a nagyobb sze­letet, míg az „agresszor” szerbek a rö­videbbet húznák. Így aztán mindent a helyére lehetne tenni, az egymást teg­nap még öldöklő, de ma már csak gyűlölő horvátok és muzulmánok visszatérhetnek a néhai Tito marsall test­vériség-egységének örökmezejére, a szerbek pedig hódításaiknak csupán egy részét élvezhetnék.

A részletek kidolgozásával persze a külügyminiszterek aligha törődhettek, és ezt az eddig is sikeresen működő profi közvetítőkre bízták. Közülük is a legaktívabb (még akkor is, ha csak a honorárium nagyságát vesszük alapul)

Lord David Owen kész ennek a feladat­nak az elvégzésére (is), annak ellenére, hogy Genfben be sem engedték a tár­gyalásokra, csupán az azt követő dísz­vacsorára hívták meg. ENSZ-források szerint az amerikaiak nagyon is orrol­nak rá, mert többször is kioktatta őket a Bosznia nevű tantárgyból. Amelyből őlordsága állítólag már doktorálhatna is. Owen azonban kegyvesztett lett, és minden valószínűség szerint felváltja őt egy amerikai-orosz páros.

Az előzményeket figyelembe véve csöppet sem váratlan, hogy a boszniai szembenálló felek egyike sem fogadta lelkes egyetértéssel a diplomaták leg­újabb „békejavaslatát”. Momčilo Kra­jišnik, a nemzetközileg el nem ismert, de a valóságban nagyon is létező bosz­niai Szerb Köztársaság parlamentjének elnöke elfogadhatatlannak minősítette az 51:49-es arányt, mert a „lakosság visszatelepítése egyfajta genocídium lenne”. Mondta ezt az elnök mindazok után, ami az utóbbi két évben végbe­ment, és aminek a következményei, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának következő adataiból is felsejlenek:

„A háború előtt Bosznia-Hercegovi­nának több mint 4 millió lakosa volt. Most ebből csupán 180 000 él olyan te­rületen, amely az ellenség ellenőrzése alatt áll: 80 000 horvát és muzulmán nemzetiségű a szerb területeken, 100 000 szerb a muzulmán-horvát fennhatóság alatt. 1991-ben Kelet-Boszniában 260 000 muzulmán és 40 000 horvát élt, ami az összlakos­ságnak majdnem a felét tette ki. Ma az úgynevezett biztonsági zónákon kívül számuk alig haladja meg a 100 000-et. Bosanska Krajinából majd félmillió embert üldöztek el (300 000 muzul­mánt és 150 000 horvátot). A horvátok által ellenőrzött Nyugat-Hercegoviná­ban 70 000-rel fogyatkozott a muzul­mánok száma, a két évvel ezelőtt ott élt 45 000 szerb közül pedig csak 5000 maradt Tuzla körzetében, amely nem­csak a néphit szerint volt a jól működő többnemzetiségű környezet példája, 60 000-el kevesebb a szerb lakosok száma. Időközben a muzulmánok szá­ma 300 000-ről 600 000-re növeke­dett. Bosanska Krajinában 250 000-rel szaporodtak a szerbek, Nyugat-Her­cegovinában 50 000-rel a horvátok.”

Nem tartozik a Menekültügyi Főbiz­tosság adatai közé, de több évtizedes tapasztalat hogy a háborús viharok után az elmenekülteknek a fele sem tér vissza eredeti lakóhelyére.

Térjünk vissza azonban Genfre, amelynek eredményével nem elége­dett a szarajevói kormány sem. Egy­részt Izetbegović elnök és Silajdžić mi­niszterelnök egybehangzó értékelése szerint ez részben a szerb hódítások szentesítését jelenti. Másrészt – és ez a leglényegesebb – a bosnyák vezetés katonailag már sokkal felkészültebb­nek tartja magát. Ezért hát a számára szégyenteljes és megsemmisítő vere­ség (és az ezt elismerő bármilyen nem­zetközi békeszerződés) helyett a hábo­rú folytatása mellett dönt. Függetlenül attól, hogy a lejáratott vagy kevésbé le­járatott közvetítők melyik világváros­ban miről határoznak. A horvá­tokkal kötött sebtében összehozott (vér)szerződésben is csak azért van fantázia, mert közösen (Horvátország­gal, mint hátországgal) már felvehetik a harcot a boszniai szerbek ellen. Ez utóbbiak anyaországa pedig egyre apad gazdaságilag, és a lakosságtól most szedik be az utolsó sarcot. Új Di­nár fedőnév alatt.

1994. május 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme

Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >

Tovább

Már nem az én városaim

De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >

Tovább

„A rezsimnek vége van”!

A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >

Tovább

Az inga kileng a szélsőjobb fele

Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >

Tovább

A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)

A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >

Tovább

A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)

A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >

Tovább

Remény és félelem

Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >

Tovább

A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)

Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >

Tovább

Leleplezték az eltitkolt félelmet

Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >

Tovább

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk

Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >

Tovább

Hihetetlen, de élmény

Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >

Tovább

A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben

Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >

Tovább