Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kezdődhet a háború
Genfben végre azonos álláspontra jutottak a nagyhatalmak, már ami a tehetetlenségüket illeti
Bódis Gábor
A nagy térképrajzolgatást a szerencsétlen Bosznia ügyében az angol bukmékereket is meghazudtoló fogadások váltották fel. Az amerikai atyáskodás örve alatt létrehozott, teljesen bizonytalan jövőjű Horvát-Muzulmán dacszövetség bécsi fogantatásakor még 58%-ot szántak a Föderációnak.
Az érvelés nem is volt alaptalan: az 1991-es népszámlálást vették alapul és ahol akkor muzulmán, horvát vagy szerb többség volt, azt olyan körzetnek titulálták. Így jött ki az 58%, amelyben csak az a bökkenő, hogy a boszniai szerbek jelen pillanatban nem a fennmaradt 42%-ot mondhatják magukénak, hanem több mint 70%-ot. Az eddigi jócskán felhalmozott tapasztalat azt mutatja, hogy igen nehéz rábeszélni őket háborús hódításaik feladására.
Aztán a bukmékerek Bécsből Genfig utazva (hosszú az út!) valamilyen okból kifolyólag meggondolták magukat és az amerikai, az orosz, a brit, a német, a francia, a belga és a görög külügyminiszterben megtestesülve már visszatértek a biztos befutónak számító 51:49 arányhoz. A boszniai terepet jól ismerők között nem akad egyetlen egy sem, aki magyarázatot tudna adni arra, miért éppen ez az arány. Egészen rosszindulatú emberek esetleg azt feltételeznék, hogy a világ diplomáciai vezérkara a kietlen boszniai hegyeket összekeverte egy poszt szocialista, privatizálandó állami vállalattal. A kevésbé gyanakvók viszont úgy vélik, hogy az aránykitaláció nem más, mint a lelkiismeret megnyugtatása. A közös új horvát-muzulmán haza ugyanis megkapná (ha minimálisan is) a nagyobb szeletet, míg az „agresszor” szerbek a rövidebbet húznák. Így aztán mindent a helyére lehetne tenni, az egymást tegnap még öldöklő, de ma már csak gyűlölő horvátok és muzulmánok visszatérhetnek a néhai Tito marsall testvériség-egységének örökmezejére, a szerbek pedig hódításaiknak csupán egy részét élvezhetnék.
A részletek kidolgozásával persze a külügyminiszterek aligha törődhettek, és ezt az eddig is sikeresen működő profi közvetítőkre bízták. Közülük is a legaktívabb (még akkor is, ha csak a honorárium nagyságát vesszük alapul)
Lord David Owen kész ennek a feladatnak az elvégzésére (is), annak ellenére, hogy Genfben be sem engedték a tárgyalásokra, csupán az azt követő díszvacsorára hívták meg. ENSZ-források szerint az amerikaiak nagyon is orrolnak rá, mert többször is kioktatta őket a Bosznia nevű tantárgyból. Amelyből őlordsága állítólag már doktorálhatna is. Owen azonban kegyvesztett lett, és minden valószínűség szerint felváltja őt egy amerikai-orosz páros.
Az előzményeket figyelembe véve csöppet sem váratlan, hogy a boszniai szembenálló felek egyike sem fogadta lelkes egyetértéssel a diplomaták legújabb „békejavaslatát”. Momčilo Krajišnik, a nemzetközileg el nem ismert, de a valóságban nagyon is létező boszniai Szerb Köztársaság parlamentjének elnöke elfogadhatatlannak minősítette az 51:49-es arányt, mert a „lakosság visszatelepítése egyfajta genocídium lenne”. Mondta ezt az elnök mindazok után, ami az utóbbi két évben végbement, és aminek a következményei, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának következő adataiból is felsejlenek:
„A háború előtt Bosznia-Hercegovinának több mint 4 millió lakosa volt. Most ebből csupán 180 000 él olyan területen, amely az ellenség ellenőrzése alatt áll: 80 000 horvát és muzulmán nemzetiségű a szerb területeken, 100 000 szerb a muzulmán-horvát fennhatóság alatt. 1991-ben Kelet-Boszniában 260 000 muzulmán és 40 000 horvát élt, ami az összlakosságnak majdnem a felét tette ki. Ma az úgynevezett biztonsági zónákon kívül számuk alig haladja meg a 100 000-et. Bosanska Krajinából majd félmillió embert üldöztek el (300 000 muzulmánt és 150 000 horvátot). A horvátok által ellenőrzött Nyugat-Hercegovinában 70 000-rel fogyatkozott a muzulmánok száma, a két évvel ezelőtt ott élt 45 000 szerb közül pedig csak 5000 maradt Tuzla körzetében, amely nemcsak a néphit szerint volt a jól működő többnemzetiségű környezet példája, 60 000-el kevesebb a szerb lakosok száma. Időközben a muzulmánok száma 300 000-ről 600 000-re növekedett. Bosanska Krajinában 250 000-rel szaporodtak a szerbek, Nyugat-Hercegovinában 50 000-rel a horvátok.”
Nem tartozik a Menekültügyi Főbiztosság adatai közé, de több évtizedes tapasztalat hogy a háborús viharok után az elmenekülteknek a fele sem tér vissza eredeti lakóhelyére.
Térjünk vissza azonban Genfre, amelynek eredményével nem elégedett a szarajevói kormány sem. Egyrészt Izetbegović elnök és Silajdžić miniszterelnök egybehangzó értékelése szerint ez részben a szerb hódítások szentesítését jelenti. Másrészt – és ez a leglényegesebb – a bosnyák vezetés katonailag már sokkal felkészültebbnek tartja magát. Ezért hát a számára szégyenteljes és megsemmisítő vereség (és az ezt elismerő bármilyen nemzetközi békeszerződés) helyett a háború folytatása mellett dönt. Függetlenül attól, hogy a lejáratott vagy kevésbé lejáratott közvetítők melyik világvárosban miről határoznak. A horvátokkal kötött sebtében összehozott (vér)szerződésben is csak azért van fantázia, mert közösen (Horvátországgal, mint hátországgal) már felvehetik a harcot a boszniai szerbek ellen. Ez utóbbiak anyaországa pedig egyre apad gazdaságilag, és a lakosságtól most szedik be az utolsó sarcot. Új Dinár fedőnév alatt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >