Ma Laura, Alida, Alina, Szabolcs, Adolf, Bató névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
De ki lesz a hóhér?
Szerbhorváth György
„Adóztassuk-e meg a felakasztott megélhetési bevándorlókat?“ Szerbhorváth György (Librarius):
Vagy közmunkás, vagy bankár – az előbbi ráér, az utóbbi ért a nép kizsigereléséhez.
Az nem kétséges, hogy – EU-s értékek ide vagy oda – a magyar politikai elit egy részében (akár túlnyomót is mondhatunk, ritka kivétellel), akárcsak a magyar társadalom igen nagy szegletében igény van a halálbüntetés bevezetésére.
Hiába, szado-mazo irányultságú nemzet vagyunk. Biztos van erről némi kutatás, régóta tudjuk (bár ez nem magyar sajátosság), hogy felfelé nyalunk, lefelé rúgunk. Azaz tekintélyelvű személyiségek vagyunk.
A halálbüntetés simán beleillik a képlete, olyan ez, mint a cigányok lerugdosása a buszról, a szomszéddal való veszekedés telekügyben, a szexben a korbács, a gyerek verése. Mert a gyerek is verve jó, abból tanul, nem a szép szóból. Még az olyan leg(poszt)modernebb szülőktől is hallottam már azt, hogy a gyereket verni nem szabad, bűn, de ha már elfajultak a dolgok, egy-egy taslinak megvan a gyereknevelő hatása, a fenéken billentés meg egyenesen vicces. Tessék csak megnézni a múlt század eleji, még fekete-fehér filmeket – ha Charlie Chaplin nem lett seggbe rúgva kétpercenként, akkor az egész érdektelen volt.
A kisembert tehát tessék csak valagon rúgni. Az is tilos, mármint büntethető a BTK szerint, kimeríti a BTK (x) szakaszát – nem is nézek utána, a magyar jogász nemzet, fújja azt mindenki fejből –, de milyen jólesik, nem?
Ahogy az is közhiedelem, pedig nem igaz, hogy a halálbüntetésnek visszatartó hatása van. De nem is erről van szó – csak a riogatásról. Meg az össznemzeti butaságról, hogy a halálbüntetés végül is hasznos dolog, a nép maga kéri, követeli a nemzeti konzultációkon (bele sem gondolva, hogy esetleg maga is guillotine alá kerülhet – akkor is egyezne a módszerrel?).
Persze megy a ködösítés, hogy az uralmon lévők nem is támogatják a tervet, a frakció se, csak hát témának lennie kell, valami sületlenséggel etetni kell a népet, és mások kinyuvasztása – ráadásul jogilag, hatóságilag is minden stimmelne – pont jó tematizációs kommunikáció.
A halálbüntetés bevezetése ráadásul újabb munkalehetőséget teremtene. A magától legjobban értetődőbb az lenne, ha minden településen pár közmunkást képeznének ki e feladat ellátására (remélhetőleg több módszer közül választhatunk), a nyilvános akasztások pedig egybekapcsolódnának a falunapokkal, a pálinka- és kolbászfesztiválokkal (a foci szentségét hagyjuk meg!), amolyan plusz ingyencirkuszként, bónusz programként Fásy Ádámék előtt. S ahogy a népnyelv mondja: akasztanivaló – hát olyan minden faluban akad garmadával.
A hóhérok presztízse pedig sosem volt alacsony, bizonyos Bali Mihály jó száz éve korának híressége volt (ma egy valóságshow celebje is lehetne szabadidejében), és ahogy olvasom, példás családapa, szerető férj volt. Hóhér mégsem lehetett akárki, mert ha akasztják is a hóhért, ez mégis csak egy mondás. Mikor fogunk mi itt egy brókert kifosztva látva, ahogy pénzéért ácsorog egy hitelintézet előtt? Elképzelhető, de nem valószínű. (Akit pedig a módszerek jobban érdekelnének, már felkészülne, íme egy kis adalék.
1945 után a náci háborús bűnökkel megvádoltak nürnbergi pere előtt volt társadalmi konzultáció, mi legyen az elvetemült gonoszokkal. Sztálin úgy volt vele, hogy minden teketória nélkül falhoz kell állítani őket, Churchill rögtönítélő bírósági ítéletet szorgalmazott (azaz hogy egy kis papirológia után akasszák fel őket). Leginkább az amerikaiak voltak azon, főleg a főügyész, hogy tisztességes per után kell ítéletet hozni – javukat felakasztották, de Albert Speer, Hitler főépítésze megúszta húsz évvel, és mint utóbb kiderült, megvezette a bíróságot, nagyon is tudott a holokausztról, a rabszolgamunkáról (naná, ő vezette).
Vagyis a helyzet nem oly egyszerű – a témát rendesen le kell kommunikálni, Deutsch Tamás az internetadóról szóló konzultáció mellett bevállalhatná ezt a témát is. Egy a lényeg, minden hétre essen egy orbitális baromság, hol egy abszurd, speciális adó, hol a megélhetési bevándorlók témája, hol az akasztás. Vagy ezek kombinációja: adóztassuk-e meg a felakasztott megélhetési bevándorlókat?
A fő, hogy beszélgessünk a témáról. Elvégre az ember társas lény.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >