2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hányféle haza létezik Magyarországon?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„A globális falu lakója, aki úgy magyar, hogy saját nemzetét nem helyezi minden(ki) más fölé.“ Szerbhorváth György (Librarius):

Szezonja van ismét a hazafias diskurzusnak. Bár ha van lejáratott fogalmunk, akkor a haza az. Így hirtelen nem is tudjuk, hová tegyük ezt az egyébként igen tetszetős küllemű könyvet, mely tizennégy értelmiségi fejtegetéseit közli. A nyitány a kötet címadó munkája, József Attila híres, Hazám című verse, a záróakkord pedig az utóbbi évek talán legnagyobb feltűnést keltett (és olvasott!), Kemény István Búcsúlevél c. verse, melynek nyitó és záró sora is ez:

Édes hazám, szerettelek.

MIT LEHET HÁT MÉG MONDANI A HAZA, A HAZASZERETET KÉRDÉSKÖRÉBEN?

Mire jók az efféle antológiák? Nem gittrágás-e ez? Nem fáradtunk még bele, amikor mostanság az idegenek elleni gyűlöletkeltéssel párhuzamosan napi szinten dübörög a hazafias diskurzus? És két lépést nem lehet anélkül tenni, hogy fel ne merülne a kérdés, pofánkba ne vágnák, hogy milyen (rossz) magyarok vagyunk, ők meg a jók, az igaziak? Amikor a mi a magyar? kérdését is már ezerszer megcsócsálták értelmiségiek, politikusok, hogy aztán minden maradjon a régiben. Az új fejlemény, a nóvum a plakátháború – ide jutottunk.

AZ EFFAJTA VÁLLALKOZÁSNAK TEHÁT JELENTŐS A KOCKÁZATA,

s nem csak azért, mert (a könyv általában) eladhatatlan, hanem mert vagy önostorozásba torkollik a hazával való foglalatosság, vagy patetikussá válik. Hisz a nagy szavakhoz, mint a Haza, a Magyar meg a Nemzet, nagy narratívák illenek – de ezek egyszerre ismétlődők, tehát unalmasak, helyenként fellengzősek, de leginkább nagy- és/vagy semmitmondók. Természetesen itt is találhatunk letudott írásokat, válaszokat, de ilyenkor bele kell gondolnunk abba, mit mondanánk mi? Első ránézésre megrémisztettek a fotók is a magyarok lakta vidékek különböző részeiről, túl szépek, mert akár klasszikus, óriási plakátok is lehetnének (a szocializmus idejéből, amilyeneket falvédőként láthattunk az előszobákban, a panellakásokban). És mégis, kiderül: a magyar táj szép is tud lenni. Nagyon szép. Jó lenne a Balaton-felvidéken élni, naphosszat a sárospataki könyvtárban ücsörögni, a Gemenci holtágnál a naplementét sasolni, vagy Erdélyben és sorolhatnánk.

KONCEPCIÓ KÉRDÉSE,

hogy vajon az ország árnyoldalát – a lepukkant falvakat, az egykori gyárvárosok telepeit, az ingyenkonyhákat – vajon miért nem örökítik meg az illusztrációk, de az írások árnyalják a képet. Például az újvidéki író, Végel László életművének szinte központi eleme a haza fogalma, pontosabban annak ellenkezője, a hontalanságé – egy kisebbségi emellett aligha mehet el. Ahogyan teszi ezt a kötetben még Markó Béla vagy épp a Norvégiába emigrált Kun Árpád író, aki egy erdélyi kirándulást idéz fel, az ottani vitát a helyi magyarokkal, aki kisebbségiek, de a nem etnikai kisebbségek kérdését, mint például a melegekét, nem tartják egy szinten tárgyalandónak. Heller Ágnes megrázó módon idézi fel, miképpen volt képtelen elénekelni a himnuszt 1945-ben, a holokauszt után, noha korábban oly szívesen, belülről, teljes szívvel dalolta. A téma dramatikus végét fogja meg Máté Gábor rendező is, a mai nyomort és a zsidózást, liberálisozást, gyűlölködést idézve fel – és ilyenkor, kérdezi,

mit írjak akkor a Hazámról, melyik a Haza?

AZTÁN OLVASHATUNK ITT SZOCIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSŰ ÍRÁST

Csepeli György tollából, Parti Nagy Lajos – magától értetődően – a nyelv, a magyar nyelv felől közelít. Dragomán György, akit mégiscsak próza- és regényíróként ismerünk, versbe fojtja tanácstalanságát: „Ha van hazám, akkor mégsem tudok beszélni róla.” – Erdélyből áttelepülve nagyon is tudja, aki erről sokat beszél, gyanúba keveredik, egyfelől vagy lehazaárulózzák, másfelől meg mindenki tudhatná, a hazafiság a gazemberek utolsó menedéke.

SZÁMOMRA A KÖTET MEGLEPETÉSE

Szelényi Iván jegyzete a transznacionalizmusról. Hazáim a címe, mert a hetvenes évek közepén útilaput kapott a magyar hatóságoktól (és ebben a ma magát éltető Pozsgay Imrének is szerepe lehetett kultúrtantiként), el kellett hagynia az országot – Ausztráliában, majd az USA-ban élt, tanított, kutatott, de nemrég az Arab Emirségekben is dolgozott pár évig. Igazi világpolgár – ami elsősorban a nyitott gondolkodást jelenti –, a globális falu lakója, aki úgy magyar, hogy saját nemzetét nem helyezi minden(ki) más fölé. Aki kiváló példakép lehetne, ha itt nem a neobarokk idők huszárjait éltetnék. Ha e könyvnek lehetne pozitív hozadéka, az például az, ha egy könyvkiadó, legyen az az e kötetet kiadó Noral Libro, lecsap Szelényi Iván önéletrajzára – lenne mit tanulnunk belőle.

2015. június 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább