Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Bódis Gábor

Az egyik szülő, nem tudván más­sal tölteni rengeteg idejét, elment ennek a tengerentúli városnak az egyik büszkeségébe, a városi könyv­tárba, és tanulmányozni kezdte a tengerentúli, már akkor sem létező tartomány (Vajdaság) sajtótörténetét. Mit láttak ott szemei? Egy olyan keresztapát, aki azzal vált szimpa­tikussá, hogy mindig betiltották, amikor a már említett kurta farkúak megelégelték a demokráciát, még an­nak a látszatát is. Merthogy környé­künkön még most is csak a látszatnál tartunk. Máskor meg azért szünetelt, mert a sajtó legősibb és máig is gyógyíthatatlan betegségében, pénz­hiányban szenvedett.

A Bácsmegyei Napló volt a min­ta, tehát minden készen állt, hogy egy zsenge teremtést szülei és a többi bábáskodó izgalmas életútjára és ne a szélnek eressze. Ekkortájt még a kommunisták nem bújtak szocialista álruhába, és még gyakorolhatták töretlen hittel, de annál nagyobb ha­szonnal a ki-be csukis diktatúrát. Itt tanulta meg Naplócskánk a hinta-palintát azzal, hogy a dedusok na­gyon elnézőek voltak, mondván, a miénk ez a gyermek. így aztán az akkor még kötelező védőoltásokat, a Társadalmi tanácsocskát, a Szocialis­ta Szövetségecskét minden nagyobb láz nélkül átvészeltük.

Cseperedett a gyermek, már az első évét is betöltötte, amikor egyik gyanútlan szülője a tengerentúli szülővároska korzójának egyik te­raszán üldögélt és kereste az ihletet. Ehelyett egyik ismerőse, aki korábban többször is kereste (talán tanácsot vagy csak vigasztaló szót remélve?) huppant le a szemben levő székecskébe. Nagy bánata, miszerint egy vala­mikor jó nevű fővárosi lapocska mellőzi, mint a tengerentúli város bátor szívű tudósítóját, úgy tűnt, ak­korra már elszállt, és minden rendeződött az antibürokrácia velejéig igazságos rendszerében.

Nos, ez a jobb lapokat is látott oroszlánszívű tudósító bácsi, miután letelepedett, érezhető ziláltsággal be­szédbe elegyedett a Naplócska szülő­jével. Nem sokáig tartott lámpaláza, mert hamarosan belevágott a köze­pébe, mondván:

– Te meg a Kasza azért csináltá­tok a Naplót, nehogy rendes szabad­kai újságot lehessen csinálni!

Ez volt hát a szentencia, amire a dolgokra gyakran rácsodálkozó, gya­nútlanul ihlő szülő nem nagyon tu­dott mit válaszolni. Nem értette ugyanis, hogy miért rendetlen a Naplócska (habár azt elismerte magában, hogy egy kicsit rakoncát­lan a gyermek), de még kevésbe értette, hogy milyen az a lurkó, aki rendes. Magyarázatot akkor nem ka­pott, mert a nemes lelkű tengerentúli tudósító nehezen szedte össze gon­dolatait, és még nehezebben öntötte őket mondatokba. Utána meg szedte a sátorfáját és eltávozott, no, nem a tengerentúlra, hanem egy másik ihletős helyre.

A Nagy Rejtély örökre megma­radt volna annak, ha az azóta is gyanakvásoktól gyötrődő szülő nem bukkan hónapokkal később a szülő­városka egyik díszes kioszkjában egy másik csemetére, aki a Napocska névre hallgatott – nagyokat. Nos, a koraszülött még ki sem nyitotta ártat­lan szemecskéjét és köldöke jó erősen oda volt kötve a szocialista zsinórhoz, máris kiböfögte magából a „rendes” igazságot. A Naplócska ez odáig gya­nútlan, de gyötrődő szülője számára akkor világosodott meg a tengeren­túli égbolt. Hát ez az, ez a rendes fiúcska. Aki azonnal teljes névvel és bűnlajstrommal sorolja fel a rendszerecske ellenségeit. Mindjárt az első héten.

Nagy büszkeség töltötte el a szülőcskét, hiszen nem elég, hogy egy rendetlen tappancs apukája, hanem a tengerentúli városkában kiharcolta a közellenség egyik zászló­vivőjének fölöttébb magasztos címét.

Most már tudta, hogy nem hiába élt és az utókorra legalább olyan hatással lesz, mint az a másik bácsi, akit ugyan szülőnek nem nagyon lehet nevezni, de Rontó Pálnak an­nál inkább. Ő is, akár a szentenciás bácsi, sokat tett a tengerentúlért. Először is megtisztította a várost a bábszínháztól. Kitalálta a liberális esz­perantót és a bábokat így beszéltette meg rohangáltatta. Majd a bábszín­ház és az anyanyelvecske kinyírása után megjavíttatta a zsinagógát is. Nehogy szó érje a ház elejét.

Palikánk, mint tengerentúli váro­sunk törzskönyvezett reliktuma, sza­bad idejében szintén foglalkozott Naplócskánkkal. Meg a többi gyerekkel, akik arra a képtelen cseleke­detre vetemedtek, hogy egyszerre csak egy nyelvecskén beszélnek. Ezt nevezte a Bátor és Nagy Mágus, akit a tengerentúlon a legtöbb darabban szeretnének látni, fasizmusnak.

A rendes gyermekeket követelők hada azóta is gyarapodik jobb bábszínházacskát is megért váro­sunkban. Újabban már a Védtelen Madárfiókák Dalkedvelő Kórusa is csatlakozott az igazhitűekhez, mond­ván, hogy csak az a gyermek jó, rendes és szófogadó, aki a mi autó­imánkat mormolja.

Naplócska, mondtam szépen, hogy fogd be a szád!

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	250.
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >