2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A vízum-barakk

Szabadka, 1995. júliusa

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Egy szabályos magyarországi rendszám­táblával rendelkező gépkocsiból (tévedés ne essék: tehát nem vámtáblás) kiszálló illetőtől megkérdezi magyarul egy járókelő, hogy ez meg ez az utca hol is van.

A válasz egy értetlen „Molim?”, azaz „Tessék?”. A jóember, aki egy szabályosan Magyarországon regisztrált (vagy állampolgár vagy letelepedett) autót vezet, egy kukkot sem tud magyarul. Ebben talán nincs is semmi különös, hiszen már régen elálltunk a magyar nyelv világhódító ambíciójától. Az sem meghökkentő, hogy a jómódúnak tűnő illető (viszonylag új nyugati típusú gépkocsiból szállt ki) a szomszédos Magyarországon keresi a boldogulását. Az pedig végképp nem baj, hogy rá nem vonatkozna a kilátásba helyezett vízumkényszer.

A baj ott kezdődik és fejeződik be, hogy a vajdasági magyarok legnagyobb részére igen­is vonatkozni fog. Méghozzá éppen azokra, akik nem vették vándorbotjukat (és márkái­kat), hogy az „anyaország”-ban éljék túl a há­borús éveket, hanem ellenkezőleg, az „ottho­nukban” akartak vagy kénytelenek maradni. Mind hátrányosabb helyzetük és annak dacára, hogy bármely pillanatban elvihetik őket ágyútöl­teléknek – Téves csataterekre.

Van, aki hisz a történelmi igazságtételben, és most értetlenül áll a legújabb rébusz előtt. Az az ember vagy politikus, akinek megsúgták annak idején a közeljövő fordulatait és ennek alapján látványosan, a vasfüggöny elszabdalásával kiengedte a keletnémeteket, most visszatér egykori eszmetársai vívmányához: a vas­függönyhöz.

A vajdasági magyarság hiszékenyebb (tete­mesebb) része az „anyaországi” „rendszervál­tás” után elhitte, hogy 15 millió egyenrangú magyar létezik a világon. A forróbb fejűek azt is bevették, hogy Trianon már a múlté. Majd jön Antall, ha nem is fehér lovon.

Helyette jött a háború, és mellőlük a ba­ranyai magyarokat a hódító szerbek minde­nestül elüldözték. A behívók elől több mint tízezren az „anyaországban” kerestek mene­déket. No, nem ingyen és egy gatyában, mint erdélyi vagy ukrajnai nemzettársaik, hanem német márkákkal és olyan know-how-val, amellyel a vidám barakkban csak kevesen rendelkeztek. A történelmi véletlen műve, hogy az egykori Jugoszláviában a szánalmas, proli módon kegyetlenkedő Jani bácsi helyett, egy nagyvilági diktátor irányí­totta, alattvalói sorsát. Ennek köszönhetően a magyar kisebbség is (minden sérelme el­lenére) nagyvonalúbban, tehát emberibb módon élhetett. Mérnökei, orvosai, közgaz­dászai a legújabb nyugati ismereteket sajá­títhatták el. Az újságírók bejárták a fél vilá­got. A nyugati kölcsönöket csak részben za­bálták fel. Azok egy részét másra használták. A történelmi igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy fegyverekre is.

Ilyen előzmények után és az „anyaorszá­gi” közvélemény kezdeti (nagyon rövid) szimpátiája mellett viszonylag könnyen sze­reztek tartózkodási engedélyt, sőt letelepe­dést is. Volt pénzük, dolgozni akartak és magyarul is tudtak.

És akkor, még az Antall-utánzat kor­mányzásának utolsó napjaiban hoztak egy olyan idegenrendészeti törvényt, amelyre a Mandela előtti Dél-afrikai Köztársaság is méltán lehetett volna büszke. A Magyaror­szágnak nevezett államban a kinn rekedt magyaroknak sokkal kisebb jogaik lettek, mint a seftelő kínaiaknak, nem beszélve a Marinko Magdákról, akik játszva vettek meg nem egy-egy magyarországi rendőrt, ha­nem ha kellett, főkapitányságokat is. Bez­zeg, nekik semmilyen gondjuk nincs a tar­tózkodási vagy letelepedési engedélyükkel, őket nem ellenőrzik, hogy vajon miből él­nek meg, hol laknak. Ez a szerencse csak a magyaroknak jutott ki osztályrészül. Őket tudja csak úgy istenigazából macerálni a leereszkedően analfabéta rendőrségi alkalma­zott. Persze, hiszen ő csak egyetlen nyelven tud kioktatni, és véletlenül ezek a szeren­csétlenek beszélik ezt a nyelvet.

Aki csak egy napot töltött az Izabella utcá­ban (hallom, most már elköltöztek) az Idegen­rendészeten, tudja, hogy milyen nehéz ma­gyarnak maradni mindazok a megaláztatások után, amik ott érik. Nehéz ezt követően ép ésszel szeretni az „anyaországot”.

Mind ahogy nehéz elviselni azt a szervilitást, amellyel minden határátlépéskor talál­kozik a nem feketéző utas. A magyar-oszt­rák határon Magyarországról kifelé menet a magyar vámos kérdezi meg, hogy van-e ci­garetta vagy alkohol. A magyar vámos gon­doskodik arról, nehogy veszteség érje az osztrák államot?!

A legújabb fejlemény a számítógépek be­vezetése a határátkelőkön. Miért vásárolták éppen a leglassúbbakat? Ismét kifelé menet az állítólag már profi egyenruhás mindenki számát betáplálja, és jöhet a várakozás. A gyerekek sem kivételek. Sokat utaztam már életemben, de csak a magyar határon lát­tam, hogy kifelé ellenőriznek.

Mindezek azonban csak „apró színfoltok” egy Nyugatra (eredménytelenül) nyaló, és Keletre taposó állam hétköznapi életében. Mert jött Ő a nagy késsel. Vagyis a vízum­mal. Még ha nem is lesz igaz, morbid.

Magda Marinkóéknak lesz vízumuk is.

1995. július 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább