Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

A nagy amerikai forgatókönyv mindeddig zavartalanul valósul meg. A három balkáni vezér aláírta azt, amit elébük tettek. Milošević elégedett lehetett, mert nem toloncolták ki a Hágába induló géppel. Jól ismert demokratikus stílusában a küldöttségében levő boszniai szerbeknek meg sem mutatta Bosznia új térképét, úgyhogy ők azt a ceremónia előtt fél órával pillantották meg. Megkapta mindezért a jutalmát, felfüggesztették a szankciókat. Egy belgrádi apuka kommentárja: „Végre megtudja a fiam, hogy mi a benzinkút.”

Tuđmannak, miután megkapta Kelet-Szlavóniát (bármit mondanak erről a szerbiai állami sajtószervek) még arra is volt ideje, hogy kétszer haza­utazzon, és ott rendreutasítsa a ren­detlenkedő ellenzéket, amely arra vetemedett, hogy Zágrábban lekörözze a HDK-t. „Nem lesz itt semmilyen ellenzékieskedés” – mondta az elnök, akinek a szava, úgy tűnik, többet ér, mint a választási eredmények. A fiatal horvát demokráciában.

Izetbegovićot hamleti kínok gyö­törték, míg miniszterelnökével, Silajdžićtyal a Wright-Patterson támaszpont gyepét taposta. Megkapta Szarajevót (erről még a hágai Mladićnak lesz még egy-két szava), de elvesztette fele királyságát. Bosznia ugyan egységes, független, szuverén és még miegymás marad, papíron, de létezik Republika Srpska is, és ennek nevét még az amerikaiak is, nyelvet törve ugyan, de kiejtik.

Ebben a legutolsó tényben rejlik a délszláv válság következő fázisának a magva. Nézzük csak, mi minden történt ebben a hét-nyolc évben:

– Milošević Kosovóban kommu­nistából nacionalistává válik (utóbb kiderül, hogy egyik sem, csak karri­erista);

– gyarmatosítja Vajdaságot, Kosovót és részben Crna Gorát – az autonómia, mint fogalom és gyakorlat eltűnik Jugoszláviában – szerintem örökre;

– gazdasági háborút indít Szlovénia ellen, meglopja a szövetségi államot, sikertelenül akar katonai puccsot végrehajtani;

– a Jugoszláv Néphadsereggel háborút indít Horvátország ellen, amely Szlovéniával együtt kikiáltja függetlenségét. Horvát ikerpárja, Tuđman

mindehhez asszisztál. Közös remek­művük: Vukovár. Az egyik bombázta, a másik hagyta elveszni;

– és akkor jöhetett az igazi nagy falat, Bosznia. Milošević parancsára Arkan, Šešelj és a többi „hazafi” megkezdte az etnikai tisztogatást Bijeljinában, Zvornikban;

– Daytonban szentesítik a Republika Srpska-t, amelyet először Genfben ismertek el hivatalosan.

A nemzetközi joghoz és a közer­kölcshöz sokkal jobban értők fel­sorolhatnák, hogy mi mindent sértettek meg a délszláv válság során. Ez azonban egy másik téma, amiről viszont én szeretnék szólni, az a tanulság. Illetve a tanulságok egyike. Ami pedig így szól: bármilyen gaztetteket is hajtasz végre, jutalmul kapsz egy államot. A kötődő kérdés: ha Karadžić és Mladić hár­mas autonómia-koncepciót dolgoz ki annak idején, vajon ma van-e köz­társaságuk?

Nem kell szükségképpen vála­szolniuk a kérdésre, csak még egy kis figyelmet kérek. Jugoszlávia szétesése után a Republika Srpska az első bábállam, amelyet nemzetközileg elismertek, még ha nem is független államként. Bosznia-Hercegovinában a szerb a három államalkotó nemzet közül az egyik, de valójában kisebbség. Olyan területen kiáltotta ki államát, amelyen nincsen többségben, jobban mondva az etnikai tisztogatás előtt nem volt. A Re­publika Srpskának semmilyen törté­nelmi múltja nincs, annál inkább annak az államnak, Boszniának, amelyből gyakorlatilag most kiválik.

Mindezek után talán nem túlzás elvárni, hogy felvetődjön Kosovo, Sandžak és természetesen Vajdaság kérdése. Nem jött be a „minden szerb egy államban” elv, de érvényesül a „több szerb állam” elve. Továbbá Miloševićnek milyen hátránya szár­mazott abból, hogy a második világ­háború óta nem látott népirtás első számú gerjesztője volt? Soha nem fog Hágában a vádlottak padján ülni, igaz, hogy Nobel-díjat sem kap, mint ahogy pártjának túlbuzgó (van másmilyen is?) sejtjei javasolták.

Abban egyet tudunk érteni, hogy a szerbek nem európai, civilizált módon valósították meg Félnagy Szerbiát. Európai civilizált módon még senkinek sem sikerült kiharcolnia jogait. Fél évszázaddal a fasizmus leverése és néhány nappal a boszniai háború befejezése (?) után a világ továbbra is csak az erőszakot ismeri el.

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs azt mondani, hogy az albánoknak, a magyaroknak (vagy a vajdasá­giaknak) és a muzulmánoknak fegy­verrel kell kiharcolniuk azt, amire vágynak. Nem, szerintem minden egyes ember élete, sőt egészsége össze­hasonlíthatatlanul többet ér, mint bármilyen kollektív álom. Amit viszont mondani akarok az, hogy be­szélhetünk mi autonómiáról, kul­turálisról meg egyébről, abból nem lesz semmi. Sem Szerbiában, sem Szlo­vákiában, sem Romániában. A vaj­dasági magyaroknak egy csöppnyi történelmi lazításuk volt egy több­nemzetiségű államban, amelyet az első yuppie diktátor tartott össze. Minden hátránya ellenére soha vissza nem térő korszakról van szó. Arra várni ugyanis, hogy Szerbiában demokrácia lesz, körülbelül olyan fokú naivitás, mintha nyugaton várnánk a nap felkeltét. Illetve, elismerem, kissé túloztam, csak évszázadokat kell várni. És. még akkor is, amikor a nap nyugaton fog felkelni, a szerb demokrácia fogalma nem fog a kisebbségekre kiterjedni. Egyszerűen a tolerancia fogalma csak két közösségnél vált a Balkánon kollektív erénnyé: a vajdaságinál és az urbánus boszniainál.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |