2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Téves azonosulások

Szabadelvű gondolatok a 300. Naplóban

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ha elsatnyult matematikai ér­zékem nem csal, akkor a 300. Napló annyit jelent, hogy – miután január elsején a hetedik évfo­lyamunkba léptünk – újságunk egy majd hatéves történelmi pillanatot ölel fel, annak krónikása. Moz­galmas évek voltak, mozogtunk is eleget.

A kezdet kezdetén néhányan ki­használtuk azt a kínálkozó al­kalmat, hogy lehet már (államtól) független sajtó, és megalapítottuk a polgári hagyományokra támasz­kodó lapot. A század elején meg­jelent és a negyvenes években megszüntetett Bácsmegyei Nap­lóra való hivatkozás is az állam­tól és a pártoktól kívánta elha­tárolni a mi Naplónkat.

Ezerkilencszázkilencvenben, az induláskor éltük az első téves azo­nosulási korszakunk végét. Korosz­tályunk a titoizmusban született, annak a történelmét sulykolták belé, az ez által kiépített giccs­parádét tartottuk természetesnek. Mert jól éltünk. Csak mellesleg untatom önöket egy személyes élménnyel. A hatvanas évek elején jártam először Nyugaton, és akkor rendült meg „osztályöntudatom”. Nem tudatosult bennem ez a „sza­kadás”, de azt észrevettem, hogy a mi világunk távolról sem a legjobb. Persze távol áll tőlem, hogy jubileumunkat a titoizmus elleni vádirattal töltsem ki. Ter­mészetesen összetettebb kérdésről és időszakról van szó, amely – magyar szempontból – tömeges kiirtással kezdődött és soha vissza nem szerezhető kisebbségi jo­gokkal fejeződött be. Az utána következett szörnyűség tette ró­zsaszínűvé az élvhajhászó diktátor korát. Csupán a Napló-történet hitelessége miatt említem tehát a titoizmust, amelyben például el­képzelhetetlen volt a szabad sajtó.

Az egészben viszont a legször­nyűbb az, hogy teljes elbutításunk következményeként ezt nem is hiányoltuk.

A történelmet sajátságosan tol­mácsolók azt is állíthatnák, hogy a miloševićizmus teremtette meg a feltételeket a mindenféle er­jedésre. Ez meg már olyan téves azonosulás, hogy erre mifelénk ennek csak nagyon kevesen dőltek be. A szerb vezér színre lépése inkább egy másik téves azono­sulást hozott magával. Ez pedig a nacionalizmus, amelynek a leg­primitívebb felhasználásával zajlott le a horvátországi, majd a boszniai háború. A Belgrádból okádott (elnézést, de ez enyhe kifejezés) sovinizmus arra kényszerített so­kakat, hogy hasonlóképpen „fegy­verkezzenek fel”. Hiszen nemzeti mivoltukban érte őket a támadás. Egy időben – a második Napló ­időszak – fennállt annak a ve­szélye, hogy a magyar nacio­nalizmus válik az itteni magyarság talpra állásának vezéreszméjévé. A VMDK tündöklésének és a 15 milliós magyarságnak volt ez a pillanata.

Ezt a veszélyt nem tudatosan kerültük ki, hanem az emberekben (nem is annyira) rejlő hatalom­vágy tette helyére a dolgokat. Sokan siránkoznak a vajdasági magyarság széthúzása miatt, pedig az lenne az igazán siralmas, ha bárgyú tömegként egy akolban melegednénk. Afelől már nem vagyok meggyőződve, hogy a választásokon nem a bárgyúság diadalmaskodik. Mindenesetre a vajdasági magyarság is „elvesz­tette szüzességét”, és már nem lehet olyan meggyőzően hirdetni a szintén aligha megalapozott különlegességet. A „különleges­ség” abból származott, hogy Tria­non következtében kisebbségként éltünk, most már azt is mond­hatjuk, emberemlékezet óta. Ilyen „különlegességben” szenvednek azonban nemcsak az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magya­rok, hanem a boszniai és a hor­vátországi szerbek, a vajdasági horvátok, románok, ruszinok, szlo­vákok stb.

A közvetlen háborús veszély múlásával megkezdődött a ha­zamenni vagy nem dilemmája. Pontosan nem lehet tudni, hogy hányan mentek (mentünk) el a vajdasági magyarok közül, de ezek többsége – ezt bátran állíthatom - nem talált otthonra új hazájában. Már nem tudott még egyszer té­vesen azonosulni. Sokan vannak vagy lennének, akik visszatér­nének. A vajdasági magyar pártok és önkormányzatok egyik elsőd­leges feladata lenne, hogy ezt a hazatérést megkönnyítsék. És ez egyben a Napló pillanatnyi „tár­sadalmi közege” is. Voltunk él­celődő szabadelvűek, túlélésre lelkesítő tollforgatók, megalkuvást nem ismerő békeharcosok. Sze­rintem sikerült nagy ívben elke­rülnünk a téves azonosulásokat.

1996. január 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább