Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kész röhej
Nyugati bohózat azon keletiek számára, akiket nemcsak a rágógumi érdekel
Bódis Gábor
A Washington Post nevű amerikai napilapban olvastam a múlt héten egy tudósítást Szarajevóból.
A genfi tárgyalásoknak nevezett komédia ki tudja, hányadik felvonásával párhuzamosan a riporter a bosnyák főváros körüli hegyeket járta, és a többi között egy olyan szerb katonával beszélgetett, aki, csodák csodájára, a reguláris bosnyák hadsereg oldalán védi Szarajevót. Az illető a füstölgő szerb ütegekre mutatva csak annyit mondott a tudósítónak:
– Innen nézve a genfi tárgyalás kész röhej.
Egy dolgot azonban a fiatalember nem vett számításba: akik Boszniáról döntenek, nem a szarajevói hegyekben laknak. Hanem luxusszállókban. Deviza napidíjért. Amelynek értéke csak egyetlenegy napra jócskán meghaladja a szerbiai átlagfizetést, a horvátot megközelíti, a boszniairól kár beszélni. Nem történt még kimutatás – és gyanítom, hogy akárcsak a háborús bűnösök esetében, nem is lesz – arról: mennyi devizát, kerozint és nem utolsósorban türelmet pazaroltak el a volt Jugoszlávia lokális helytartói lázálmaik megvalósítása érdekében.
És ezen még nem is lehet nagyon csodálkozni. Azon viszont annál inkább, hogy a világ mindehhez, ha nem is mindig szívesen, de asszisztált. Demagógia lenne azt állítani, hogy az uralkodók bárhol is osztoznak alattvalóik sorsában. Elvégre az angol királynő sem él walesi bányászként. Mégis, iszonyú nyomorban a taktikusabb uralkodók legalább titkolják, hogy mennyire nem érdekli őket a „nép”.
Nos, a „mieink” nem tartoznak a taktikusok közé. Ők ugyanis létfontosságú világproblémákat oldanak meg – immár két-három esztendeje. Ember legyen a talpán, aki logikát vél fölfedezni az utóbbi néhány év délszláv történéseinek a tömkelegében.
Én, szerény képességeimből kifolyólag, csupán egy vezérfonalra bukkantam. Ez pedig nem más, mint az állandó, percről percre történő rögtönzés. Minden oldalon.
Nem osztom azoknak a véleményét, akik például azt állítják, hogy Slobodan Milošević a kezdet kezdetétől a „nem létező” Memorandum alapján hangyaszorgalommal valósítgatja meg Nagy-Szerbiát. Nagy-Szerbia csak melléktermék, a hatalmon maradásért való küzdelem mellékterméke. Ha következetességről lenne szó, akkor hogyan került az asztalra mondjuk Panić vagy Šešelj vagy Ćosić. Káderszempontból következetességről csak Mihalj Kertes esetében beszélhetünk, dehát a tisztogatáshoz kell egy jó adag magyar hitbuzgóság. Az államalkotó nemzet kitermelt politikusai közül igen szerény számban vannak olyanok, akik ekkora hittel és vakbuzgalommal szolgálnák az ügyet. A békéscsabai Savović Margit esetében viszont számunkra, vajdaságiak számára csak az megnyugtató, hogy eredeti anyaországiról van szó, így hát el is várható tőle a szerb ügy iránti erotikus ragaszkodás.
Eme kis „magyarkodás” után térjünk vissza a vezérfonalhoz, vagyis ahhoz, hogy minden, ami az utóbbi években Jugoszlávia területén történt, egy hatalmas rögtönzés következménye, és ennek melléktermékei a kialakulófélben lévő Nagy-Szerbia, a független Szlovénia, a képlékeny Horvátország, a lebegő Macedónia, a sunyin kiugrani készülő Crna Gora és a már régen nem létező Bosznia-Hercegovina. Egyébként, ha már itt tartunk, megható volt egy bizonyos Ratko Mladić tábornok legújabb aranyköpése, amely szerint esze ágában sincs visszavonulni a Bjelašnicárói és az Igmanról, mert azok ősi szerb (és olimpiai) hegységek. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a tény, hogy a Dubrovnik és Szarajevó szétlövetését irányító tábornok szülőfaluja alig tíz kilométernyire van a frontvonaltól. No, kérem, ezt tromfolja le valaki, ha meri!
Van egy tippem, hogy ki merné, de az most a belső gondokkal van elfoglalva. A szerbiai állami (a szó legszorosabb értelmében vett) szakszervezet megelégelte a tétlen majomkodást, és a tettek mezejére lépett. Alapos előkészületek után meghirdetett egy általános sztrájkot, de úgy, hogy a még mindig a gyárcsarnokokban lé-zengők nehogy komolyan vegyék. Nem is vették. Ezzel egyidejűleg fölfegyverezte az egyik ellentábort, a nyugdíjasokat, akiknek a havi jussát a nyolc és félszeresére emelte. Ebből természetesen a Hol vagy, Misi? Kertes által üldözött devizaüzéreknek van hasznuk, hiszen megjelent a friss bankók tömege, a márka pedig dolgozik szépen, ahogy a csillag megy az égen. Ahogy érdemes.
P. S. Az amerikai beavatkozásról szándékosan nem írtam. Mottóm; múltával dicsérd a napot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >