2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kész röhej

Nyugati bohózat azon keletiek számára, akiket nemcsak a rágógumi érdekel

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Washington Post nevű amerikai napilapban olvastam a múlt héten egy tudósítást Szarajevóból.

A genfi tárgyalásoknak nevezett komédia ki tudja, hányadik felvonásával párhuza­mosan a riporter a bosnyák főváros körüli hegyeket járta, és a többi kö­zött egy olyan szerb katonával beszél­getett, aki, csodák csodájára, a regu­láris bosnyák hadsereg oldalán védi Szarajevót. Az illető a füstölgő szerb ütegekre mutatva csak annyit mon­dott a tudósítónak:

– Innen nézve a genfi tárgyalás kész röhej.

Egy dolgot azonban a fiatalember nem vett számításba: akik Boszniáról döntenek, nem a szarajevói hegyek­ben laknak. Hanem luxusszállókban. Deviza napidíjért. Amelynek értéke csak egyetlenegy napra jócskán meg­haladja a szerbiai átlagfizetést, a hor­vátot megközelíti, a boszniairól kár beszélni. Nem történt még kimutatás – és gyanítom, hogy akárcsak a há­borús bűnösök esetében, nem is lesz – arról: mennyi devizát, kerozint és nem utolsósorban türelmet pazaroltak el a volt Jugoszlávia lokális helytartói lázálmaik megvalósítása érdekében.

És ezen még nem is lehet nagyon csodálkozni. Azon viszont annál inkább, hogy a világ mindehhez, ha nem is mindig szívesen, de asszisztált. Demagógia lenne azt állítani, hogy az uralkodók bárhol is osztoznak alattva­lóik sorsában. Elvégre az angol ki­rálynő sem él walesi bányászként. Mégis, iszonyú nyomorban a taktikusabb uralkodók legalább titkolják, hogy mennyire nem érdekli őket a „nép”.

Nos, a „mieink” nem tartoznak a taktikusok közé. Ők ugyanis létfon­tosságú világproblémákat oldanak meg – immár két-három esztendeje. Ember legyen a talpán, aki logikát vél fölfedezni az utóbbi néhány év dél­szláv történéseinek a tömkelegében.

Én, szerény képességeimből kifolyó­lag, csupán egy vezérfonalra bukkan­tam. Ez pedig nem más, mint az állandó, percről percre történő rög­tönzés. Minden oldalon.

Nem osztom azoknak a vélemé­nyét, akik például azt állítják, hogy Slobodan Milošević a kezdet kezde­tétől a „nem létező” Memorandum alapján hangyaszorgalommal valósítgatja meg Nagy-Szerbiát. Nagy-Szer­bia csak melléktermék, a hatalmon maradásért való küzdelem mellékter­méke. Ha következetességről lenne szó, akkor hogyan került az asztalra mondjuk Panić vagy Šešelj vagy Ćosić. Káderszempontból következe­tességről csak Mihalj Kertes esetében beszélhetünk, dehát a tisztogatáshoz kell egy jó adag magyar hitbuzgóság. Az államalkotó nemzet kitermelt poli­tikusai közül igen szerény számban vannak olyanok, akik ekkora hittel és vakbuzgalommal szolgálnák az ügyet. A békéscsabai Savović Margit eseté­ben viszont számunkra, vajdaságiak számára csak az megnyugtató, hogy eredeti anyaországiról van szó, így hát el is várható tőle a szerb ügy iránti erotikus ragaszkodás.

Eme kis „magyarkodás” után tér­jünk vissza a vezérfonalhoz, vagyis ahhoz, hogy minden, ami az utóbbi években Jugoszlávia területén történt, egy hatalmas rögtönzés következmé­nye, és ennek melléktermékei a kiala­kulófélben lévő Nagy-Szerbia, a független Szlovénia, a képlékeny Horvát­ország, a lebegő Macedónia, a sunyin kiugrani készülő Crna Gora és a már régen nem létező Bosznia-Hercegovi­na. Egyébként, ha már itt tartunk, megható volt egy bizonyos Ratko Mladić tábornok legújabb aranyköpé­se, amely szerint esze ágában sincs visszavonulni a Bjelašnicárói és az Igmanról, mert azok ősi szerb (és olimpiai) hegységek. Ezt mi sem bizo­nyítja ékesebben, mint az a tény, hogy a Dubrovnik és Szarajevó szétlövetését irányító tábornok szülőfaluja alig tíz kilométernyire van a frontvo­naltól. No, kérem, ezt tromfolja le valaki, ha meri!

Van egy tippem, hogy ki merné, de az most a belső gondokkal van elfog­lalva. A szerbiai állami (a szó legszo­rosabb értelmében vett) szakszervezet megelégelte a tétlen majomkodást, és a tettek mezejére lépett. Alapos előkészületek után meghirdetett egy általános sztrájkot, de úgy, hogy a még mindig a gyárcsarnokokban lé-zengők nehogy komolyan vegyék. Nem is vették. Ezzel egyidejűleg fölfegyverezte az egyik ellentábort, a nyugdíjasokat, akiknek a havi jussát a nyolc és félszeresére emelte. Ebből természetesen a Hol vagy, Misi? Ker­tes által üldözött devizaüzéreknek van hasznuk, hiszen megjelent a friss ban­kók tömege, a márka pedig dolgozik szépen, ahogy a csillag megy az égen. Ahogy érdemes.

P. S. Az amerikai beavatkozásról szándékosan nem írtam. Mottóm; múltával dicsérd a napot.

1993. augusztus 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább