Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Vállalássá nőtt vállalkozás
Amikor hat évvel ezelőtt Bódis Gábor és Németh Árpád, a Napló két alapítója és szerkesztője arra kért, írjak a lapukban, szívesen vállaltam, nemcsak azért, mert már az első számoktól kezdve a független hetilap hangneme közel állt hozzám, hanem azért is, mert egy-egy írásért igen szép tiszteletdíjat is ígértek.
Bevallom, kissé anyagias vagyok, legalább is olyannyira, hogy munkámból egyszerűen, de emberhez méltóan szeretnék megélni. Számomra ez a következőket jelenti: naponta háromszor jóllakni, úgy, hogy italra, cigarettára, kávéra is jusson, a könyvtárt szüntelenül gazdagítani, de lemezeket, CD-felvételeket is vásárolni, autót venni, s bele üzemanyagot, s évente legalább egyszer két-három hétre elutazni, kikapcsolódás, szórakozás céljából. Természetesen a családi vetés részének tartom a színház, a mozi látogatását is, az új bútorok vásárlását, a mosógép, a hűtőszekrény és egyéb műszaki cikkek javíttatását, a születésnapok, baráti találkozók kiadásait. Azt hiszem, nem túl nagy igények ezek, s akkor, amikor a Napló szárnyra kelt, ezeket az igényeket nem is volt nehéz megvalósítani. Mondhatnák önök, akkor még nem volt háború, meg akkor az a hírhedt Marković volt hatalmon, aki tisztességes béreket biztosított.
Sokunk abban hibázott, hogy azt gondolta, a jólét örökké tartani fog. Sajnos, nem tartott.
Markovićot elzavarták, s utána, szinte hetek, hónapok múltán a világ legszegényebb polgárai lehettünk. Igen, mert a háborús előkészületek, majd a háború pénzbe kerül. Sok pénzbe. S ezt az őrületet, amely Jugoszlávián az elmúlt években végigsöpört, nekünk kellett megfizetnünk.
Nemrég Boszniában jártam, s letartóztatott a szerb rendőrség. Bizonyos tömegsírok után érdeklődtem, feljelentettek, s mondhatom, igen gyorsan meg is jelent a rendőr. A Drina menti rendőrállomáson vették fel az adataimat, s közben epés megjegyzéseket tettek, amikor Daytont említettem meg a békeszerződésben foglaltakat.
– Te, újvidéki, emlegeted Daytont?! Én ontottam a vérem, s nem te, neked egy szavad sincs!
Nem voltam olyan helyzetben, hogy vitába szálljak vele, s elmondjam neki, hogy azt, amit csináltak, s ami ellenemre volt, amit mélységesen elítéltem, akaratlanul jómagam is támogattam. Támogattam, mert éhbérért kellett dolgoznom, s közben tudtam, hogy a jó falatok, a jó italok, cigaretták, az utazások, baráti összejövetelek, könyvek, lemezek, színházi látogatások ára ott robban valahol Szarajevó felett, Srebrenicánál, Mostarnál... ..
S igenis van közöm ehhez a piszkos háborúhoz.
S valamennyiünknek közünk van, nekünk, akik maradtak, akiket besoroztak, s akiket nem, s azoknak is, akik távoztak. Mert miért távoztak volna, ha nem lett volna háború, s maradt volna a jólét is, mint ahogy jómagam ezt együgyűen hittem.
Távozott Németh Árpád, majd távozott Bódis Gábor is.
Nem távozott viszont a Napló. S Keszeg Károly barátomnak köszönhetően nem távozott a Napló szelleme sem, sőt bátrabb, szókimondóbb, harciasabb lett, néha olyannyira, hogy már egyesek olvasni sem merték, mert attól tartottak, olvasásából is baj származhat. Nem származott. Senkit – legalábbis tudomásom szerint – senkit sem hurcoltak meg azért, mert Naplót találtak volna lakásán, de közvetlenül azokat sem bántották, akik le merték írni „eretnek” gondolataikat, soraikat.
Tudom, a Napló-gárda közül egyeseknek közvetetten igenis volt bántódásuk, ám azt is tudom, hogy ezt teljes tudatukban vállalták. Nem vállalta viszont a sorok elején említett két alapító. Nem vállalták, mert ebben a vállalásban, ebben a vállalkozásban anyagi javakat már nem láttak.
Egyetlen napilapunk, a Magyar Szó is óriásit vállalt az elmúlt években. Háborúellenes cikkei miatt. Főszerkesztő-válságokkal próbálták elhallgattatni, s miután ez nem sikerült, megvonták tőle az anyagi támogatást, s csupáncsak a szerkesztőség embereinek lelkesedésén múlott, hogy túlélte azt a nehéz kort.
S a Napló is csak ennek köszönheti a túlélést. Annak a maréknyi embernek, akinek neve az impresszumban szerepel, az alapító neve alatt, s akik vállalták, hogy egy ügyért, egy értelmes dologért az anyagiakról is lemondanak, s éveken át fillérekért írják meg ITT mindazt, amit sokan még a határon túl sem mernek papírra vetni.
A Napló nekik köszönheti létét.
Reagálás: A szabadelvűség világcsúcsa
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >