Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Találkoztam boldog cigányokkal is – az erdélyi gábor romák presztízsgazdasága
Szerbhorváth György
„Úgy integrálódni a nagy társadalomba, hogy eközben továbbra is összefogják saját közösségüket.” Szerbhorváth György (Átlátszó):
Gábor cigányokkal alighanem az is találkozott már, aki nem hallott róluk – Romániában élnek, főleg Maros megyében – fekete kalapos, harcsabajszú, esetleg szakállas vállalkozók, kereskedők (a fiatalok inkább fehér westernkalapot viselnek), illetve a hölgyek is felismerhetők jellegzetes, színes-pompás népviseletükről. Bár Budapesten kevésbé üzletelnek, piacoznak vagy házalnak; tartva az előítéletességtől is, inkább másokat küldenek. Összetartóak, és közösségük életében fontos szerepe van az ezüstpoharaknak.
A cím ugyan a volt Jugoszláviában a hatvanas években készült filmre utal, mely a cigányok kemény, szigorú szabályok közt zajló életéről szólt, ahol azonban a szabadságnak is helye volt.
Az antropológus szerző viszont a gábor cigányok csoportját vizsgálta több éven át a 2000-es években Erdélyben 21 településen (és a cărhar romákat is), s az eredmény egy hihetetlen – nem csak terjedelmében, az elvégzett munkát tekintve – nagy és érdekes szakmunka, mely egy olyan roma csoporto(ka)t ír le számtalan aspektusból, amely sikeres a társadalmi integráció terén és részben a gazdasági életben is.
A „kalapos gáborok” anyanyelve egy vlah ṙomani változat, de beszélik a regionális magyart és az államnyelvet, a románt is. Döntően a Hetednapi Adventista Egyház tagjai (a kötet erről nemigen ír, pedig van rá jó példa, hogy egy lokális roma közösséget hogyan emelhet ki egy-egy odafigyelő kisegyház vagy akár egy nagy történelmi egyház lelkes papja, lelkésze, pásztora).
A kötet fókuszában a presztízsgazdaság áll, amiről nem sokat hallhattunk eddig. De Berta Péter kutatásai során rájött, milyen fontos az amúgy nem túl nagy, úgy 14 ezer fős közösség életében az, hogy az ezüstpoharak és fedeles kupák milyen értékkel bírnak, s milyen sokan vesznek részt ezek tranzakcióiban tulajdonosként, eladóként/vevőként vagy éppen brókerként.
Ezen ezüsttárgyak, melyek az anyagi mellett hatalmas szimbolikus értékkel bírnak, gyakran konfliktusok forrásai is, s olykor társadalmi és földrajzi határokat átlépve „migrálnak”. De hogy e jelenségnek milyen szerepe van a romák kapitalizmusában, gazdasági, szociális, (helyi) politikai és szociokulturális életében azt nekünk, kívülállóknak bizony nagyon nehéz megérteni. Ám ebben segíthet Berta könyve.
A gáborok 1989 előtt főleg a hagyományos mesterségeket űzték, például fémművességgel, ilyen termékekkel házaltak, de mindig igyekeztek több lábon állni, így mondjuk tetőt fedtek, a nők meg mostak vagy épp kártyát vetettek. A gépesítés miatt aztán ők is részben a városokba kényszerültek, és közvetítő kereskedőkké váltak. A Ceaușescu-féle diktatúra és hiánygazdaság közepette új túlélési stratégiákhoz folyamodtak, így kerültek a feketepiacra, a használtruha-kereskedelembe, de az asszonyok az ott akkor tiltott fogamzásgátló szerek forgalmazásába is.
Az igazi sikerhez persze jó kapcsolati tőke kellett a rendőrökkel, fináncokkal. Mivel ruhájukról már ekkor könnyen felismerhetőek voltak, így az antibébi-tablettákat gyakran nem roma ismerőseik révén értékesítették.
A határok megnyitása után aztán igazán beindulhatott a biznisz, a gábor romák főleg a szegényebb rétegeket célozták meg olcsóbb és/vagy használt áruikkal, lehetővé téve az alkudozást is. Magyarországon már új árukat terjesztenek „kínai üzletek” révén – ha egy pesti kocsmában zoknit, parfümöt vagy kerámiakést kínálnak, nos, akkor ez alighanem ezen biznisz része.
Újabban úgy Nyugat-, mint Kelet-Európában megfordulnak áruikkal, hihetetlen mobilitásról téve tanúbizonyságot. Nyugatról meg a használtruhát hozzák kamionokkal a tőkeerősebbek. De otthon már pékséget is működtetnek, vagy épp török aranyat árulnak. A közösségen belül pénzt kölcsönöznek, azaz „kamatoznak”.
Akiknek nem megy, anyagi gondjaik vannak, azok hírnevüket és társadalmi presztízsüket teszik áruvá, azaz pénzzé – gyerekeiket, unokáikat kiházasítva tesznek szert hozományra, titokban átadott pénzre. Vagyis nincs, ami nincs, semmi sem lehetetlen.
A titkuk, hogy nem restek migrálni, menni-jönni, elutazni a világ végére; bármikor képesek profilt váltani; bizalmat építenek, igyekeznek jó benyomást kelteni, miközben elrejtik az etnicitást, azaz etnikai mimikrivel élnek, hogy a romákhoz kapcsolódó negatív sztereotípiák ne ragadjanak rájuk. Elvegyülnek a nem romák közt, magyarul beszélnek, vagy nem romákat alkalmaznak.
A közösség integrálásához, sikerességéhez elengedhetetlen az összetartás a különféle szabályok, logikák, politikák mentén, a hierarchia kialakítása révén. E helyütt nincs mód ismertetni azt, amit a szerző hétszáz nagy oldalon tesz meg, de emeljük ki a presztízstárgyöröklés logikáját, ahogy ő is teszi: a legértékesebb ezüsttárgyat a legidősebb fiú örökli, aztán így tovább.
A férfiak még a virrasztókban is úgy politizálnak, hogy a felmenőkről, azok sikereiről diskurálnak, épp az ezüstkupák történetei révén (ki mit örökölt, ki kényszerül majd eladni, mert eladósodott stb.).
A legbefolyásosabb lesz a „faluvezető”, de nincs közös, gábor „uralkodójuk”. Ám ne gondoljunk bagatell ezüsttárgyakra: 1996-ban akadt, aki 300 ezer német márkát adott érte, de mivel apjának presztízse alacsony volt, róla és a pohárról keveset beszéltek. Amiket egyébként igen ritkán mutatnak meg, rejtekhelyeken őrzik, vagy éppenséggel nem romáknál helyezik el „biztonságban”.
De még nagyobb összegek foroghatnak a juss kapcsán, amit a vőlegény (!) családja kap a házasságkötéskor. A létrejövő apatársi szövetség azonban, annak felbontása után, a társadalmi távolságot termeli újra, ha szegény szülők kapnak jussot a fiukért egy gazdagabb családtól. A presztízsversenyről a szerző külön esettanulmányt is közöl.
Újabb fejezet szól a gábor roma presztízstárgyakról, a poharakról és kupákról: miképpen válhat egy tárgy presztízsértékűvé, mit jelent egy család és a közösség történetében és életében. Ezek végül is elit árucikkek, nincs is belőlük sok – a szerző úgy százról szerzett tudomást.
A kötetben szereplő legdrágább egy 1,2 millió dollár értékű, ami a megyét sem hagyta el. A legegyszerűbb, ha olyan műtárgyhoz hasonlítjuk, mint egy értékes festmény. Aki veszi, hírnévre tesz szert – aki eladja, annak helyzetét nem pozitívan fogja befolyásolni. A fényképmellékletből pedig láthatjuk, nem giccsre, bajor, vadászjelenetet ábrázoló kriglikre kell itt gondolni, hanem patinás darabokra.
Egy új ezüstkupa lehet értékes, de ettől nem lesz presztízse a gáborok közt. Az újgazdag magyar (roma) vállalkozói elit – mondjuk Győzike és famíliája – itt semmire sem menne csicsás haciendájával, luxuscuccaival és ízléstelen öltözékével.
A gábor pohár lényege az elidegeníthetetlenség is, kötődnie kell eredeti tulajdonosához, még ha gazdát is cserél nagy áron. Mert fontosak a társadalmi identitások és hierarchiák megkonstruálásában, azoknak „kulturális életrajzuk” van, ezért beszélnek sokat egymás közt ezekről, nem pedig a Ferrarikról. Ha megjelenik egy új kupa, az csak a gábor társadalombon belül új, azaz a karrierje az új, a „kezdő”, mert a (nem roma) műtárgypiacról származik, s időbe telik, amíg presztízstárggyá válik.
Ugyanakkor e poharakat lehet olyan tárgyakhoz hasonlítani, amelyek híres énekesektől, színészektől, celebektől származnak, s futnak be elképesztő (gyakran abszurd) karriert a piacon. A poharaknak a házasodási piacon is szerepük van mint biztosítéknak. De a versengő fogyasztói szubkultúrák, így a gábor és a cărhar romák közt is. Újabban már akadnak olyanok, akik „modernebbek”, és a pohárvétel helyett inkább hatalmas házat építenek.
Berta Péter további száz és száz oldalon írja le, elemzi, mit jelentnek itt a bazár jellegű ügyletek és a kockázatmenedzselés, mi a szerepe a cenzárnak, azaz a presztízstárgybrókernek. Újabb esettanulmányokat olvashatunk, akár egy pohár karrierjéről egy házasodás során. Vagy arról, milyen versengő jogértelmezések vannak, mit jelent az elzálogosítás, a hitel, a szerződésszegés a gáboroknál.
Vagy egy ügyletnek mi a társadalmi utóélete, hogyan érhet valaki politikai csúcsára úgy, hogy megszerzi a három legértékesebbnek tekintett pohár egyikét, miáltal faluvezetővé lesz és lezárul két család régi versengése, konfliktusa, persze a vásárló családjának győzelmével.
A könyv számtalan értéke közül végül azt emelném ki, hogy ragyogó bizonyítéka annak, egy kis, hagyományosnak mondott vagy hitt roma közösség is képes a változásra úgy a munkerőügyi piacon, azaz a vadkapitalizmusban, illetve vállalkozni, egymással is versengeni, s hogy e mikrotársadalom nem esik szét, sem a rendszerváltás, sem a városba költözés, sem a migráció és más változások miatt; az új kihívásokra adekvát válaszokat keresnek s találnak.
A hagyományos értékek – egy pohár – éppen azt szolgálják, arra jók, hogy a közösség tagjai megőrizzék kulturális és egyéb identitásukat, történetüket, az összetartást, akár archaikusnak is tűnő szokásaikat (mint a házasodásiak). Sokoldalú kötődéseik – mint a nyelvek – révén új és új kapcsolatokra tesznek szert, ahol nem a pénzszerzés az egyedüli cél, hanem a bizalomépítés is. Úgy integrálódni a nagy társadalomba, hogy eközben továbbra is összefogják saját közösségüket.
Berta Péter: Fogyasztás, hírnév, politika – Az erdélyi gábor romák presztízsgazdasága
Budapest, MTA BTK Néprajztudományi Központ, 2014, 728 oldal.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >