2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szabadkán, piacon

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ha beköszönt a vajdmagyar sajtódualizmus örvendetes kora, akkor a sárdobálás közben sok mindenre fény derülhet.

Régen újságíró gyakornokként sokan a piacon hegyezték az első tollukat. Manapság jobb helyeken toll helyett tablet jár. Nekem az a sorsszerű fordulat adatott meg, hogy az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségéből (Székely Marica meg a többiek, rémlik?) egy cipőboltba küldtek el, és szerencsére már nem emlékszem, hogy milyen „riportot” hoztam onnan (árakról, kínálatról?). Mindenesetre Klein Péter barátom napokkal később a majomplaccnál azt mondta: kihallotta a „riportból”, hogy sokkal több van a „riporterben”. Jól esett, de nem nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, hiszen akkortájt mind a ketten Sigmund Freundnak készültünk. Péternek sikerült is volna, ha borzasztóan korán nem távozik el örökre.

A szabadkai piacon soha nem készítettem semmilyen újságírói terméket, most is csak virágvásárlásban vállaltam felelősségteljes anyagszállító szerepet. Közben meg ismerősökkel futottam össze. Nem kompromittálom őket és nem említem a nevüket. Az első egy régi ismerős volt, aki a harmadik mondat után rátért a „talibánok” (vajdmagyar tájszólás, a hazánkat, nemzetünket halálosan veszélyeztető és kisebbségi létünkben bennünket mindenáron megsemmisíteni igyekvő, szemetelő alsóbbrendű lényekre, azaz menekültekre vonatkozik) gaz szándékainak fejtegetésére. Türelmes hallgatóként már ott tartottam, hogy a Tejút méretű összeesküvés ügyében az önfelszabadító felvilágosulás örök vadászmezejére lépek, amikor…

Amikor erélyesen felszólítottak anyagszállítói tevékenységem halaszthatatlan mivoltára. Örök titok maradt hát, ezúttal is, hogy ez a „jól szervezett” hadsereg hogyan fog végezni a hazánkkal, nemzetünkkel és a kisebbségi mivoltunkkal. Most várhatok a következő minden tudás egyetemére, ott a szabadkai piac peremén.

De majd akad önkéntes okító, mert ez a menekült (vajdmagyarul: migráns) dolog nagyon megrázta az itteni magyar lelkeket. A szerbeket meg a bunyevácokat úgy tűnik, nem kerítette annyira a hatalmába ez a mánia, de hát ők nem is tudnak orbánul. De már tanulnak.

Később összefutok egy korombeli veteránnal, multietnikus családjával siet a piac utcájában. Azt mondja, már nem olyan lelkes. Már ami a közügyeket illeti. Én nem is lelkesnek ismertem, hanem éleslátó realistának. És ebből nehéz kigyógyulni.

Jön egy másik veterán is, leszáll a bicikliről. Mindenki fél – mondja. A bosszútól, a munkahely elvesztésétől. Menekültekről nem beszélt. Főleg a vidékiek félnek. Ott könnyebb besúgni. Évszázados hagyománya van.

Az úton, amelyen egykor a kofák jártak és már a Bódis cukrászda előtt, leszólít egy harmadik veterán. Azt kérdezi, hogy tudok-e tényfeltáró újságírót Szabadkán. Töprengek. Kettő jut eszembe: az egyik a mai első veterán, a másik pedig az, aki már régen újságírás helyett másba temetkezett. De hát ezek nyugdíjas veteránok, és már nem kutatgatnak 100 ezer eurós palicsi villák után, amiről ugyebár szó lenne.

Ám reménykedni azért lehet: ha igazi tényfeltárás még sokáig nem is lesz, de ha beköszönt a vajdmagyar sajtódualizmus örvendetes kora, akkor sárdobálás közben sok mindenre fény derülhet.

 

2015. október 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább