Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hágai hősök és orosz anyácska
J. Garai Béla
„Az áldozatokról azonban egyetlen szó sem hangzott el a méltatások során.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
MUNKAMEGOSZTÁS. A múlt héten lezajlott belgrádi EBESZ-konferencia külföldi résztvevői nem fukarkodtak az elismerő szavakkal a házigazda és e fontos nemzetközi intézmény soros elnökségét az elmúlt egy évben ellátó Szerbia címére, amit a jó szervezéssel és a kifogástalan vendéglátással érdemelt ki. (…)
Szerb részről az EBESZ-konferencia kapcsán lebonyolított bilaterális találkozókon is megnyilvánult az a kettősség, ami Belgrád diplomáciáját általában jellemzi. Tomislav Nikolić elnök a Szergej Lavrov számára rendezett fogadáson például ezekkel a szavakkal bizonygatta Oroszország iránti lojalitását és túláradó rajongását:
„Ahogyan az ember legtöbbször az anyjára emlékezik, úgy Szerbiának is mindig Oroszország segítsége jut eszébe, amelyet sosem kellett nélkülöznie a történelem folyamán”. Korábban azt hallottuk tőle, hogy Szerbia után Oroszországot szereti a legjobban, most már azt is tudjuk, hogy szülőanyja után az „orosz anyácska” jut a leggyakrabban az eszébe.
Ugyanakkor Aleksandar Vučić kormányfő – a diplomáciai munkamegosztás szellemében - a német külügyminisztert próbálta elkápráztatni bókjaival. A Frank-Walter Steinmeierrel folytatott eszmecsere után kijelentette, hogy Szerbia Németország leglojálisabb partnere Európában.
Akkor hogy is van ez? Kihez lojális Szerbia? Csak jó lesz ügyelni arra, hogy a hűségnyilatkozatok címzettjei ne szerezzenek tudomást arról, hogy mit mondunk a konkurenciának.
HŐS HÁBORÚS BŰNÖS. Az ellenzék gyakran felhánytorgatja Aleksandar Vučićnak, hogy néhány évvel ezelőtt, a radikálisok zászlóhordozójaként egyik szkupstinai fellépése során azzal kérkedett, hogy pártjuk parlamenti irodája „sigurna kuća”, azaz biztonságot nyújtó menedékként szolgálhat a háborús bűnökkel vádolt, és a hatóságok által akkor éppen üldözött Ratko Mladić tábornoknak. Azóta, mint tudjuk bekövetkezett a salto mortale, a nagy fordulat, Nikolić és Vučić hátat fordított Vojislav Šešeljnek, és legalább is retorikai szinten megváltozott viszonyulásuk a háborús bűnösök és Hága iránt.
Vagy mégsem? A múlt héten szabadult hágai fogságából Vladimir Lazarević tábornok, a pristinai hadtest volt parancsnoka, akit a nemzetközi bíróság az 1998-ban és 1999-ben az albán civil lakosság ellen elkövetett háborús bűnök miatt 14 év börtönre ítélt, és akit a büntetés kétharmadának letöltése után most szabadlábra helyeztek. Az ember azt gondolná, hogy ez már az ő magánügye, letöltötte büntetését, és szép csendben visszatér hazájába.
Ám mégsem így történt: különgépet küldtek érte Hágába, mi több, két kormánytag, Nikola Selaković igazságügy- és Bratislav Gašić védelmi miniszter személyesen ment érte, és kísérte haza Nišbe, ahol más magas rangú tisztségviselők sereglettek össze fogadtatására. A repülőtéren ott volt Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter, Ljubiša Diković vezérkari főnök, a Szerb Pravoszláv Egyház és Niš város képviselői, valamint az egykori Jugoszlávia területén folytatott háborúk veteránjait tömörítő szervezetek képviselőinek csoportja. Egyszóval, igazi hősnek kijáró fogadtatásban részesítették. Üdvözlő beszédében Selaković azt mondta: a tábornok visszatérése nagy nap Szerbia számára, Vulin pedig azt hangoztatta, hogy Lazarević olyan példakép a fiatalok előtt, akire emelt fővel kell tekintetni.
Lazarevićet az albán lakosság erőszakos kitelepítésével, mintegy hétszázezer ember elüldözésével és az emberiesség elleni más bűncselekmények miatt ítélték el. Az áldozatokról azonban egyetlen szó sem hangzott el a méltatások során.
A MÁSIK SZEM. Sokan emlékeznek még, hogy a néhai Milošević elnök a szerb-montenegrói államközösség szilárdságát, a két nép testvéri kapcsolatait 1989-ben úgy jellemezte, hogy olyanok, mint „dva oka u glavi”, azaz mint egy fejnek két szeme. Nos, azóta sok minden megváltozott e viszonyban, a két szem pedig igencsak bandzsít… Különösen azóta, hogy Montenegró külön útra tért, és nemcsak az uniós, hanem a NATO-tagságra is pályázik, kiváltva a nagyobbik volt „testvérnemzet” rosszallását és gyanakvását.
A nyugati katonai szövetségből érkezett múlt heti meghívó levél és annak örömteli fogadtatása a montenegrói városokban – Cetinje házai például NATO-, és EU-s zászlódíszben pompáztak – valóságos sokkot váltott ki a szerb hazafias közvéleményben. Egyes lapokban és a hírportálokon a gyűlölködés és a megvetés olyan hulláma söpört végig, mintha a feketehegyi renegátok máris hadat üzentek volna északi féltestvéreiknek.
„Crna Gora, nem lehetnél már feketébb!”, tolmácsolta olvasói véleményét a Kurir tudósítója. „Szörnyű! Már csak a horogkereszt hiányzik!”, vélekedett egy jegyzetíró. „Miután a montenegróiak a NATO-zsoldos Milo Djukanovićtyal az élükön eltökélték, hogy csatlakoznak az észak-atlanti szövetséghez, nem csodálkoznék, ha Szerbia a közeli jövőben az Amerikai Egyesült Államokkal lenne határos”, írta egy másik elkeseredett patrióta. Akadt, aki tudni vélte, hogy Njegoš most forog a sírjában. Többen azt jósolták, hogy a parányi Crna Gora teljesen be fog olvadni és eltűnik, mint nemzet.
Eddig azzal dicsekedtek, hogy „mi és az oroszok kétszáz millióan vagyunk” – utalt fanyar humorral a montenegróiak legendás, de immár túlhaladott oroszimádatára egy másik bejegyző -, ezentúl azzal fognak hencegni, hogy ők és az amerikaiak háromszáz millióan vannak. Miroslav Lazanski, a Politika elfogult patrióta beállítottságú katonai kommentátora úgy véli, hogy a NATO semmit sem nyer Crna Gora tagságával, „legfeljebb 300 ágyútölteléket”, mivel kikötői nem alkalmasak a repülőgép-hordozó anyahajók fogadására.
Természetesen megszólalt Vojislav Šešelj is, és radikális nézeteihez híven azt jósolta a hirtelen NATO-pártivá átvedlett cetinjeieknek, hogy egy éjszaka csetnik kézre fognak jutni. „Nyiladozik a virág a subarámon”, írta portálján a csetnikvajda.
Képzelem, mennyire reszketnek Djukanovićék…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >