Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Herceg János emlékére
Bódis Gábor
A VMSZ irodalmi holdudvara Zentán emlékezett meg a kiemelkedő vajdasági író halálának 20. évfordulójáról
A konferencia délelőtti ülésszakában Bányai János Herceg János és a novella; Faragó Kornélia A rögzítetlenség élménykörei; Bordás Győző Adalékok Herceg János szerteágazó levelezéséhez; Pastyik László Herceg János kései tanulmányíró munkássága; Gerold László Herceg János színháza; Silling István Herceg János jegyzetei nyelvjárásról és népéletről; Klemm József Ereszalji miniatűrök – Herceg János rádiós jegyzetei; míg a délutáni ülésszakában Fekete J. József Herceg, a (couleur) lokálpatrióta; Náray Éva Vakráma – Herceg János és a képzőművészet; Lovas Ildikó Herceg bekecse; Patócs László A megfigyelés emotív mozzanatai; Gazsó Hargita ,"a szerelemnek ebben a merőben irodalmi lángolásában" – Herceg János levelei Juhász Erzsébethez; ifj. Virág Gábor pedig ,"Volt itt már máskor is háború…" – újraolvasás (újra)kiadás előtt címmel tartott előadást. (Vajdaság Ma)
Herceg János a történelmi VMDK tiszteletbeli elnöke is volt, 1990-től 1994-ig. Miután az akkori VMDK (mostani megfelelője: VMSZ) egyik vezetője elképesztően kirekesztő vádakra ragadtatta el magát, Herceg lemondott tisztségéről. Indoklás: mert „igaztalan és fulmináns cikkben” a VMDK „egyik vezetője kollektív népárulás bűnében marasztalja el a vajdasági magyar írókat.” (Nyílt levél Ágoston Andrásnak!, Napló, 1994, február 9.)
Előkotortam egy akkoriban íródott cikkem, amely a Beszélőben jelent meg. A Kedves Olvasó pedig, ha úri kedve tartja, elgondolkodhat, mi és kik változtak meg az említendő körülmények és szereplők közül.
„Valakinek finanszíroznia kell”
A legújabb magyar szervezet, a Vajdasági Magyar Szövetség olyan „szabad társulási forma”, amelytől a kezdeményezők „a vajdasági magyarok korlátozott önrendelkezésének gyakorlati megvalósítását” remélik. A kezdeményezők pedig nem mások, mint a VMDK vezetőségének néhány tagja, köztük Hódi Sándor, a VMDK eddigi alelnöke, aki a szervezet széthullásához vezető, közelmúltbeli zentai kongresszus egyik „főszereplője” volt…
Az öt évvel ezelőtt még érdekszervezetként rajtoló VMDK akkori alapítói tényleg az egész vajdasági magyarság képviseletét szerették volna ellátni. Akiket eleve kizártak, azok az úgynevezett „pozicionált” értelmiségiek voltak: azok, akik már 1989 előtt is viszonylag magas beosztásban dolgoztak. Az együttműködéstől való elzárkózásban személyes okok is szerepet játszottak: Ágoston András, a VMDK elnöke a vajdasági magyarság csúcsintézményének számító Fórum Kiadóház vezérigazgató-helyetteseként összetűzésbe került a többi „pozicionálttal”, akiket az előző rendszer kiszolgálóinak kiáltottak ki. A VMDK-n kívül maradottak „vezetőjeként” Major Nándort, a Vajdaság utolsó elnökét tartották számon, közéjük sorolták Bori Imre irodalomtudóst, Gerold Lászlót, a magyar tanszék vezetőjét, Bányai Jánost, a Fórum egykori vezérigazgatóját – Ágoston közvetlen felettesét – és nem utolsósorban Várady Tibor nemzetközi hírű jogászprofesszort. Hosszú időre ez a csoport lett „az” ellenség. Az első többpárti választások előtt a VMDK aktivistái valóságos hadjáratot indítottak Várady ellen: azt vetették szemére, hogy magyarként egy ellenzéki szerb párt színeiben jelöltette magát. Valójában attól tartottak, hogy népszerűsége révén kiütheti a versenyből a kevésbé ismert, de természetesen lojális „tiszta magyar” jelöltet. De nincsenek kisimíthatatlan ellentétek a vajdasági politikai életben sem: így találkozhatott Ágoston és Várady május elején Budapesten a Határon Túli Magyarok Hivatalában, ami néhány hónapja – de tegyük hozzá, a magyarországi választások első eredményeinek körvonalazódása előtt – elképzelhetetlen volt.
A VMDK népszerűsége a négy évvel ezelőtti szabadkai kongresszus után tetőzött: a szervezet az első választásokon az összes „magyar” szavazatok több mint 80%-át szerezte meg. Nagy szerepe volt ebben a szervezet egyik lelkes ideológusának, Hornyik Miklósnak, a választási nagygyűlések állandó szónokának, aki később alaposan kivette a részét a már említett „pozicionált” értelmiségiek kirekesztésében: már-már nemzetiségárulással vádolta őket. Hamarosan Magyarországra tette át tevékenysége székhelyét: leginkább a szélsőjobboldali csoportok körül tűnt fel.
A bomlás megindulásának persze nemcsak személyes, hanem „elvi” és szociális okai is voltak. A tervezett háromszintű autonómia megvalósítása jelenleg ugyanolyan távol van, mint a VMDK megalakulásakor. Időközben mintegy 40 000 vajdasági magyar vándorolt ki, főleg az anyaországba, mégpedig a legtehetségesebb és legképzettebb réteg. Helyzetüket többszörösen rontotta az a tény, hogy Magyarországon többnyire nem jól képzett, jól használható „bevándorlóként”, hanem „felesleges idegenként” kezelték őket a hatóságok, s letelepedésüket bürokratikus akadályokkal nehezítették vagy tették lehetetlenné. Az otthon maradás vonzóbbá tételéért azonban sokak szerint a VMDK sem tett meg mindent: jelszava, a „Talpra, álltunk és megmaradtunk” egy idő után igen kevésnek bizonyult. Programnak végképp nem volt elég. A tényleges problémák feltárása helyett a vezetőség egyre többen foglalkozott az ellenségkereséssel: a hírhedt zentai kongresszus előtt több – a VMDK-t korábban támogató – értelmiségi után Herceg János vajdasági írófejedelem is lemondott tiszteletbeli elnöki tisztségéről – éppen az értelmiség ellen folytatott hadjárat miatt. Ágoston András összetűzésbe került a Soros-alapítvánnyal is, amelynek vajdasági képviselőjét, Végel László írót – titkos informárokra hivatkozva – azzal vádolta meg, hogy a Borba nevű belgrádi független napilapnak akarja átjátszani a Fórum Kiadóház nyomdáját, és ezzel megfosztani a vajdasági magyarságot egyetlen rotációs gépétől.
Nem elhanyagolható körülmény, hogy a zentai kongresszus előtt hirtelen abbamaradt a szerbiai állami sajtó évekig tartó magyarság- és VMDK-ellenes kampánya. Ezt összefüggésbe lehet hozni Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter Milosevics szerb elnökkel folytatott váratlan tárgyalásával, aki nem tudni milyen ígéreteket tett. Egy bizonyos: a szerb sajtó szinte tüntetőleg hallgat a vajdasági magyarokról (hogy jót írjon, már túlzott elvárás lenne), kivéve Seselj csetnikvajda Radikális Pártjának képviselőnőjét, Fekete Elvirát, akinek televíziós riportjait azonban senki sem veszi komolyan.
De hogy valamilyen megállapodás mégis született Milosevics–Jeszenszky–Ágoston között, erre utal az a tény is, hogy Vékás János – a VMDK alelnöke és szürke eminenciása – saját maga juttatott el a zentai kongresszus után az Újvidéki Napló szerkesztőségébe egy, a VMDK-t súlyosan terhelő okmányt. Az Illyés Alapítvány Ágostonhoz intézett válaszleveléről van szó, amelyben olyasmi is szerepel, hogy ki finanszírozza a VMDK elnökségét és tanácsát. Pedig Szerbiában egy szervezet külföldről történő pénzelése olyannyira főben járó bűn, hogy ennek lelepleződése miatt azonnal betilthatnák a VMDK-t is. A Zentán „megtisztult” vezetőség azonban szemmel láthatóan ezzel mit sem törődik. Ergo: Belgrád felől nincs veszély.
A fordulatot jelentő pénzügyi botrányt tehát maga a VMDK vezetősége váltotta ki néhány héttel a párt márciusi kongresszusa előtt. Ahelyett, hogy a delegátusok az autonómia egyre halványabb csillagáról vagy a tömeges kivándorlásról beszéltek volna, Hódi Sándor alelnök pénzügyi „visszaélései” mellett vagy ellen foglaltak állást. Ágoston András azt állította, hogy Hódi mintegy 600 000 német márkát tulajdonított el. Ezt az összeget az Illyés Alapítványtól „örökölte” a VMDK saját és a vajdasági magyar oktatási, tájékoztatási és kulturális intézmények címére. A pénzügyi botrány megosztotta a vezetőséget, amelyből a kongresszuson az Ágoston-hívek kerültek ki győztesen. Hódiék megpróbálták ideológiai síkon kivédeni pozíciójukat, de sikertelenül.
A vajdasági magyarságot nem lehet a magyarországi minták szerint megítélni, az új szervezet, a Vajdasági Magyar Szövetség alapítóinak összetétele azonban valamire enged következtetni. Ágoston András, a Naplónak írt levelében maga fogalmazta meg politikai ellenfeleinek hovatartozását: „A maximalisták vagy radikálisok, élükön Hódival, voltaképpen nem akarják az autonómia megvalósítását, hiszen akkor a határmódosítás már nem lehet reális politikai követelés. Az egyezkedők pedig, akiket Csubela Ferenc vezet, nem kívánnak területi autonómiát, mert azt már túlzásnak tartják: félnek a politikai kockázattól s a szerbek ellenállásától.”
Így alakult ki a politikai pluralizmus a vajdasági magyarságnál is. Várható, hogy a legrövidebb időn belül megindul a helyezkedés az anyaországi politikai erőviszonyoknak megfelelően. Az elnökség tevékenységét valakinek finanszírozni kell.
(Beszélő)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >