Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kesergés egy véres kezű hazardőrért
J. Garai Béla
„Valószínűleg a nyolcezer srebrenicai bosnyákot preventív intézkedésként mészároltatta le.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Azt gondolná az ember, hogy a Radovan Karadžić elleni ítélet után fellélegezhetünk, hiszen a hágai Nemzetközi Bíróság előtt évekig tartó peres eljárásban minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a boszniai háború eme torz egyéniségű, elferdült lelkivilágú, véres kezű figurájának bűnössége, s ezzel ha nem is zárul le véglegesen egy tragikus korszak a térség népeinek történelmében, de legalább egy nagy lépés történt ebben az irányban.
Azt gondolhatnánk, hogy még a legelfogultabb hazafias érzelmű nemzettársak is megelégedéssel fogadják a legsúlyosabb háború bűncselekményekért kirótt verdiktet, megkönnyebbülve amiatt, hogy a hágai bírák végre helyére tették a dolgokat, hozzájárultak a tisztán látáshoz, és megfosztották a nemzeti hős nimbuszától azt a személyt, aki erre semmiképpen sem szolgált rá.
Ha csak arra gondolunk, hogy miként avanzsált háborús nemzeti vezérré olyan lélekgyógyászként, aki jövedelem kiegészítésként gyakran állított ki hamis orvosi és pszichológiai értékeléseket bűnözőknek, hogy azok elkerülhessék büntetésüket, akit csalás és sikkasztás miatt több évre leültettek (mint életrajzában olvashatjuk), és aki börtönévei alatt felfedezte magában a literátort, majd gyermekverseket és drámákat kezdett írogatni, miközben lesipuskásai szarajevói civilekre vadásztak - már ez is elég adalék ahhoz, hogy erős kételyek merüljenek fel emberi értékeit és hősi jellemét illetően.
Mindezt megtetézi tizenhárom évi rejtőzködése az igazságszolgáltatás elől, amikor hol pincékben, hol kolostorokban bujkált egyházi segédlettel, hol meg hosszú ősz hajat viselve és bozontos szakállt növesztve természetgyógyászként kezelte a potenciaproblémákkal küzdő pácienseit egy új-belgrádi magánklinikán, dr. Dragan Dabić álnéven… Azt az „eredeti” gyógyászati módszert alkalmazva, hogy a maguk vizeletét itatta kezeltjeivel... Miközben orránál fogva vezette a szerb rendőrséget (ha igaz, hogy tényleg nem volt tudomásuk hollétéről).
Mindebből egy kisstílű szélhámos, egy gátlástalan hazardőr alakja bontakozik ki, aki a háború viharában olyan pozícióba került, hogy a legborzalmasabb bűncselekményeket követhette el más nemzetiségű embertársai ellen. És akinek az ítélethirdetés utáni első nyilatkozatában nyomát sem találni a lelkiismeret-furdalásnak, aki most is áldozatnak tekinti magát, és azon kesereg, hogy nem volt elég pénze az eredményesebb rejtőzködésre, mert ha havi hatszáz eurója lett volna, akkor sohasem fogják el.
Egy olyan képmutató, aki a mostani iszlamista merényletekre hivatkozva a kereszténység megmentőjének szerepében igyekszik tetszelegni, mondván, Európa nem képes felfogni, hogy a boszniai szerbek kikkel álltak szemben a kilencvenes években. Azt sugallva, hogy ő már akkor felmérte az Európára leselkedő dzsihadista veszélyt, és szembeszállt vele: valószínűleg a nyolcezer srebrenicai bosnyákot preventív intézkedésként mészároltatta le.
Azt gondolhatnánk, hogy az ítéletet követően és széles körben ismert viselt dolgai alapján egyszer s mindenkorra leáldozik a csillaga, és már csak háborús monstrumként marad meg az emlékezetünkben. Akit olyan rémtettei alapján fognak emlegetni, mint az etnikai tisztogatások, a más nemzetiségűk gyűjtőtáborokba terelése a Nagy-Szerbia számára kiszemelt területekről és a srebrenicai népirtás. Amilyenre méreteit tekintve nem volt példa a világháború utáni Európában.
Idáig azonban, sajnos, még nem jutottunk el. A szerbiai közhangulatot tükröző médiában ezekben a napokban is hősnek kijáró együttérzés veszi körül, egy szerbellenes politikai per áldozatának állítják be és azon keseregnek, hogy vajon megéri-e a szabadulást? Amire jó magaviselet alapján legfeljebb kilencven éves korában számíthat. A patrióta beállítottságú lapok pedig azt találgatják, hogy a „kegyetlen” német börtönökben kell letöltenie büntetését, vagy a sokkal enyhébb, csaknem luxus körülményeket nyújtó norvég fogházakban? És a panaszok közepette még csak említés sem történik a palei hóhér áldozatairól. (…)
Radovan Karadžić históriájának és bűnlajstromának ismeretében valahogy falsul cseng ez a nemzeti büszkélkedés, és valószínűleg a hazafias érzelmű választók megnyerését célozza a mostani kampányban. Ám ez is arról szól, hogy a szerb vezetés továbbra is kitartóan ragaszkodik ahhoz a szemlélethez, hogy mindenki egyformán bűnös a kilencvenes évek háborúiért, és hogy Srebrenicában nem történt népirtás (miként azt Hágában megállapították), hanem „csak” szörnyű dolgok, ahogyan Tomislav Nikolić fogalmazott. És nem abból indulnak ki, hogy mindegyik nemzetnek először magából kellene kivetnie az olyan gaztevőket, mint amilyen a véres kezű palei zsarnok, és nem azt mérlegelni, hogy amazok megtették-e ugyanezt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >