Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A Topolyai út mentén
Csorba Zoltán
„Csak létezik valami kocsma a falu központjában. Ahova majd, Gary emlékének adózva, pontosan délben érkezem.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Becsére legszívesebben Topolya felől szeretek érkezni. Nem csak azért, mert a Péterréve-Becse közötti útnak több mint a fele évek óta szinte járhatatlan és a közelgő választásoknak úgy tűnik nincs akkora tétje, hogy a regnáló helyi politikusok megjavíttassák, hanem azért, mert a Topolyai út és környéke gyermekkori emlékeket ébreszt bennem.
Njegoševo (magyarul Istenáldás, persze nem szószerinti fordításban, a Vajdaság Ma portál helységnév jegyzékében találtam meg ezt az elnevezést, nem tudom, hogy az ott élő ötvenvalahány magyar ajkú lakos így ismeri-e, sejtem, hogy a topolyai taxis is meglepődne, ha Istenáldásra kérném a fuvart) után balról, Topolya-Zenta-Ada községek hármashatára mentén lelhetőek fel a dadám által mesélt történetek helyszínei. Egytől-egyik legendás helységek, az elsők amelyekről életemben hallottam: Gunaras, Kavilló, Obronyacsa (ő így mondta, egyébként a fenti forrás szerint Völgypart), Utrine, Buránysor, Kevi, és a páratlan szépségű, rendezett, virágdíszben pompázó Pobeda birtok.
Juni (Julis néni általam lerövidítve), teljes nevén Toldi Julianna Keviben született és Kavillóba ment férjhez (vagy fordítva). Egykori férje a Pribiczki vezetéknevű zenész, kontrás volt. Juni mesélte, hogy néhánynapos kimerítő lakodalom után férje álmában is még az akkordokat szorongatta az ő karján, vagy combján. Házasságuk rövid életűnek bizonyult, mert férje nem tudott ellenállni a zenészekre fenyegető legnagyobb veszélynek, nem az LSD-nek (LSD Keviben 1930-ban?!), hanem az alkoholizmusnak.
Tanító szüleimhez akkor szegődött, amikor én megszülettem. A gyors észjárású, rendívül szellemes, bőbeszédű asszonyság kiapadhatatlan történeteit a hallgatóság kuncogásától kísérve szaftosan mesélte, az életben jelentkező minden helyzetre, gondra, bajra, eseményre neki voltak izgalmas mondásai, példatörténetei. Ezekben a történetekben a Kevi-Kavilló-Utrine háromszög úgy jelentkezett mint az európai eseményeknél Róma-Párizs-Berlin: minden ezekhez kötődött. A mesékben vissza-visszatért ugyanaz a főhős, akit a leírás alapján úgy képzeltem el, mint azt a bácsit, akit az egyik „kóbojfilmben” láttam (Gary Cooper), de szerepeltek, daliás legények, kacér menyecskék, felszarvazott férjek, megcsalt feleségek... Időnként megemlítette a Várost is (később kiderült, hogy ez Topolya), ami az én gyermekfantáziámban már-már metropolisként jelentkezett. Ha Kevi Róma, akkor Topolya minimum New York. Amikor a gunarasi útleágazáshoz érek rendszerint lelassítok, de az utolsó pillanatban mégsem fordulok le balra, mert általában sietős. És útközben vár rám még egy fontos helyszín.
Az arra utazó a határt Brazíliánál lépi át. A két község, Becse és Topolya közötti határt. Aki esetleg nem ismeri a helységnév történetét: a múlt század húszas éveiben a jobb élet és szebb jövő reményében Vajdaságból sokan Dél Amerikát vették célba. Annak a területnek a tulajdonosa, ahol most a település áll („i šire”), szolgáinak marasztalásként földet osztott szét és ő mondta: „itt lesz a ti Brazíliátok”. Történelmi tény, hogy a település a II. Világháború alatt egy rövid ideig viselte a Jugoszláviával kötött örök barátsági szerződést felrúgó, náci magyar miniszterelnök Bárdossy nevét is. A falucska neve az utóbbi években ismét elakácosodott: állítólag a finnyás kommunistáknak nem tetszett a Brazília elnevezés (és Bárdossyfalva?), átkeresztelték politikailag teljesen semleges Bagremovóra és ez az illatos név tért vissza valami okból néhány évvel ezelőtt hivatalosan is. Egy ideig csak ez volt olvasható a falucska két végén a helységtáblákon (a két tábla között a távolság nem több 200 méternél, ilyen hosszú a település). Nem tudom mivel lépett rá a foci és a bossa-nova hazája a demokratikus Szerbia tyúkszemére, lehet hogy azzal, hogy ott a szociálisan érzékeny baloldal gyakorolja már évek óta a hatalmat, mifelénk pedig az ilyesmi nem kívánatos jelenség.
Tovább haladva: a bosnyák telepes Mileševo, a magyarlakta szomszédos Drea, majd pedig lassacskán jobb oldalt a távolban, mintha egy tündérmeséből pottyant volna ki, feltűnik a Dungyerszki-kastély (így magyarosan írom az egykori tulajdonos nevét, mert a Magyar Parlamentben képviselőként ő is így használta) hivalkodóan fehér neoromantikus tornya és kupolái.
A Topolyai útról látszik egy közelebbi kupola is. Annak az épületnek volt a kupolája, ahol életem első éveit leéltem. Az épületet valami okból lebontották. Nem sokkal a bontás után jártam ott és a törmelékben találtam egy kis cipőt. Az enyém lehetett, feltételezem, hogy a padlásról repült le párját elveszítve a bontáskor. Azt megtudtam, hogy a kupolás tornácot katonai céllal kímélték meg a bontók. Egy pilóta magyarázta, hogy a gyakorló repülést végző vadászgépeknek ezt a bácskai síkságból kiemelkedő épületet kell irányzékba venni ahhoz, hogy pár perc múlva eltrafálják a batajnicai katonai repülőtér kifutó pályáját.
Ha csak tehetem, felkeresem ezt a helyet. Mert valami megmagyarázhatatlan nyugalmat érzek ott. Mint gyermekkoromban. Nézem a zsengezöld színű búzamezőt, érzem a frissen szántott föld ősi, éltető illatát és várom, hogy édesanyám, vagy Juni kiszóljon a nem létező ablakon, hogy kész a vacsora.
Legközelebbi utazásomat úgy tervezem, hogy a Bermuda-háromszög helyett felkeresem a kevésbé veszélyes Bácskai háromszöget. Lefordulok Gunarasnál balra és sorra járom a fentiekben felsorolt településeket. Elmegyek, természetesen Kevibe is, ahol még soha sem jártam. Csak létezik valami kocsma a falu központjában. Ahova majd, Gary emlékének adózva, pontosan délben érkezem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >