Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ezer évben egyszer
J. Garai Béla
„Ejnye, csak nem a haladókra, a VMSZ stratégiai szövetségére célzott pártvezetőnk?” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Parlamenti választásokból nagy általánosságban kétfélét ismer a haladó emberiség: az egyikben a leadott voksokat tisztességesen összeszámlálják, majd másnap kihirdetik az eredményt. A másikban a leadott voksokat többször is megszámolják, és mindig más eredményre jutnak.
Szerbiában legutóbb ez utóbbi esethez lehetett szerencsénk. Egy héttel az április 24-ei szavazás után - jelen jegyzet leadásakor - még mindig nem világos, hogy ki hány szavazatot kapott a parlamenti helyekért vívott, életre-halálra menő küzdelemben, és mely pártoknak lesznek honatyái a Tisztelt Házban. Egyrészt azért nem világos, mert a választási anyagot felülvizsgáló pártok más-más eredményre jutottak, másrészt meg azért, mert a köztársasági választási bizottság is többször módosította a végeredményt, majd több körzetben május 4-ére újraválasztást rendelt el. Vagyis ugyanaz a testület írta ki az újabb voksolást, amelynek elnöke, Dejan Đurđević az urnák lezárása után nagy büszkén azzal dicsekedett a tévékamerák előtt, hogy a választások a legnagyobb rendben zajlottak le, és sehol sem történt lényegesebb szabálytalanság. Viszont négy nappal később ugyanő azzal indokolta a szavazás megismétlését 15 helyen, hogy ott súlyos szabálytalanságok történtek.
Hogy időközben miként változott meg a véleménye, nem tudhatjuk. Hacsak nem a haladópárti vezető, A. Vučić lemondásban levő miniszterelnök figyelmeztetése nem ösztökélte arra, hogy alaposabban a szavazatszámlálók körmére nézzen, hátha valahol mégis rosszul adtak össze, vagy a dátumot is hozzászámolták egy-egy párt esetében. A miniszterelnök ugyanis komoly kételyeit és őszinte aggodalmát fejezte ki az eredmények helytállóságát illetően, legfőképpen azért, mert az egyik ellenzéki lista – a Dveri-DSS listája – az előzetes becslésekkel ellentétben mégis átlépte a bűvös ötszázalékos küszöböt. Nosza, rögtön újra átnyálazták a cédulákat, és mit ad az a Magasságos? Akinek valószínűleg a szerbiai demokrácia állapota feletti ellenőrzés is a feladatához kellene, hogy tartozzon (ha már más intézmény nem teszi ezt). Azt, hogy az illető tömörülés EGY, azaz 1 szavazattal a cenzus alatt maradt. „Ilyesmi ezer évben egyszer, ha előfordul”, nyilatkozta a választási bizottság elnöke, mintegy igazolva az újraszámlálást.
Mintha azt sugallta volna, hogy Szerbia már ezért is rendhagyó ország, hogy ilyen rendkívüli esetek fordulnak elő. Legyünk hát büszkék arra, hogy ami most történt, amiben most volt részünk, az minden ezer évben egyszer történik meg. Képzelem, hogy mennyire irigykednek ránk más országok polgárai, ahol még véletlenül sem történnek ilyen történelmileg példa nélkül álló dolgok. Ám érdekes módon, hogy, hogy nem, pont az ellenzékiek közül bukott ki valaki ilyen rendhagyó körülmények miatt. Nem tudom, hány évre lenne szükség ahhoz, hogy nem egy ellenzéki formáció, hanem mondjuk a hatalmi párt győzelme vagy bukása múlna egyetlen szavazaton, és pont az nem jönne be?
De miért is izgatja a választásokon taroló, több mint 1 millió nyolcszázezer szavazatot besöprő haladó párt vezetőjét két ilyen marginálisnak nevezhető csoportosulás bejutása a parlamentbe, amelyek együttesen is csak 188.534 voksot tudtak összekaparni, eggyel kevesebbet, mint amennyi a küszöb átlépéséhez kell? Kérdezhetnénk mi, jóhiszemű civilek, akik naivan azt gondolhatnánk, hogy erre semmi oka nem lenne - ám ő ezt nyilván másképpen gondolja. Leolvashattuk ezt csalódott ábrázatáról a választások utáni első sajtóértekezletén, amikor olyan mély fájdalommal a hangjában beszélt az ellenzék alávaló kísérletéről, hogy aláássák pártja vezető szerepét, mintha legalább is kérdésessé vált volna hatalmuk. Gondolom, hívei közül sokan meg is könnyezték nyilatkozatát.
A csalódás oka, hogy Vučić kissé elszámította magát. Hiába a nagy csinnadratta a kormányt magasztaló médiában, az ünneplés és a diadalittas nyilatkozatok, az igazság az, hogy a haladók, ha több voksot is kaptak, mint a múlt alkalommal, mégis 37-tel kevesebb képviselői helyet szereztek, mint a korábbi összetételben (2014-ben 158-at, most 131-et). Azért alakult így a helyzet, mert a mandátumok az eddigi négy helyett hét párt között oszlanak meg. Persze, az új körülmények között is megőrizték teljhatalmukat (sőt, Vajdaságra is kiterjesztve azt), ám fontos döntések esetében alkudozásra fognak kényszerülni vagy a szocialistákkal vagy egy másik párttal. Saša Radulović, az Elég volt nevű formáció vezetője egyenesen azt állítja, hogy az SNS eredménye vereséggel ér fel, mert Vučić elvesztette abszolút többségét, azért ágál annyira az ellenzék ellen, és ezért próbálja kiszorítani a cenzus határán levő két pártocskát. Ez persze erős túlzás, mármint az SNS veresége, de hát egy ellenzéki politikusnak mi más marad, mint ez a soványka vigasz?
Persze, az sem egy elhanyagolható szempont, hogy harminchéttel kevesebb haladó káder mondhat le a nem éppen jelentéktelen képviselői illetményről és a honatyáknak járó egyéb kiváltságokról. Márpedig sokan számítottak erre, lévén, hogy a haladópártot a népnyelv úgyis már csak simán munkáltató pártnak becézi: a tagsági könyvecskéjük a legjobb ajánlólevél mindenféle álláshirdetésnél. (…)
Hogy nem volt könnyű dolga a bizottságnak, azt még a VMSZ első embere, Pásztor István is elismerte. „A mostani szavazás számos nehézség elé állította a választási bizottság munkatársait, hiszen egyes pártok aláírásokat hamisítottak, és egyéb kétes ügyletekbe keveredtek”, olvashattuk a párt honlapján. Ejnye, csak nem a haladókra, a VMSZ stratégiai szövetségére célzott pártvezetőnk?
No, de mindez nem lényeges, fő, hogy külföldön meg vannak elégedve a választások eredményével. Moszkvában – mint olvasom – azért elégedettek, mert az uniós csatlakozást ellenző oroszbarát erők is képviseletet kaptak a parlamentben. Washingtonban és Brüsszelben pedig azért, mert az európai felzárkózás melletti referendumként értékelik a szavazást. Az, hogy itt-ott sérültek a demokratikus játékszabályok, az globális szinten nem játszik szerepet. Amiatt legfeljebb mi, ennek a kikényszerített, valójában teljesen felesleges választósdinak meg a véget nem érő balkáni civakodásnak az elszenvedői méltatlankodunk, de úgyse tehetünk semmit ellene.
Következő cikk: A magyar rendőrök is értették, hogy mit jelent a „Kill me!”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >