2024. április 23. kedd
Ma Béla, Adalbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nyitott kapuk döngetése

Végel László
Végel László

Nagy kérdés, folytatja az ismert történész, hogy meddig lehet a történelmi végpusztuláshoz vezető úton maradni. Végel László Közéleti naplójából:

 

Nyitott kapuk döngetése
Néhány héttel ezelőtt azon töprengtem, hogy a szerb és a horvát politikusok viszonya elég szeszélyes, hol ölelkeznek, hol meg egymás torkának esnek. Nem olyan régi a kép, amikor Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök bokrétával galoppozott a két országot összekötő hídon Kolinda Grabar-Kitanović elé. Most éppen mosolyszünet van érvényben. Ez azt jelenti, hogy az állapotok tisztázatlanok. Szerbiának az utóbbi időben ijesztőn romlott a kapcsolata Boszniával, Horvátországgal pedig mélyponton van. Az Informer nevű kormányhű bulvárlap (mekkora szerbiai paradoxon: kormánypárti bulvárlap!) első oldalán öles betűk hirdetik: „Horvátország pánikban - Szerbia háborúra készül”. Olvasom Latinka Perović nyilatkozatát, amit a Szabad Európa Rádiónak adott, amelyben lehangoló képet fest a jelenlegi Szerbiáról. Szerinte az ország fokozatosan visszatér a szívós népies hagyománnyal rendelkező egypártrendszerhez, ami pedig ellehetetleníti a további modernizációt, az EU-csatlakozást pedig illuzórikussá teszi. Nagy kérdés, folytatja az ismert történész, hogy meddig lehet a történelmi végpusztuláshoz vezető úton maradni. Szóba hozza azt is, hogy egyre többen követelik Milošević rehabilitációját. Miféle rehabilitációról lehet szó, merül fel bennem a dilemma. Szerintem, rehabilitálni csak azt lehet, akit elítéltek. Vajon a szerbiai parlement egyértelműen elítélte Slobodan Miloševićet és azt a politikát, amelyet folytatott? Nem! Vajon, az immár közel tíz éve hatalmon levő Szerbiai Szocialista Párt kongresszusi határozatban elítélte-e azt a politikát? Nem! Vajon a Szerb Haladó Párt kongresszusi határozatban elítélte-e Slobodan Milošević politikáját? Nem! Ezek szerint arról van szó, hogy a rehabilitációt követelő egyének nyitott kapukat döngetnek.
Végel László

Néhány héttel ezelőtt azon töprengtem, hogy a szerb és a horvát politikusok viszonya elég szeszélyes, hol ölelkeznek, hol meg egymás torkának esnek. Nem olyan régi a kép, amikor Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök bokrétával galoppozott a két országot összekötő hídon Kolinda Grabar-Kitanović elé. Most éppen mosolyszünet van érvényben. Ez azt jelenti, hogy az állapotok tisztázatlanok. Szerbiának az utóbbi időben ijesztőn romlott a kapcsolata Boszniával, Horvátországgal pedig mélyponton van. Az Informer nevű kormányhű bulvárlap (mekkora szerbiai paradoxon: kormánypárti bulvárlap!) első oldalán öles betűk hirdetik: „Horvátország pánikban - Szerbia háborúra készül”. Olvasom Latinka Perović nyilatkozatát, amit a Szabad Európa Rádiónak adott, amelyben lehangoló képet fest a jelenlegi Szerbiáról. Szerinte az ország fokozatosan visszatér a szívós népies hagyománnyal rendelkező egypártrendszerhez, ami pedig ellehetetleníti a további modernizációt, az EU-csatlakozást pedig illuzórikussá teszi. Nagy kérdés, folytatja az ismert történész, hogy meddig lehet a történelmi végpusztuláshoz vezető úton maradni. Szóba hozza azt is, hogy egyre többen követelik Milošević rehabilitációját. Miféle rehabilitációról lehet szó, merül fel bennem a dilemma. Szerintem, rehabilitálni csak azt lehet, akit elítéltek. Vajon a szerbiai parlement egyértelműen elítélte Slobodan Miloševićet és azt a politikát, amelyet folytatott? Nem! Vajon, az immár közel tíz éve hatalmon levő Szerbiai Szocialista Párt kongresszusi határozatban elítélte-e azt a politikát? Nem! Vajon a Szerb Haladó Párt kongresszusi határozatban elítélte-e Slobodan Milošević politikáját? Nem! Ezek szerint arról van szó, hogy a rehabilitációt követelő egyének nyitott kapukat döngetnek.

 

 

2016. augusztus 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább