Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A mi Ácónk
Bódis Gábor
A hétvégén, április 2-án tartják a szerbiai elnökválasztás első fordulóját. A legesélyesebb jelölt a hivatlaban levő kormányfő, Aleksandar Vučić – de ha nem nyer vasárnap, a következő körben akár veszíthet is. De ki is Vučić, mit intézett eddig, és mi vár Szerbiára?
Március 22-én az esti órákban, a felújított belgrádi Prága szálloda éttermében díszes társaság sereglett össze. Mellesleg a Hotel Prag a török időkre emlékeztető Balkán utca közepe táján van, az utca elején pedig a Moszkva szálló áll. A dolognak jelképes üzenete lehet.
Nos, a legelőkelőbb asztal főjén egy Perdrag Ranković Peconi nevű szerbiai értelemben vett üzletember, a másik végén pedig a szintén zenész Željko Rutović ült. Az előbbi a surčini klán (a zimonyi után a leghírhedtebb), az utóbbi pedig a zvezdarai banda tagja.
Ettől eltekintve sok közös érdeklődési területen osztozkodnak, például a kilencvenes évek óta a kőolaj- és dohánybizniszen. Ranković a sikeresebb, mert már 2007-ben (ez az utolsó elérhető adat) vagyonát 700 millió dollárra becsülték. Valószínűleg jelenleg Szerbia leggazdagabb emberét tisztelhetjük benne.
Azóta csak felfelé ívelt a karrierje és már egy országos sugárzású televíziója is van (Happy TV), amelyen kizárólag valóság show-val elégítik ki az igényes szórakoztatásra vágyó szerbiai nézőket.
Rankovićnak, akiről a belgrádi bulvársajtó azt állítja, hogy nem iskolai végzettségére alapozta vagyonosodását, magyarán félig analfabéta, voltak nehézségei is. Például, amikor Zoran Đinđić miniszterelnök meggyilkolása (2003) után letartóztatási hullám kezdődött, akkor Ranković Peconi is horogra akadt. De nem sokáig. Az embernek vannak befolyásos barátai. Azóta már kétszer követtek el merényletet ellene, rendkívül óvatos ember hírében áll, aki testőrei nélkül még a sarki boltba sem ugrik be.
Ezért hát meglepő volt, hogy ezen a márciusi estén, a már említett asztalnál hirtelen szóváltásra került sor, amit az idézett elő, hogy Željko Rutović gúnyos megjegyzést tett a Peconi társaságában levő két hölgyre. Állítólag azt mondta: Mit keresnek veled ezek a szilikon csajok (silikonuše)?, utalva erre a hölgyek sebészettel kapcsolatos múltjára. Kitört a balhé, és a sértegető előrántott egy pisztolyt (az ilyen a belgrádi éjszakákban kéznél szokott lenni) és hat golyót lőtt ki, majd elmenekült a helyszínről. Peconi túlélte, a lábait és a forgóját érte lövés.
Ugyanezen az estén tartózkodott utoljára a munkahelyén, a Smederevska Palankában levő Goša gépgyárban az 57 éves D. M. szerelő. Az éjszaka folyamán ugyanis felakasztotta magát, a reggeli műszak munkásai találtak rá. D. M. nyugdíjas apjával és nagykorú munkanélküli fiával élt. 20 hónapja nem kapott teljes fizetést, a vállalat négy éve nem fizeti be a dolgozók utáni járulékokat. A Goša gyárat 2007-ben privatizálták, egy szlovák cég (ŽOS Trnava) vette meg.
A hattalálatos Ranković Peconinak Szerbia szerte vannak felvásárolt vállalatai, amelyekben - kivétel nélkül első lépésként - munkahelyek százait szüntette meg.
Választási kampány a nyomor és reménytelenség hazájában
Szerbiában két sikertelen rendszerváltás volt. Az első a kilencvenes évek elején, amikor a délszláv háborúk leple alatt egy diktatórikus, államkapitalista rendszer szilárdult meg, egy színlelt többpárti demokráciával. A második 2000-ben kezdődött, amikor Miloševićet megbuktatták és beindultak volna az akkori miniszterelnök Zoran Đinđić (tegyük hozzá: óvatos) reformkísérletei. Az ellenérdekelt politikai-rendőrségi-alvilági csoportok ezt a kormányfő meggyilkolásával megállították. És azóta forog az idő kereke vissza a kilencvenes évekhez. Ugyanazokkal a szereplőkkel.
Gazdasági téren szinte semmi sem jött be. Legutóbb a nagy pompával beígért Fiat fejlesztés maradt el, ehelyett dolgozókat bocsát el a kragujevaci gyár (a fegyver gyártó részlege köszöni, jól van). Az Aleksandar Vučić kormányfő által nagy pompával beharangozott hatalmas külföldi beruházások is sorra befuccsolnak. Gondoljunk csak a Belgrád-Budapest gyorsvasút (Kína, Magyarország, Szerbia) igencsak kétséges jövőjű projektjére. A miniszterelnök a mostani kampányban azzal (is) hitegeti a szerbeket, hogy nemsokára 400 euró lesz az átlagfizetés. Ezzel akár már Macedóniát és Albániát és leelőzik. Több százezren hagyták el az utóbbi években országot, csak Szabadka és környékéről (kb. 150 ezer ember) harminc ezren indultak el egy jobb megélhetés reményében Magyarországra és tovább. Ebben a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének hatalmas szerepe van.
Ilyen állapotok közepette és hatékony kormányzás hiányában a 2012-ben hatalomra jutó és azóta megszilárduló Szerb Haladó Párt és egyes számú letéteményese, a miniszterelnök Aleksandar Vučić két fajta stratégiával próbál a víz felett maradni. Egy: igyekszik változó adagolásban tálalni „A Nyugat-barát, de azért Moszkvának is kedves nacionalista” koktélt. Kettő: mivel a valódi kormányzás nem megy, legyen állandó választási kampány. Ez utóbbiról: Szerbiában már csak előrehozott választások vannak, rendszerint két évenként. Most kapóra jött, hogy az eddigi államfőnek, a reménytelenül ostobán és faragatlanul viselkedő Tomislav Nikolićnak ez év közepén lejár az ötéves mandátuma. Az ő ismételt indítása még a legforróbb fejű kormánypártiak számára is halva született ötlet volt: még a felaprózódott és a végelgyengülés korai fázisában tengődő ellenzék szinte bármelyik jelöltje is lekörözhette volna. Vučić gondolt egyet, majd ezt hetekig nem árulta el, hadd rágják izgalmukban a körmüket a szerbiai választópolgárok és bejelentette: ő fogja megmérettetni magát a koalíciós kormány (Szerb Haladó Párt – a Šešelj-féle radikálisok egykori szakadárjai, Szerb Szocialista Párt – a Milošević-féle csapat, a kisebbek közül pedig a Vajdasági Magyar Szövetség) közös jelöltjeként. Úgy, hogy közben annak rendje és módja szerint miniszterelnök is marad: nappal intézi az ország dolgát, este meg elnökjelöltként járja az országot. Nincs ebben semmi rendkívüli - Szerbiában.
Viszont a választások tisztaságára nagyon is ügyelnek a kormánypártok. Amint Vučić kinyilatkozta indulási szándékát, közeli munkatársa, az éppen parlamenti elnök Maja Gojković asszony felfüggesztette a parlament ülésezését, egészen a választási eredmények kihirdetéséig. Nehogy a honatyák felszólalásaikkal megzavarják a választó polgárokat. Ellenzéki vélemények szerint ennek az intézkedésnek egyetlen célja van: még szűkíteni a nyilvánosságot a többi jelölt előtt, mert Vučićéknak nem elég, hogy a szerbiai média óriási többsége közvetlenül a kormány befolyása alatt áll. Ritka a kivétel (Danas napilap, Vreme és NIN hetilapok, N1 televízió – a CNN leányvállalata, online média egy kisebb része). És azt se felejtsük el, hogy Szerbiában néha lelövik az okvetetlenkedő újságírókat (lásd például Slavko Ćuruvija laptulajdonos, főszerkesztő esetét, akit még a NATO bombázások idején a háza előtt és a felesége szeme láttára lőttek le, utóbb kiderült a belügy emberei; a megrendelő után még kutatnak).
Autóbusz autóbusz hátán
Bizonyára mindenki akceptálja azt a tényt, hogy egy hivatalban levő miniszterelnök nem pazarolhatja idejét hosszas kampányolásra, ezért Vučićék úgy döntöttek, hogy autóbusz túrára viszik híveiket és így járnak városról városra. Így történt ez nemrég Szabadkán is, ahol a helyi lakosság igencsak háborgott, mert a sok idegen busz közlekedési káoszt okozott, sőt órákra megbénult a város forgalma. Nem mellesleg: Szerbiában a rendszámtáblákon helymeghatározó jelzés van (SU mint Subotica/Szabadka, NS mint Novi Sad/Újvidék stb.) így aztán nem nehéz észrevenni a más városokból érkezőket.
Viszont a legszívélyesebben a Szabadkára látogató kormányfő-elnökjelöltet Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke (a tartományi képviselőházé is) fogadta. Kamerák rögzítették, amint a megérkező Vučić „Gde je Ištvan” (Hol van István?) kérdéssel fordult a jelenlevőkhöz. Pásztor ezt úgy viszonozta, hogy az egyik kampánygyűlésen beszédét azzal kezdte: „Kedves Ácó!”.
A VMSZ elsőként támogatta a miniszterelnök önjelölési szándékát és azóta Pásztorék járják a magyarlakta településeket, és biztatják a magyar szavazókat, hogy Ácóra szavazzanak, mert ez a vajdasági magyar érdek. Nem kockázatmentes ez a feltétlen koalíciós hűség. A vajdasági magyarok többsége ugyanis még nagyon is emlékszik a kilencvenes évekre, amikor is ugyanezek a szereplők (Vučić és környezete) még „hazazavarták” volna őket az anyaországba. Másrészt a radikális párt vezetőiként alaposan kivették a részüket a délszláv háborúk előkészítésében és lebonyolításában). Egyes felmérések szerint a kormányfő valamennyivel kevesebb szavazatot kaphat (ami lényeges lehet az 50 százalék elérésnél) éppen azért, mert a vajdasági magyarok (és a szerbiai bosnyákok, akiknek ugyancsak Vučić-hű pártjuk van) nem fognak maradéktalanul engedelmeskedni a pártvezetésnek, és nem fognak a miniszterelnökre szavazni.
Másrészt a VMSZ jelenlegi politikája abból áll, hogy példás partnerként kíván viselkedni mind a magyarországi, mind a szerbiai kormánypárt iránt. Sőt, az Orbán-Vučić „példátlanul jó” kapcsolat legfőbb őrzőjének gondolja magát. Nem alaptalanul.
Ennek a leglátványosabb mozzanata az volt, amikor Szijjártó magyar külügyminiszter múlt pénteken nemcsak, hogy részt vett Vučićék belgrádi kampány gyűlésén (ezt Szijjártó már tavaly is megtette, akkor Pancsován, szintén Vučić mellett), hanem fel is szólalt – szerbül.
Anyagi vonatkozásban a VMSZ-nek bejön ez a felállás. Vegyük példának az új székház megvásárlását. Egy Szabadka központjában levő egy emeletes házat potom 1 millió 200 ezer euróért vett meg a párt egyik alapítványa egy magán vállalkozótól. Az ellenzéki Magyar Mozgalom és a független vajdasági sajtó hetekig írogatott a szabadkai viszonylatban méregdrága vásárlásról. Később Pásztor megszólalt az ügyben és nem látott semmi kivetnivalót benne, hiszen Magyarországról érkezett a pénz és nem vétettek egyetlen egy szerbiai törvény ellen sem. Belgrádnak biztosan nincs kifogása az ilyen üzletelés ellen, hiszen 20 százalék, adó formájában úgyis nála köt ki. A magyarországi adófizetőknek meg, úgy tűnik, ez sem éri el az ingerküszöbét.
A tét: a második forduló
Az elnökválasztásokon Aleksandar Vučić mellett még tíz jelölt van, ami a többi között az ellenzék megosztottságáról árulkodik. Az ismertebbek közül Vojislav Šešelj, a radikálisok vezére, Vuk Jeremić, aki Boris Tadić államfő idején volt külügyminiszter, majd magas rangú ENSZ diplomata, továbbá Saša Janković, volt országos jogvédő, aki a jelölés miatt mondott le posztjáról és állásáról. A legeredetibb figura Luka Maksimović, akit ezen a néven senki sem ismer, mert álnevén, a Ljubiša Preletačević Beli-n vált népszerűvé. Egy viccpárt, az „Elmentél anélkül, hogy a töltött káposztát megkóstoltad volna” elnevezésű mozgalom vezére és a felvett vezetékneve köpönyegforgatónak fordítható. Egy, a szerbiai politikát kifigurázó viccprogrammal a tavalyi parlamenti és helyhatósági választásokkor pártja 21 százalékot szerzett a Belgrád közeli Mladenovác körzetében. Sőt: most is összeszedték a szükséges számú aláírást az elnökjelöléshez. Listájukat a választási bizottság vissza akarta utasítani, ebből hatalmas botrány és huzavona lett, mígnem Beli megkapta az elnökjelölést. Egy időben olyannyira népszerűvé vált, hogy Vučić után a második helyen szerepelt a felmérésekben.
A finisben azonban a Demokrata Párt és több más balközép tömörülés, valamint a VMSZ ellenzékének számító Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség által támogatott volt jogvédő, Janković magabiztosan a második a népszerűségi listán.
A kérdések kérdése azonban az, hogy Vučićnak sikerül-e az első fordulóban több mint 50 százalékot nyerni, és ezzel lezárni az ügyet. Vagy rosszabbul teljesít, és ebben az esetben az összes többi jelölt szavazói (kivéve a szélsőjobbos Šešeljt) a második helyezettet fogják támogatni. Így akár meg is lehet verni Vučićot.
Már maga az a tény, hogy második fordulóra lenne szükség, óriási pofont jelentene a hatalmi koalíció számára. Emiatt bizakodnak Vučić ellenfelei. Vagy, ahogy belgrádi liberális értelmiségiek fogalmaznak: „ha Vučić még öt évig a nyakunkon marad, Szerbia reménytelenné válik”.
Aleksandar Vučić, a megkerülhetetlen
A 47 éves jogász már majd negyedszázada benne van a politika fősodrásában. 1994-ben csatlakozott a Szerb Radikális Párthoz. Mai összehasonlításban a Jobbiktól jobbra helyezkedett el a háborúk idején a Šešelj-párt. Ácó volt a csetnik vajda tanítványa. Két mozzanat vált közismertté a múltjából. Az egyik az, amikor a parlamenti szószékről a boszniai háború idején megfenyegette a bosnyákokat: egy szerb áldozatért száz muzulmán áldozattal válaszolnak. A másik, amikor a NATO bombázások idején a Milošević-rezsim tájékoztatási minisztereként drasztikus intézkedéseket rendelt a nem kormányhű média ellen.
Azóta megszépült a nyugat szemében. Néhány nappal ezelőtt Angela Merkel német kancellár fogadta az elnökjelölt szerb miniszterelnököt, és azt találta mondani, hogy „Szerbia jó úton halad”. Ennél nagyobb biztatás nem kell a Nyugat és Putyin kegyeiért egyaránt küzdő szerb miniszterelnöknek.
A választások előtt néhány nappal egyébként Vučićot az orosz elnök is fogadta.
Nem véletlen hát, hogy azt hirdeti: nélküle megszűnne minden külföldi támogatás. És ezt nagyon sokan elhiszik Szerbiában.
A nyomtatott változat a Magyar Narancsban jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >