Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A sör rákkeltő!
A sör rákkeltő – jelenti a legújabb kutatási eredményekre hivatkozva kaliforniai tudósítónk. >
Tesco - gazdaságos
Íme, a bizonyíték arra, mik történhetnek meg, ha egy feleség, barátnő elráncigálja a férjét, barátját vásárolni >
A döglött tehén története
Alszik a család, majd elsőként az apa kel fel. Döbbenten látja, hogy a tehén megdöglött. >
Digitális fényképezőgép szuper zoommal
A kép önmagáért beszél. >
A kislány fohásza
Kedves Jó Isten! >
Aranyköpések erről-arról
Az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. >
Mint a mókus fenn a fán...
– Mi az? Szabványos szőrös állatka fa tetején kést élez. >
Ne vígy minket kísértésbe!
Csúcs! >
Öt perc lazítás
Kurtiszné hozzájárulása szerény gyűjteményünk gyarapításához: >
A műsorvezető
Máriás doktor fergeteges kollekciójából: >
Körlevél
Géza fejedelem idejében nem voltak számítógépek, ezért nem tudta továbbküldeni ezt a mailt, 997-ben agyvérzést kapott, >
Romhányi József
A róka és a holló
Téma és variációk
Róka és a holló,
Megírta Aesopus
Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval.
A téma
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved „Holló”, oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
Első variáció
A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
s megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,
fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
– Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
– Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,
mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem erről az esetről,
hogy sajt a fára azért nem esett föl.
Második variáció
Fenn csücsült a holló,
falt sok pusztadőrit,
annyi maradt mégis,
majd lehúzza csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
– Brr, még egy sajt! – morgott – Vigye el az ördög!
– Hogy vagyunk? – szólt oda a holló ásítva,
s a sajt lehullott a selymes pázsitra.
– Fujj, vidd el! – nyöszörgött undorral a róka,
s amit tett, azóta nevezték el róla.
Harmadik variáció
Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,
s töprengett az idők változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
– Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod?
– Nincs – felelt a holló. – Rég nem ettem sajtot,
viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.
– Sajttal! – szólt a róka. – Így kell a fenének!…
Negyedik variáció
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
Csőrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy primadonna légy, régen esedékes!
És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!… Az igaz viszont, hogy fehér holló volt…
Ötödik variáció
Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.
Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.
S bár az aesopusi helyzet elétárult,
csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.
Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,
ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.
A holló csak várt, várt odafenn a harsfán,
szeme kérdőn függött mesebeli társán.
Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka,
holott más a szokás kétezer év óta?
A róka néma volt, a holló meg süket.
– Kérem elnézésüket…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Állami csajozás
Péter (25) andragógia szakon végzett, jelenleg a Nemzeti Dohány bolt 14511/2325-es egységében eladó. Párjával, Saroltával >
Falusi Gugli
Vinko szerint ugyanis mindent tudnak. >
Árpád története
Egy szép napon Álmos – miközben honfoglaló vezéreivel, népével és fiával, Árpáddal a Kárpát-medence tájain >
Ma a telefonálásról lesz szó
A tanítónő a suliban: >
Megszokás
Az ember mindent megszok. Még az akasztófát is. Kezdetben kicsit rángatózik, rúgkapál, aztán... >
Nők és férfiak
Nem is tudom, mi a rosszabb! >
Almafa
– Ha nem jössz hozzám feleségül, felakasztom magam az almafátokra. >
Falusi idill
A magyar rögvalóság sorozatból. >
Szállodai rendreutasítás
– Két egér kergetözik a szobámban. >
Pedig ők még csak madarak...
... de már ismerik a divatos dörgést. >
Levél anyunak (2. rész)
Szia anyu! Látom voltál itthon, Apu még mindig bebaszva! Tettem még sört a hűtőbe. A kocsmába' >
Levél anyunak (1. rész)
Szia anyu! A kocsmába mentem, Apu már bebaszott! Sör a hűtőben. >