Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Trón(f)osztás
Referendum lesz, mégpedig sürgősen. Azoknak a legsietősebb, akik tegnap még a gondolatától is viszolyogtak.
Föderációt vagy konföderációt? Ez itt a kérdés. Bár pontos jelentését aligha ismerjük, hamarosan szavazhatunk róla. Sietős, mert a többpárti választások után már nyilván más lenné, a végeredmény. Ezért furcsa a nagy csönd, ami a jovići bejelentést kíséri. Mert lenne kérdés bőven: vajon kire (kiváltságosokra) gondolt a második kör bevezetésével? Abban a sorsdöntő másodikban a konföderációt választó köztársaság vegyes lakosságú területei (pl. Knin) újra szavazhatnak, maradnak-e vagy sem az illető köztársaságban. Jugoszlávia tehát a jovići elképzelés szerint lesz amilyen lesz, fontos, hogy a vezető szerep megmarad, vagyis, hogy a szerbiai politikai érdekek érvényesüljenek.
Borisav Jović harcias székfoglalója után hiába hivatkozik a demokráciára. Ez a testre szabott szavazási lehetőség mindent elárul. Róla, és arról, aki mögötte van. Nem világos viszont, hogy kerülhet ki ilyen javaslat az államelnökségből? A referendum lesz az ország hivatalos kettészakítása is. Szlovénia már régóta éli a saját önálló életét. Horvátország berzenkedik csak, ami érthető. A többi pedig (kivéve Szerbiát és képviselőit a föderációban) a választásokkal van elfoglalva. A memorandumi stratégia a referendummal megvalósulni látszik: ahol szerb van, az Szerbia! És ez nem mellékes „nekünk”.
Tíz napot adott az ellenzék Slobodan Miloševićnak, és ez komoly figyelmeztetés. Az utolsó. Utána következik a trónfosztás. Habár sok mindenben engedett a hivatalos szerb politika, az egyesült ellenzék még tovább ment, és a vezér egykori kijelentését fordította ellene: vagy lesznek becsületes választások, vagy az oppozíció bojkottot hirdet, ami nagy szégyen lenne Szerbiának.
Szorul a hurok: az ellenzéki követeléseket nem lehet már kijátszani olyan mondvacsinált dilemmával, mint júliusban: alkotmányt vagy választásokat! Sürgősen le kell bonyolítani a választásokat, gyorsabban, mint ahogy az ellenzék szeretné. A hatalmon levő párt előnye, hogy jól szervezett apparátusa van, a tagtoborzás és a bemutatkozás lehengerlő eredményekkel járhat. Csakhogy a követelőzők nem bíznak a „104 százalékos eredményű (Slobodan Milošević javára), legdemokratikusabb választások” megszervezőiben. Egyre inkább terjed a hiedelem, hogy megrendezett választások lesznek. Az ilyen feltételezések mellett szól ez a most felvetett hamleti kérdés: föderációt vagy konföderációt. Amióta a többpárti választások szóba kerültek (tavaly még csak pártok nélküli pluralizmusról lehetett szó), mindig van valamilyen „nagy” kérdés. Szerbia csak a föderációt tartja elképzelhetőnek, holott már régen konföderális tagköztársaság, sőt a vezető párt az abszolutista monarchiára jellemző alkotmányt dolgozott ki. Ebben egy személyre szabták az elnöki szerepet, aki majd „ítélkezni fog eleveneken és holtakon”; mert kezében a honvédelem és a külpolitika (az amerikai mintára); feloszlathatja a parlamentet (francia minta), felfüggesztheti az alkotmányos emberi jogokat (Kosovóra és Szandzsákra való tekintettel), statáriumot hirdethet, stb. És a néppel el akarják hitetni, hogy ő maga írja az alkotmányt...
Testre szabott, az igaz, bár egyre több az esélyes ellenjelölt is. Dobrica Ćosić íré (aki a keleti demokratikus változások mintájára nem kompromittált előéletű) után íme a Demokrata Párt indítványa: jöjjön haza Tomislav Karađorđević herceg, és a trónfosztás után lépjen trónra, de korábban már elhangzott Aleksandar herceg neve is. Belgrádban 100 000, a Karađorđević dinasztia hazatérését követelő aláírást gyűjtöttek.
A kerekasztal, amelyen majd az ellenzék követelésére Milošević elnököl, elkerülhetetlen, mint ahogy a kosovói kérdés rendezése is. A kosovói köztársasági alkotmány illegális meghozatalát lehet, hogy „elnézték” a belügyesek csak azért, hogy letartóztathassák a 130 küldöttet (erre még nem volt példa kerek e földön), de a kétmilliós nemzet(iség) emberi jogai nem taposhatok sokáig. Egyre nehezebb lesz bizonyítani, hogy az elbocsátások, a rendőri felügyelet, a mindennapi ellenőrzés, a fegyveres leszámolások az albánok „javát” szolgálják. És bár Szerbia hadat üzent mindenkinek (itthon és külföldön), aki másként mer gondolkodni, mégis nyilvánvaló, hogy a nacionalizmus fájdalmas dolgokat képes művelni. Szerbia elszigetelődése immár kitapintható.
Ezért nem tudom, vajon lehet-e ténylegesen is ellenzékről beszélni, hiszen a szerb „kérdésben” nagy az egyetértés. Az oppozíció előnye, hogy őszintén kimondja azt, ami borzalmas, elsöprő és pusztító egyben. Ide tartozik minden (mindenki), ami (aki) nem szerb. Vuk Drašković (az ellenzék legismertebbje) Krisztusra hivatkozva mondta: a szerb nép tud másmilyen is lenni, mint ahogyan Krisztus is megkorbácsolta a szófogadatlanokat., Aki tehát nem fogadja el ezt a rendszert (ami majd lesz, és egyre nyilvánvalóbb, hogy milyen lesz), az máris mehet vissza oda, ahonnan jött: Törökországba, Ázsiába. Mi (szerbek), ha kell, megmutatjuk az utat…
Csak a halott indián a jő indián… Az ilyen ki(el)űzetési álláspont az egyre inkább jobbra tolódó ellenzék körében egészen elterjedt. Felfoghatatlan egyébként, hogy a többségi nemzet miért tart annyira a kisebbségitől (sem biológiai, sem fizikai oka nincs rá). A szerb nép szuverenitása iránti lojalitás megkövetelése érthető, de ez nem jelenthet egyben másodrendűséget a többiek számára. Mert nem akarhat mást magának a nemzetiség, mint amit az itteni nemzet szeretne a határon kívül ragadt kisebbségének
Isten tudja, miért más a mérce az odaáti „mieink” meg az itteni „övéik” kérdésében éppen itt, nálunk. A már hisztérikus „én vagyok” és veszélyeztettség-érzet odáig fajult, hogy Mirko Jović, a Szerb Nemzeti Megújhodás vezére például a haza védelmét se bízná a kisebbségekre, mert hiányzik a génjükből a hazaszeretet. nem igazi hazafiak. De hát ki is lehetne, éppen a hovatartozás alapján, igazi hazafi Jović úr; például itt, Vajdaságban? Nehéz, sőt lehetetlen lesz megmagyarázni az évszázadok óta itt élő nemzetiségeknek, hogy ez, ami van (és lesz), nem az igazi hazájuk többé. De hát nemcsak a jobbra tolódott ellenzék a bizalmatlan. A (vajdasági és többnemzetiségű) össznépi Front elnöke is úgy ítélte meg, hogy a VMDK nagyon könnyen nacionalista vizekre evezhet. Létkérdés tehát nekünk, kisebbségeknek a YU-opció. Egyébként a Balkánon maradunk.
Ebben a YU-opcióban segíthet Ante Marković pártja. Ha sikerül. FödeRáció vagy konfödeRáció? Živko Pregl szerint Ráció. Úgy legyen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >