2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A napok naplója

Dr. Bori Imre
A napok naplója

További nyomozások Csinszka-ügy­ben, hiszen hétfőn, mint minden hétfőn vagy húsz év óta immár, cikkírás vár, arra pedig készülni-készülődni kell.

Vasárnap, szeptember 9.

A bú­várkodás a vasárnap öröme – most is, hogy Csinszka és Babits Mihály szerelmi történetéhez gyűjtöm az adalékokat. Előveszem azt a minikönyvet, amelyet Budapesten Téglás János tanár adott ki nyomdász-diákjaival a Csinszka-Babits dokumentumokból. Fe­hérmájú fiatalasszony le­hetett Boncza Bertuka, s ha nem is tartozott a ma­gyar feministák táborába, feministább volt talán, mint azok. Egy Kaffka Margittól minden bizon­nyal merészebb Ady End­rével való kapcsolatában is! Látom, leckézteti a nőtlen Babitsot, mert az nem mer „szabad ember­ként” viselkedni szerelmi kapcsolataiban. Azután Szabó Lőrinc naplójából gyűjtöm ki az Adynéra (ő általában így emlegeti Csinszkát) vonatkozó uta­lásokat. Sóvárgó irigység van az ő szavaiban: tetszik neki Csinszka, de fél, hogy kipottyan Babits kegyeiből, így rosszakat ír róla. Babits végül egy másik hiszterikát vesz feleségül – Tanner Ilonkát. Közben arra gondolok, hogy mit kezdhet egy műközpontú irodalomszemlélet ezekkel a már-már triviális életrajzi adatokkal. Ady verseiben Csinszka a lírai hős teremtménye, s ő él mindörökké, a Babits-szövegek zömmel kéziratban maradtak, az egy Költészet és valóság című „élettöredéke” kivételével, amelyet akár költői bűnbá­natként is olvashatok. Babits ott írja Csinszkára gondolva: „A kegyetlen Szerelem kezembe adta őt”. De Csinszka akkor már Márffy Ödön felesége volt!

Azt kellene cikkbe írni, hogy Csinszka viszonyai felett a történelem villámos sötét ege volt. Amikor kitört az első világháború, Ady Endrével házasságukért küzdenek a zord Boncza-papával és az árvaszékkel. Amikor Babitscsal jár, a vi­lágháború végjátéka riasztotta az emberi szíveket, lévén szó 1919-ről, 1920-ról. S most, hogy ezeket a szerelmi históriákat bogozom, a politikai égbolt ugyancsak viharfelhőktől terhes. S talán így az ildo­mos. Most is két világ van – a köztörté­nelemé és a magánéleté!

Hétfő, szeptember 10.

A Forumban megbeszélésen. To­mán László a Kiadó nevében a Hagyo­mányok szerkesztőbizottságát hívta meg – tervezni. Végül ketten ülünk a kerek­asztal mellett a főszerkesztő irodájában.

A Hagyományok című sorozatot a Kövek cíművel egyetemben én gondoltam el és programszerűen (és stílszerűen) a Létünk legelső számában tettem közzé javaslata­imat. Szerencsére a Kiadó akkor is jó meghallója volt a szükségest javasló sza­vaknak, így meg is jelentek az első köte­tek. Persze története és történelme van ennek a zöld borítólapos sorozatnak (a zöld kész festék, nem kell keverni, végig lehet biztosítani az azonos színt – mondta az első kötet (valójában a kettes számot viselő) tervezésekor a technikai szerkesztő. Eddig 13 kötet jelent meg ebben a sorozatban. A politikai viharok megtépázták, mint az első kötetnek szánt Sinkó-napló kiadását, hiszen első változatát megsemmisítették, egy másik kötetnek két szövegvariánsa készült, mert a nálunk megjelent változatot nem engedték a magyarországi könyvpiacra. Most az elkövetkező öt esztendőre kelle­ne tervet kovácsolni. S mert optimisták vagyunk, hát tervezünk, s majd a bizott­ság két, most hiányzó tagja elé terjeszt­jük javaslatainkat. Honi kultúránk pillérei­nek szántuk eleve is ezeket a köteteket – dokumentálva a hazai magyar írásbe­liség régmúltját és közelmúltját.

Nem kísérte természetesen mindig megértés ebbéli törekvéseinket. De a tizenhárom kötet, hitem szerint, önma­gáért beszél. Népköltészeti gyűjtemé­nyek, Csáth Géza művei, Szenteleky Kor­nél és Sinkó Ervin írásai, a két világhá­ború közötti jugoszláviai magyar iroda­lom nehezen hozzáférhető szövegei, első komoly fo­lyóiratunk antológiája áll immár könyvespolcunkon! Így lett például a verbicai Borbély Mihály mesevilága a miénk igazán!

Kedd, szeptember 11.

Igazi akadémiai nap. Délelőtt osztályülés a Vaj­dasági Akadémián, este 6 órakor fogadás a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségén abból az alkalomból, hogy a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia külső tagjává válasz­tott, Őszi Istvánnak, a ma­gyar nagykövetnek baráti és üdvözlő szavait hallgatva arra gondo­lok, hogy mit illik mondani válaszként. Mondjam, hogy örülök? Szerénytelenségnek, fennhéjázásnak tűnhet. Magam­mal foglalkozzam? Dicsekvés látszatát keltem. Köszönő szavaimba ezért óhajt szövök: jó lenne tudni, ezután is lesz mód arra, hogy az ifjabb tudósaink ittho­ni tevékenységükkel érdemeljék kJ a tu­dományos megbecsülésnek akár ezt a legrangosabb válfaját is. Az anyanyelven művelt tudományok babérjai várjanak rá­juk is! Szívbéli óhaj a szívszorító gondolat egyszerre. Ezt próbálom pár mondatba foglalni mindazoknak, akik megtiszteltek megjelenésükkel.

Szerda, szeptember 12.

Döbbenettel olvasom a Magyar Szó szabadkai tudósítójának írását a színház körüli zűrzavarról és téveszméről. Mintha engem is elnémítottak volna!

1990. szeptember 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább