Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Tuđman-Milošević: végzetes vonzalom
Jelena Lovrić
Sem Franjo Tuđman, sem Slobodan Milošević nem cáfolta azokat az állításokat, amelyeket a külföldi sajtó is közölt, hogy szigorú konspiráció mellett találkoztak Belgrádban.
A tárgyalásokról szóló hír nem jelenti azt, hogy pontos, ide nem is kell túlságosan kételkedni benne. Mint ahogyan nem biztos, hogy megtörtént ez a találkozás, ugyanúgy találgatni lehet azt is, hogy miről is tárgyalhattak.
Általában véve az a feltevés, hogy a rangos találkozónak tulajdonképpen le kellett volna hűtenie a szerb és a horvát viszonyokat. Ha valóban azt akarja a két líder, hogy ne kerüljön sor a népének az összetűzésére – ezek ugyanis a legnépesebbek ezen a területen, és ezektől függ lényegében az egykor még Jugoszláviának nevezett ország sorsa, amelyet egyébként a világ egyszerűen már csak Balkánnak nevez –, módot kellene találnia a dialógusra. Tuđman, a horvátországi szerbek felkelési szándékára való tekintettel nagyon sok okot találhat a Milosevićtyal való tárgyalásra, mindenképpen többet, mint a Raskovićtyal való megbeszélésre, akinek a szerepe jóval kisebb a Nagy Szerbia megteremtését : realizálók listáján a Voždnál. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy Milošević az, akinek a kezében összpontosulnak a szálak. A Horvátországban élő szerbek megbékélésére a választ mégiscsak egészen máshol kell keresni. Ebben a helyzetben szinte senki sem veszi észre azt az abszurditást, hogy azok, akik összeveszítették a népeket, most mint a nagy békítők jelennek meg.
Tuđman találkozhatott Milosevićtyal, és megköszönhette neki mindazt, amit tett a választáson aratott győzelméért. Jóval a választásokat megelőzően Milošević csapatából egyre-másra érkeztek az üzenetek, hogy az akkori horvát vezetőséggel nincs miről tárgyalniuk, hanem meg kell várni Tuđman győzelmét. Így aztán a Petrova Gora-i szerb míting a választások előtt a Tuđman-féle vonal egyértelmű agitációja lett. Ez a kemény horvát nemzeti opció a szerb nemzeti szocialistáknak alibiként szolgál a saját politikájukhoz, és mint tárgyalófél is jelentkezett, amellyel könnyebb a nemzeti kérdésekben közös nevezőre jutni. Lehet, hogy most Milošević ellenszolgált tást követel. Az ő számára is kíméletlenül közelednek a választások, amelyeken könnyebben győzhet akkor, ha mindinkább hisznek abban, hogy a szerb népet minden oldalról veszélyeztetik, és abban, hogy ő, Slobodan Milošević az őrzőangyaluk. Ilyen értelemben Milošević most leginkább szeretné konspiratív tárgyalófélként a kemény horvát politikai vonalat. Kérdés azonban, hogy meddig tarthat ez a választás előtti népbolondítás, hogy a hatalom jó szolgájából ne váljék rossz uralkodó, gazda, aki már megfékezhetetlen lesz.
Tekintettel a két nemzeti vezető helyére és szerepére, az országnak több oka van a rettegésre. Elsősorban nem a megbeszéléseiktől kell félni, hanem annak eredményeitől, kiváltképpen, ha azok titkosak lesznek. Mert nehezen hihető, hogy jót szül ez a megállapodás. Az országban, amely senkinek sem hisz, az ilyen megállapodások leginkább azokat zavarják, akik ebben az osztozkodásban nem vesznek vagy vettek részt, de mindenekelőtt Bosznia-Hercegovinában nőtt a bizonytalanság. Ha tudjuk azt, hogy Milošević a memorandum forgatókönyvét valósítja meg, amely szerint nem létezik sem Bosznia, sem a muzulmánok, és hogyha megpróbáljuk mellőzni a HDK választási követeléseit Boszniával szemben, könnyén leszögezhető, hogy egy ilyen titkos találkozó a két líder között tulajdonképpen csak a harmadik kárára történő megállapodás kezdete lehet. Megtörténhet, hogy egy jugoszláv Jalta megszületése van a láthatáron, amelynek során a „nagyhatalmak” felosztják azt, ami kettőjük közé ékelődött.
Ha mégis igaz, hogy sor került e rangos találkozóra, akkor ezt mindenekelőtt a közös ellenségtől való félelemérzet hozhatta létre. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy egyik és másik félnek is némileg áthúzta a számítását a reformpárt megalakítása. Ante Marković a saját népszerűségére alapozva igyekszik a nemzeti-köztársasági határokat áthidalva pártot alapítani, számítva mindazokra, akik nem akarnak a szűk nemzeti „aklokban” maradni, továbbá a külföldi támogatásra, amely nem akar háborút a Balkánon, és a békét az egységes Jugoszláviában látja. Lehet, hogy Tuđman és Milošević szövetséget kötöttek Marković ellen? Egy ilyen kormányfőellenes találkozónak valószínűleg nagy híve és szervezője lenne a „végzetes vonzások” nagy szervezője, Stipe Šuvar, aki régen nincs jóban Markovićtyal, és ezt egyik vezető sem felejti el.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >