Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Gospođa Jelena
A dunai nagy víz idején laktam náluk, 1965-ben, Bácson. Két öregasszony lakott a házban. Egy gyönyörű, a leghagyományosabb beosztású délalföldi parasztházban.
Kurvára sajnáltam, amikor később hallottam, hogy lebontották. Az egészségház nőgyógyászati részlege áll most a helyén. Mint a régi ház is, szabadon, egy nagy udvar közepén. Azt mondták, az épület valamikor „nadbiskupski letnjikovac” volt sokácul, azaz püspöki nyaraló. Legalább két méter széles, hatszögletű, piros égetett téglából kirakott padlójú gangja végén, ahol a Tisza vidéki szállásokon „az apó”, „az öreg” elkerített kisszobája szokott lenni, hogy büdös bagófüstje senkit se zavarjon, ott volt a klozet. Használata közben mindig elfogott a röhögés. A méretei miatt. A beleképzelt, néhai püspöki seggek analóg méretei nem hagytak békén. Meg az, hogy a ház gazdasszonya szerint „ott, ahol most az a verem van a ganggal szemben, onnan földalatti alagút vezetett a bácsi várba. A Mosztonga alatt…”. Nem nagyon hittem, hisz a mi századunk elején annyira sem tudtak szigetelni az errevaló mesterek, hogy a házak ne legyenek ablakig vizesek. Mint a bepisált gyerekek. Nyakig. Rájuk hagytam. Higgyék. De azzal, hogy a Mosztongával kerített régi Bácson belül, a Kálvária-domb alatt most is üreg van (dobog a föld a talpad alatt, ha odaütöd), s hogy ott rég magyar régészek valamelyik Endre-kori termet bontottak ki, megőrzött faasztallal, aztán újra visszatemették, azzal úgy voltam, hogy én erről hallgatok. Jó helyen van ott. Ha most kibontanák, azt írná róla a Politika, hogy Jovan Nenad cár annál az asztalnál ette utolsó reggelijét, mielőtt a magyarok oldalba lőtték pitykegombbal a szegedi várban, aztán a fejét vették a tornyosi nádasok közt, aztán meg szaré válna az is mind, mint a becsinált leves. Hogy az egészségházzal szemben, amikor azt az „új üzlethelyiséges házat építették, alapásáskor több száz koponyát találtak a többi csont nélkül, kézből a Dózsa-ügy jobbágy-koponyáinak tudtam be. Pedig aztán jött még a török!… Szóval egész ottlétem idején sejtjeimmel éreztem át a szinte tapintható történelemszagot.
Gospođa Jelena valahonnan Bécsből került Bácsra. Úgy, hogy férjhez ment.
Férje valami miniszter volt a régi Jugoszláviában. Még akkor meg is halt. Szerb volt, persze. A férje. Ő meg keverék. Saját szavai szerint volt benne osztrák, magyar, francia vér. Nem kérdeztem rá: „Zsidó van-e?”. Minden rosszízű hátsó gondolat nélkül. Mert azokra jellemző ez a…
Én „gospoda internacionalká”-nak hívtam. Nevetve. Nemzetközinagyságosasszonynak.
Olyan volt mint a többi faluszagú, kisvárosi öregasszony. Csak egy kicsit
komolyabb. Kimértebb. Parancsolóbb.
Ült az asztalnál egyszer, amikor este hazaértem. Fáradtan, porosan, vállam fölött hozva karcsú, Petőfi-szabású, sárga hasított bőr zakómat, ujjal az akasztóban. Az a kurva Landróver olyan kemény volt, hogy már nem tudtam, melyik seggem partján üljek.
Csak ült az asztalnál, és nézett.
Azt mondja egyszer magyarul, valahogy nagyon szelíden (mert hol így beszéltünk, hol úgy):
– Tudja, maga engem nagyon emlékeztet valakire…
– Kire? - kérdeztem én is, ugyanolyan hangon.
– A fiamra…
– Nocsak! Ő hol él?
– Meghalt.
Megállt minden mozdulatom.
– Mikor?
– Negyvenhétben. Már a háború után… Húszévesen…
– Atyaúristen! Hogy halt meg? – fordítom orvosira a szót.
– Lelőtték… Katona volt. Lent Macedóniában. Őrségen… Ilyen visszamaradt… kóbor… hogy is mondják azt magyarul? Diverzánsok. Erdőből…
Hatalmas kövekkel labdázott bennem a döbbenet.
– Az nagy magyar volt! A fiam! – folytatja aztán. – Tudja, hazajött egyszer a „leventéről”, úgy mondták akkor: „leventeoktatás”. Azt mondja nekem: „Anyám, mondhatsz te, amit akarsz! Nincs szebb nyelv, mint a magyar!”. Én csak nézek rá. „Hát mondd te azt nekem akármelyik nyelven, hogy ’Csókolom a csókos csöpp szádat!’”…
Aznap soká nem bírtam elaludni a két nagy ágy egyikében, amelyik másikában soha nem aludt senki.
Egyszer, a könyveket böngészve a szobámban, az egyikből kihullott egy régi boríték. A címzett: Hedda… valami volt. A vezetéknévre nem emlékszem.
Reggel korán mentem. A két „öreglány” még aludt a jobb felőli „nagyszobában”.
Amikor hazajöttem, köszöntem.
– Hogy van, frau Hedda?
Rám nézett meredt szemmel, aztán csak elkezdett sírni. Csak csorogtak a könnyei, végig az arcán, szótlanul.
Te jó isten! Nem jól szóltam? Tán nem is ő a Hedda!… Rég elhalt húga! lánya! vagy…
– Nem! Semmi, semmi! Csak… negyven esztendeje nem szólítottak engem így!… Heddának.. Tudja, a sokácoknak, szerbeknek itt én Jelena lettem. Az uram után…
Attól kezdve, mert megtudta, hogy nagyon szeretem a fagylaltot, minden este egy tál fagylalt várt a frizsi fagyán. És mert nehezemre esett eldönteni, hogy a tejes vagy a gyümölcsös fagyikat szeretem-e jobban, két kistál várt. Egy ilyennel meg egy olyannal.
Amikor eljöttem, Bács-Bodrog Vármegye monográfiáját el kellett hoznom. A Dudás Gyula-féle első, szebb variációt. Emlékül…
Nem utasíthattam vissza. No meg… örültem is neki.
Azóta is őrzöm féltve. S mert fedele már akkor sem volt, vászonba is köttettem.
Amikor a házát eladta az egészségháznak, (azt mondják, jutányos áron, hisz „Te ismerted! Tudod, milyen volt!”, meg ahogy ez mifelénk már szokás, ki is basztak vele), Szlovéniába költözött. A lányához, aki ott volt férjnél, s akivel mindig szerette volna, ha összeismertet.
Ott halt meg. Számomra úgy, mint a történelemkönyv olyan kiszakított lapja, amire már csak én emlékszem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >