Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Rácfalu (Racko Selo; 1713-tól Péterváradi Sánc, Petrovaradinski Šanac; 1748-tól Újvidék, Novi Sad) volt az első helység, amely állandó letelepedést engedélye­zett a zsidóknak akkor, amikor a többi város (Zombor, Szabadka, sőt Pest) még az éjjeli szállást is megtagadta tőlük.

Egy Marcus Philiph nevű pálinkakereskedőt már 1693-ban rácfalusi lakos­ként tartanak nyilván, az 1717. évi zsidó összeírás pedig három Péterváradi Sáncban lakó zsidó családról tud. Zsidó imaház és zsidótemető is volt. A környező helységekben is éltek zsidó csa­ládok – a zsinagógát közösen használták és tartották fenn.

A zsidók tömegesebb betele­pülésére a zsidók házasodását szabályozó törvény, az úgyneve­zett Familietaten Gesetz megho­zatala után került sor III. (IV.) Károly uralkodása idején, 1726 után, amikor a Császárság tarto­mányaiban zsidó családonként csupán egyetlen fiúgyermeknek engedélyeztetett a házasodás. E törvény meghozatala után sok fiatal zsidó férfi és nő érkezett e déli, ritkábban lakott és felülete­sebben ellenőrzött vidékekre. Ek­kor szaporodott meg Péterváradi Sánc lakossága is, és sok zsidó telepedett meg a környező fal­vakban is.

Az 1727. évi összeírásban (Catalogus Judaeorum) hét zsidó családfő neve szerepel, akik ál­landó lakhelyükül Péterváradi Sáncot nevezték meg.

Zomborban 1735-ben egy Il­lés nevű zsidóról esik említés. Ó-Szivácon pedig 1736-ban egy Misim-Sámuel nevű emberről, aki feleségével és három gyer­mekével élt ott, vegyeskereske­dése volt, és belgrádi születésű­nek vallotta magát. A többi, zömében askenázi családdal szem­ben ez szefárd volt.

Petrőcön 1737-ben tizenöt, főleg állattenyésztéssel foglalkozó zsidó család élt, de Bácsban és Kulán is éltek zsidók (már 1709-ben?). Ez idő tájt Szabadkán (Maria Theresiopolis) nem tartot­tak nyilván zsidó lakosokat, bár időről időre ide is eljártak a piac­ra vásárolni. 1737-ben kapott csak a paksi Herschel Jakab ide­iglenes tartózkodási engedélyt Szabadkán.

Miután 1739-ben az osztrákok visszavonultak Belgrád alól, sok zsidó is velük tartott. Ezek Zimonyban – ahol már a XVII. században is voltak zsidók -, meg a környező helységekben telepedtek meg, egészen Péter­váradig. Ezekről a zsidó jövevé­nyekről Péterváradi Sánc magisztrátusi jegyzőkönyve is emlí­tést tesz 1746. VIII. 15-én.

Bezdánban 1740-ben, Apatin-ban 1749-ben, Paripáson 1756-ban, Csonoplyán 1763-ban, Új-Palánkán 1771-ben, Bácsordason pedig 1776-ban telepedtek le zsidók.

Szabadkán 1774-ben hét zsi­dó család él ideiglenes tartózko­dási engedéllyel. Számuk 1775-ben 15-re emelkedik, azzal, hogy ezek állandó letelepedési enge­délyt is kapnak, és jogot saját hitközség felállítására. Topolyán egy Hajduska Simon nevű keres­kedőről tudunk, akinek később engedélyezték, hogy házat vásá­roljon magának, s letelepedjék Szabadkán.

Az 1779. évi zsidóösszeírás al­kalmából megállapították, hogy Bácska igen sok településén (62-ben) élnek zsidók, köztük Jankován 6 család, Nemesmiliticsen 1, Kerényben 1, Regőcén 1, Monos­toron 1, Őrszálláson 1, Bácséren 1, Bikicen 1, Bácsszentivánon 1, Körtésen 1, Gádoron 1, Küllődön 1, Bács-Kertesen 1, Zsablyaújfalun 1, Futakon 1, Kölpényben 1, Doroszlón 1, Gomboson 2, Militicsen 1, Plávnán 1, Dunabökényen 1, Szontán 1, Úrszentivánon 1, Szentfülöpön 1, Bágyánon 1, Kuczorán 1, Ókeresztúron 1, Lalicson 1, Pincéden 1, Deronyán 1, Boró-con 1, Verbászon 1, Bajsán 2, Kishegyesen 1, de Veprődön és Kanizsán is volt belőlük.

Zentán 1783-ban jegyezték be a zsidó hitközséget, noha egyes számítások szerint az már 1700 óta fennállt, Cservenkán 1785-ben, Adán 1790-ben, Moravicán 1798-ban. Valamivel később sor került a megalakulásukra Péterrévén, Moholon, Temerinben, Ókéren és másutt is.

Bánát

A német telepítést mindig szívügyének tekintette a bécsi Udvar, különösen Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1780-1790) uralkodása idején, amikor a telepítés módszeresen folytató­dott, a betelepülők számára tart­va fenn az egész bánáti tarto­mányt. Ezért a zsidóknak e terü­letekre való települése nehezeb­ben és lassabban ment. Nagy­becskereken 1747-ben teleped­tek meg, Versecen 1766-ban, Nagykikindán 1784-ben, Mokrinban 1793-ban, Pancsován 1796-ban, Törökbecsén 1825-ben, s további 66 helységben a XIX. sz. folyamán.

Szerémség

Hogy mikor telepedtek le a zsidók Szerémség területén, nem lehet pontosan megállapítani, annyit azonban tudunk, hogy va­lamikor a török hódoltság idején történhetett.

Legkorábban Zimonyban tele­pedtek le, már a XVII. sz. folya­mán. A Nándorfehérvárért vívott csatájuk folyamán az osztrákok összeszedték a zimonyi zsidókat a Nándorfehérvárról elmenekült hittársaikkal együtt, és 1638. IX. 6-án Eszékre deportálták őket az ott felállított első zsidó gyűjtőtá­borba. Péterváradon 1695-ben esik említés egy Hirschel Áron nevű ismert kereskedőről, misze­rint az elköltözött volna Nándor­fehérvárról, de csak 1717-ben telepedett le Péterváradon. Egy 1719-ből származó péterváradi feljegyzésben szerepel egy Izsák nevű zsidó chirurgus is, a katoli­kus plébánia könyveiben már a XVII. sz. végén bejegyzés készüli bizonyos Kaledey nevű zsidóról, aki Rácfaluba költözött. Ábra­hám, Dávid és Jakab nevű zsi­dókkal találkozunk egy 1721-33-ból származó šidi nyilvántartás­ban, továbbá egy kocsmáros nevével 1722-ben Racsán. Rumán 1831-ben akadunk nyomukra, de egyes adatok arra utalnak, hogy már 1737-ben itt is éltek zsidók. Az osztrákok 1739-ben elvonultak Nándorfehérvár alól, s a katonaságot nagyobb számú zsidó követte. Ezek aztán a Szerémség kisebb helységeiben tele­pedtek meg Zimony és Pétervá­rad között (Ingyija, Ópázova, Maradék stb.). Későbbi időpontokból származó feljegyzések tudósí­tanak arról, hogy Szerémség egyéb kis településein is fészekre talált egy-két zsidó család. Belegisen 1751-ben tűnnek föl, az 1841. évi nyilvántartás szerint pe­dig az alábbi szerémségi falvakban is: Bingola, Gibarac, Mangyelosz, Csalma, Lezsimir, Divos, Erdővég, Babska, Kukujevci, Ba-csince, Jazak, Suljam, Szot, Ljuba, Nestin, Vizics, Szuszek, Szvilos, Banostora, Cserevics és a már felsoroltak. Éltek zsidók to­vábbá Mitrovicán, Golubinczen, Gergurovczen és Martincon is.

Noha a Szerémség határőrvidéknek számított, ahol zsidóknak tilos volt tartózkodniuk és letelepedniük, elmondhatjuk, hogy szinte minden szerémségi helységben letelepedett belőlük né­hány.

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (3.)

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |