2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A játszma végkifejletéhez közeledik

Kalapis Rókus (Zágráb)
A játszma végkifejletéhez közeledik

A Jugoszláviában folyta­tott nagy játszma elér­kezett végkifejletéhez, legalábbis így látom én, kitekintve a Horvát Szábor újságírószobájának ablakán.

Az események azt látják igazolni, hogy Horvátország és Szlovénia a független­ség kikiáltásával – sakknyelven szólva –, kissé időzavarban, úgy határozott, hogy minőséget áldoz egy gyalogelőnyért, arra számítva, hogy ennek lassú mozgását az ellenfél végül is képtelen lesz megállítani, illetve, hogy ez királynővé átlényegülve megnyeri számukra az embermilliókkal, gazdasági-, hadi- és ki tudja még milyen potenciálokkal folytatott játszmát. Ebben az esetben ezt úgy kell értelmezni, hogy az északnyugati köztársaságok vállalták annak veszélyét, hogy esetleg átmenetileg el­veszítik a nyugat-európai közvélemény szimpátiáját annak reményében, hogy előbb-utóbb mégis eljutnak a nemzetközi elismerésig. Hogy jól mérték-e fel a helyzetet, vagy sem, az már a közeljövőben kiderül, mindenesetre azt már tudni, hogy minek alapján vállalták ezt a nem kis kockáza­tot. Ez a valami pedig a békés megoldá­sokat abszolút előnyben részesítő világ­politika, mely paradox módon még az erőszak bevetésétől sem húzódozik a béke megőrzésének érdekében. Ez hazai viszonylatokban röviden annyit tesz, hogy a hadsereg nem fog közbelépni, s nem lesz polgárháború sem, mert Európa, a világ ezt így akarja.

Meglehetősen megnyugtatóan hang­zik, s talán valamely normális országban akár fogadni is lehetne, hogy a huszon­három millió lélek további sorsáért foly­tatott versenyben a békegalamb nyeri el a pálmát, ám, mint ezt mindannyian jól tudjuk, nincs szerencsénk normális országban élni. Ezt bizonyítják a független­ség kikiáltása után Zágrábba befutó hí­rek. Huszonötödikéről huszonhatodikára virradóra pokolgép robbant a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért elnevezésű po­litikai szervezet zágrábi székhelyén; Glina és Dvor na Uni helységekben komoly fegyveres összetűzés volt a horvát rend­őrség és a felfegyvezett civilek közt; Szlovéniában a JNH egységei és a helyi hatóságok közt került sor nézeteltérésekre.

Legegyszerűbben: senki sem tudja, mit hoz a holnap.

Mi történt tegnap?

Miután úgyis csak bábként vehetünk részt a nagy játszmában, tekintsünk el az esélyek latolgatásától, s inkább vizsgáljuk meg, hogy mi történt tegnap, tegnap­előtt a Horvát Száborban: a múlt meg­nyugtatóan bizonyos.

A Tisztelt Ház sebtében elfogadott kö­zel száz törvénytervezetet, módosítást, megszavazta a függetlenségi nyilatkoza­tot, elvitázott Ante Markovićtyal, a SZVT elnökével, Budimir Lončarral, a szövetsé­gi külügyi titkárral, és izzadt kegyetlenül a június végi kánikulában {banánérlelő hőséget produkált a horvát égről lesütő nap). Hogy a gyors munka milyen mér­tékben nyomta rá bélyegét a köztársa­ság polgárainak életét szabályozó törvé­nyekre, azt pillanatnyilag még nem tud­ni, mivelhogy alkalmazásuk még egy ideig várat magára, ám ha hinni lehet az illetékeseknek, az ország egészére nézve nem jelent hirtelen, tüneményes változá­sokat a horvát képviselőház munkája.

Elsősorban arra kell gondolni, hogy amennyiben komolyan gondolják, a zág­rábi és ljubljanai deklaráció csupán a kiválás hosszú – akár több évig is tartó – folyamatának kezdetét jelenti, melynek során a rendszer életképes részei tovább­ra is zavartalanul működnének az egész ország területén. Így, ha Belgrádból Ljubljanába utazunk, egészen bizonyosan nem kell útlevelet vinni magunkkal, s az is bizonyos, hogy meg sem érezzük, hogy voltaképpen két országhatáron kel­tünk át. Még jó ideig nem kell azzal foglalkoznunk, hogy milyen áron jegyzik a szlovén és horvát pénzt a dinárhoz képest, telefonálni is belföldi tarifa szerint fogunk, sőt vagyonunk is biztonságban lesz – ha lesz – a két független köztár­saság területén, mert mindkettő a ma­gántulajdon sérthetetlenségét írta zászla­jára. Ami bonyodalmakra adhat okot, az elsősorban a horvát állampolgárság be­vezetése a jugoszláv helyett. A törvény értelmében ugyanis mindazokat a polgá­rokat, akik nem rendelkeznek horvát ál­lampolgársággal, s nem tudják (öt évnél rövidebb ideje van állandó tartózkodási helyük a Horvát Köztársaság területén, illetve három évnél kevesebbet töltöttek el házasságban horvát állampolgárságú házastársukkal), vagy nem akarják meg­szerezni a horvát állampolgárságot mint tartós, vagy meghosszabbított tartózkodá­si engedéllyel rendelkező külföldieket fogják kezelni. Ez pedig annyit jelent, hogy nem tölthetnek be semmi­lyen állami funkciót, nem dolgozhatnak a közigazga­tásban, nem szavazhatnak, s, nem pályázhatnak sem­milyen közéleti posztra; s ami a legfájóbb, nem vásá­rolhatják meg társadalmi lakásukat sem, melyet – mint az ugyancsak készülő új lakástörvény kilátásba helyezi – fityingekért fognak vesztegetni, törlesztésre.

Szóval, Horvátország és Szlovénia egy kicsit függetlenítették magukat, de nem túlságosan, s ugyanakkor nem zárkóztak el az esetleges újraegyesüléstől sem, amennyiben a többiek elfogadják feltéte­leiket. A játszma ezzel végkifejletéhez kö­zeledik, s hogy ez milyen lesz, azt még csak nem is sejti senki.

Reménykedjünk.

1991. július 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább