Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Ez itt Katanga
Vuk Drašković szerb pártvezér nyilatkozik a választásokról, az ország sorsáról, a szerbek és horvátok ellentétéről, Tudjman egyetlen emberi szaváról, a magyarokról, a televízióról és a március 9-i tüntetésekről.
Vuk Drašković a legagilisabb az ellenzéki pártvezérek sorában. Árnyékkormányt alakított, tárgyalt a szlovénekkel, kész tárgyalni a többiekkel is, most pedig tüntetéseket szervez szinte minden jelentősebb ellenzéki párt támogatásával a Belgrádi Televízió bevételére. A parlamenti kisebbséget kívánja támogatni, amely a szocialisták lehengerlő többségével szemben tehetetlenségre ítéltetett.
Napló: Hogyan készülnek a helyhatósági választásokra?
Drašković: Nem tudom, mikor lesznek. Szerbiában nincsenek törvények. A választásokat akkor írják ki, ha majd megfelelőnek tartják a pillanatot, de ehhez el kell veszíteniük a televíziót és a Politikát. Amíg viszont a kezükben van minden, nekünk nincs esélyünk. Ha a televízió tisztességes lett volna, a decemberi választásokat is elveszítik. Decemberben a hazugság és a félelem győzött. Ettől szeretnénk Szerbiát megszabadítani. Utána már nem lesz több keresnivalójuk.
Napló: Ön szerint mégis mikorra várható, hiszen említette, nincsenek törvények…
Drašković: Eltúloztam kissé, vannak, de azok két szakaszból állnak. Az első így hangzik: a bolseviknek mindig igaza van, a második pedig: amennyiben nincs, arra az esetre az első szakasz érvényes. Eredetileg áprilisban kellene, hogy sor kerüljön a választásokra, de már júliust is emlegették, de későbbi dátumról is hallottam. Minden lehetséges. Az ő alkotmányuk szerint például nincs már Vajdaság és kormánya sem, de mégis létezik, különösen akkor, ha perelnie kell képviselőnket, Milan Paroškit. Tito nevének védelme mellett most ezt érvényesítik Božović esetében is. Nevetséges és szánalmas. Tegnapelőtt jöttem vissza Szarajevóból. Arról a városról két évvel ezelőtt azt állítottam, hogy Katanga itt Európában. Szégyellem magam. Rájöttem, hogy én érkeztem Katangából. Szarajevó messze megelőzte Szerbiát. Tegnap még onnan ide menekültek az írók, az emberek. Most mi szökünk Szerbiából. A belgrádi bolsevizmus és a zágrábi nácizmus mindent felégethet.
Napló: Milyen szerepet kapott a sajtó ebben a helyzetben?
Drašković: Egyszólamúság uralkodik a sajtóban, a televízióban, a parlamentben. Ami már vulgáris méretű. Még Sztálin idejében is „megjátszották” néha az eltérő véleményeket. A szerb parlamentben díszlet vagyunk, alibiként szolgálunk nekik Európa előtt a parlament többpártiságának formai bizonyítására.
Mondtam már valamelyik nap, ha fizikailag kivitelezhető lenne, akkor a szocialista képviselők a kalapjukkal együtt a fejüket is nyugodtan a ruhatárban hagyhatnák. Elegendő csak egy fej hozzá, hiszen mindent egy helyről, egyetlen személy irányít. Szerbia ilyen elnyomottan nem lehet vonzó a szerbeknek sem, hát még másoknak!
Napló: Az SZMM a kezdeményezője a televízió megrohamozásának. A tömegességre vagy a kitartásra építenek?
Drašković: Mindkettőre.
Napló: Mit várnak március 9-től?
Drašković: A televíziós erődítmény bevételét. Nem fegyverrel, csákánnyal és lapáttal támadunk a televízióra. Szívünkkel akarjuk meghódítani. Hadd lássa Szerbia és a világ is, hogy létezik egy másik Szerbia is. Kitartunk mindaddig, míg nem teljesítik követelésünket.
Napló: Gondoltak-e párhuzamos újvidéki tüntetésre is?
Drašković: Követeléseink az Újvidéki Televízióra, sőt a prištinaira is vonatkoznak. A lényeg pedig a következő: mind a három televízióban egy csatornát fel kell szabadítani, legyen pártatlan, a másik pedig legyen többpárti, és itt hallassák szavukat a pártok, elsősorban azok, amelyeknek képviselőik vannak a parlamentben. A vezetőségek mondjanak le (mellékesen követeljük, hogy kérjenek bocsánatot a pártunkat lejárató kommentárért), továbbá, hogy a televíziók műsortanácsában (mind a háromra gondolok) ott legyenek az ellenzék képviselői is.
Napló: Mi a véleménye a parlamenti ellenzék együttműködéséről?
Drašković: Nem tapasztaltam eddig acsarkodást, de az egyetértésnek nem is látom sok értelmét. Mit tehet az ötven főnyi ellenzék, különösen így, hogy nincs egyenes közvetítés a parlamentből? Szarajevóban más a helyzet. A nyilvánosság nélkül ez nem is parlament, csak egy sötét barlang.
Napló: Hogyan ítéli meg Szerbia helyzetét a most folyó tárgyalásokban?
Drašković: A szerb nép sohasem kívánt leigázni más népeket, sohasem voltak erőszakos népirtó cselekedetei. Szinte kellemetlen mondanom, hogy egynéhány évvel ezelőtt még Belgrádban és Ljubljanában világítottak a balkáni sötétség demokráciát, reményt jelentő gyertyái. Ma minden érték gúzsba van kötve. Mindenki kitépte magát a balkáni sötétség karmából, csak mi vagyunk még a foglyai ennek a vezetőségnek, amely a bolsevizmus visszaállításának igyekezetében túsznak tekint bennünket. Ezt nem engedhetjük meg. Mi nem veszünk részt egy ilyen háborúban.
Napló: Milyen álláspontra helyezkedett az SZMM az 1944-es magyarellenes megtorlások kérdésében?
Drašković: Véleményünket az Ágoston úrhoz írt levelemben közöltem. A
szerb népet ért második világháborús kivégzéseket sohasem felejtjük el. A történtekért csak Isten bocsáthat meg. Nem értek egyet azzal, hogy arra a népirtásra magyarellenes népirtással válaszoltak volna. Az 1944-es és a többi események egyaránt sújtották a magyar és a szerb népet is. Voltak ártatlan áldozatok is, de, hogy ki lesz majd a döntőbíró, aki meghúzza a határt a bosszúállás és az ártatlanok kivégzésének bűntette között, nem tudom. A bosszúállás nem volt (szerb) nemzeti stratégia, nem az állam nevében történt, mint 1942-ben. Semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy a szerbek hóhérait is eltemessék, de nem tartható egyszerre gyászszertartás az áldozatokért és a hóhérokért.
Napló: És mi van azokkal az ártatlan magyar áldozatokkal, akik az 1944-es kivégzésekben haltak meg?
Drašković: Minden ártatlan áldozatért, magyarért és szerbért, tarthatunk közös gyászszertartást, de az áldozatokért és a hóhérokért egyszerre – soha.
Napló: Kiegyenlíthetők tehát a 42-es szerb és a 44-es ártatlan magyar áldozatok?
Drašković: Természetesen.
Napló: Mi a véleménye a szabadkai katolikus templomban történt robbanásról?
Drašković: Higgyék el, nem tudom, miről van szó, de semmi sem igazolhatja ezt a primitív cselekedetet. Amint a magyarok ellen szólt, és magyar templomban történt, rögtön feltételezhető, hogy szerbek követték el. Ki kell vizsgálni, így van-e?
Napló: Csinálhatták magyarok is?
Drašković: Magyarok, horvátok, bárki. A csetnikek és más pártok között is vannak olyanok, akik mindent elvégeznek a kommunisták megbízásából.
Napló: Felfigyelt-e arra, hogy a Kalasnyikov-botrány után hatalmas a nyomás a vajdasági magyarokra? A terepről naponta érkeznek a hajszáról szóló hírek. A sajtó egy része a magyarokat bűnrészességgel vádolja, de mellőzi például azt a tényt, hogy a VMDK kérte először az ügy kivizsgálását.
Drašković: Ki mindenki vett részt ebben a gyanús fegyvervásárlási ügyletben, nem tudom, de azt biztosan tudták az eladók, hogy a Kalasnyikovokat a horvátok a szerbek ellen szándékoznak felhasználni. Tudom azt is, hogy a szerbeket a Janka-puszta óvatosságra inti. Ez az eset egy kicsit ugyanarra a kapcsolatra, magyar-horvát viszonyra emlékeztet.
Napló: Megvádolható-e emiatt az itteni magyarság?
Drašković: Nem. De tisztázzuk. Ez despotizmus, ez a szerb Katanga, és a bolsevista rendszer egyformán sújt szerbeket, magyarokat, mindenkit. A magyaroknak éppen Tudjman gyanús ügyletei miatt erélyesen el kell ítélniük a Kalasnyikovok vásárlóit és eladóit is.
Napló: Ön úgy gondolja, hogy a VMDK és a vajdasági magyarság nem adott elég hangot lojalitásának, vagy talán nem szórt elég hamut a fejére?
Drašković: Nem, ezt nem mondtam. A horvát-szerb viszonyok a háborús összetűzés határán állnak. Egy meggondolatlan lépés a magyarok részéről, a legcsekélyebb rokonszenv irántuk, csak egyféleképpen magyarázható. Mondtam Szarajevóban a muzulmánoknak, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az összetűzés elkerülése érdekében, de megkértem őket, hogy harcunkba ne avatkozzanak bele.
Napló: Vonatkozik ez a magyarokra is?
Drašković: Nekik is néma szemlélőknek kell maradniuk.
A Kalasnyikovokat a szerbek ellenében vásárolták. Hittük, hogy az usztasa Horvátország vereséget szenvedett, de úgy látszik, nem így van. Három nappal ezelőtt Paraga pártjának nevében bejelentette, hogy a horvát nép Pavelićet fogja követni.
Napló: Nem tartja ezt a pártot ugyanolyan jelentéktelennek, mint a csetnik pártot?
Drašković: Nem állítom, hogy minden horvát gyilkolt Jasenovácon vagy másutt, de azt tudom, hogy mindenki, aki ott gyilkolt, horvát volt. Az egész nemzet nem büntethető a bűnökért, de közösségként felelős a történtekért. És fokozottabban kellene ügyelnie arra, mint például a németeknek, hogy ne neveljenek újabb Hitlert, Göbbelst meg más tébolyultakat. A németek megbűnhődtek. Hitlertől eljutottak Brandtig, aki ott térdelt a zsidó áldozatok emlékműve előtt. A horvátok? A másfél millió szerb áldozatért sohasem éreztek bűntudatot és megbánást. Sohasem vártuk el, hogy Jasenovácon térdeljenek le bocsánatért esedezve. De bűnbánat nem érkezett sem a horvát néptől, sem a horvát államtól. A szerbek azonban túltennék magukat ezen, ha kell, holnap. Ha Tudjman elismerné Jasenovácot. Egyetlen tisztességes emberi szaván múlna és csökkenne a feszültség. A szerbek nem akarnak háborút, mert mindkét félről lennének áldozatok, habár elsősorban a horvátoknak lenne.
Napló: Megbékélhetnek-e a szerbek és a horvátok?
Drašković: Az usztasa Horvátországnak sohasem bocsáthat meg a szerb nép.
Napló: Ez a mostani az?
Drašković: Egyre inkább arra emlékeztet.
Napló: Lehetséges-e a megállapodás?
Drašković: Néhány hónappal ezelőtt még volt rá kilátás. Most már nem hiszem, hogy a szerbek részéről bárki megállapodást köthet Tudjmannal vagy horvát részről Miloševićtyel. A belgrádi bolsevik és a zágrábi náci politika egymást támogatja és erősíti. Hiszem, hogy a horvát és a szerb értelmiség mégiscsak meg tudna egyezni, de most nem az övéké a hatalom egyik helyen sem.
Napló: Mi vár az országra?
Drašković: Minden felosztás tragédia lenne. Az ország etnikai, vallási térképén lehetetlen változtatni. Az ország most a leopárd bőrére hasonlít. Tiszta határok nem húzhatók. A megbeszéléseket tehát ennek a megváltoztathatatlan valóságnak a jegyében kell vezetni. Mi kantonokat akartunk kialakítani. Mindenütt, ahol szükség van rá, tartományokat létrehozni, és ezzel értelmetlenné válnának a államalapítói törekvések.
Napló: Mi a véleménye a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért egyre nagyobb térhódításáról?
Drašković: Úgy tervezik, hogy négy-öt év múlva uralkodó párt lesznek az országban. Nemcsak a szerb, hanem minden másik demokrácia is ezen a máglyán fog égni. A hadseregnek nincs helye a politikában.
Napló: Mit jósol a jelenlegi hatalomnak?
Drašković: A háborús hangulat szításával esélyük fokozódik. Ha csillapodik a helyzet, napjaik meg vannak számlálva.
Napló: A háborúban mindkét félnek fegyverrel kell rendelkeznie.
Draákovic A szerbeknek nincs fegyverük, de pillanatok alatt szereznének a horvátoktól, a katonaságtól.
Napló: A keleti demokratikus folyamatokban nagy szerepe volt, van az íróknak, önnek milyen elképzelése van erről?
Drašković: Én most ideiglenes munkavállaláson vagyok a politikában.
Megjegyzés: Egy teljes órát beszélgettünk. Utána a YUTEL riportere várta Vuk Draškovićot a parlamentben. A London kávéházig velünk tartott. Kíséret, testőrök nélkül. Vuk Drašković búcsúzóul megerősítette: sohasem adja fel a harcot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >