Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Üljünk gyászünnepet
Matuska Márton
Értesítést kaptam Temerinből, hogy október 27-én, vasárnap délután a temerini nagytemetőben gyászünnepség lesz. Részt vesz rajta a helyi plébános is. Valakinek alkalmi beszédet kellene tartani. Rám esett a választás.
Szomorú megtiszteltetés. Három ok is van rá, hogy vállaljam.
Rontja-e az alkalomhoz illő, átszellemüléssel párosuló, magunkba szállást megkövetelő hangulatot, ha logikai érvekkel, matematikai eszközökhöz folyamodva érvelünk kifejtvén: hány fő okunk van gyászünnep ülésére?
1. Hullanak legjobbjaink
Barát Róbert temerini illetőségű kiskatona nyitotta a sort. Ő volt azoknak a kötelességtudó vajdasági magyar szülőknek a gyermeke, akik úgy gondolták, meg kell adniuk a császárnak, ami a császáré, s az Istennek, ami az Istené. Róbert hazajött Németországból leszolgálni a katonaságot, és soha többé vissza nem mehetett már. Hozták vissza koporsóban, Temerinbe. A hasonló sorsúak miatt kell most mindenszentek és halottak napja táján gyászülést ülnünk, elsősorban.
Sajnos, sokan vannak már. Nem tudjuk, ki fejezi majd be a sort, valakik talán azok közül, akik olvassák ezeket a sorokat, vagy esetleg, aki írja. Netalán ez is, az is. Mert olyanok most a kilátások.
Olvassuk, mondjuk, hogy általános mozgósítás várható, vagy van is talán már. Hány lakodalomból visznek még el katonaköteles vendéglegényt? S a vőlegénynek esküvő után hány hétig fog tartani párja mellett a mézeshetek, mert jóval az esküvője előtt zsebébe tették már a behívót. S közülük ki tér vissza, és kiért tarthatunk hamarosan gyászünnepet? Hányukért, hányunkért? Sirathatjuk magunkat előre, mert nagyon sokan vagyunk, akik úgy érezzük: nekünk semmi közünk ehhez a halálos erőpróbához. Semmi közünk olyan értelemben, ahogyan a kérdéseinket felvetik, és ahogyan a maguk magyarázatát keresik rájuk.
A vérengzésen túl – ami most ritkítja sorainkat – az a legnagyobb baj velünk, itt élőkkel – s e tekintetben aligha van különbség itteni magyarok, szerbek, horvátok, szlovákok ruszinok, románok és egyebek között –, hogy nem is vagyunk már elég szaporodóképesek, hogy több már a halottunk, mint az utódunk, kevesebb okunk van szülőotthonba, óvodába és az általános iskolába járni gyerekeink ügyeinek intézése miatt, mint a temetőbe, halottaink előtt tisztelegni. Más sem kellett ehhez, mint harcba küldeni a nemzőképes korosztályokat. Vagy idegenbe szalasztani őket attól való félelmükben, hogy akaratuk ellenére kell harcolniuk és elesniük.
2. Egy nap az évben
Ősi szokás, hogy egy napot az évben a halottaknak szentelünk. Nem tudjuk már, miképpen ápolták eleink emlékét őseink, de azt tudjuk, hogy a keresztény világ az első századtól kezdve megemlékezik azokról a halott lelkekről, akiknek az év 365 napjából nem jutott nap, hogy nevükre emlékezzenek.
Szabadkai polgárok ezrei gondolnak ilyenkor Bánátban hagyott halottaikra. Boldogabb időkben autóba ültek, és elutaztak Majdánra, Tóbára, Surjánba, Kisoroszira, Versecre, Mezsényre… Elhagyatott temetők tanúsíthatják, hogy nincsen már, aki emlékezzen az elhagyott sírok ezreire, lassan már a temetőkre sem.
Szabadkán, Újvidéken, Temerinben, Becsén, Adán, Zentán, Törökkanizsán, Debellácson hány sír marad virág nélkül azért, mert akiknek a kertjében a krizantém megnőtt, nem idehaza, hanem Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Spanyolországban, a tengeren túl, a Csendes-óceánon is túl ápolják kertjeikben a krizantémot. Holott nemrégen még Bácska, Bánát, Baranya, Szerémség magyar vagy vegyes lakosságú falvaiban tanulták egymástól, hogy mikor kell ültetni, palántálni, fattyazni ezt a virágot, hogy sok, és nagy legyen a virágja. Szerémséget már alig is emlegetjük, hiába van olyan szimbolikus nevű magyar volt faluja, mint Maradék. Maradik lett abból, s hogy azzá válik majd, annak első jele volt néhány évtizeddel ezelőtt, hogy elment tőlük a református lelkész, meg hogy nem sokkal utána megszűnt náluk a magyar óvoda. Satrincán történt meg, hogy a maradék magyar lakosság nem mert nemrégen közösséget vállalni a hozzájuk látogató magyar érdekeket védő politikai szervezet tagjaival. Persze, hogy a temetőikben Sič lett már a Szűcsből a sírfeliratokon, és ki tartja ma számon, hogy Herkóca temetőjében Mirko Konc egyenes ági leszármazottja néhai kanizsai Koncz Imrének?
Sok bánáti falunkból egyelőre csak a magyar tanár, a magyar pap vagy a harangozó hiányzik, de máris föltehető a kérdés, hogy mikor megy el, fogy el az ottani temetőből a sírápoló is, aki ilyen idő tájt megkoszorúzza az ottmaradottak, az örökre ott maradottak sírját.
3. Az ismeretlen temetkezőhelyek
Harmadik okunk a halottainkról való megemlékezésre ezekben a napokban az a körülmény, hogy most adódik másodszor lehetőség nyilvánosan is elzarándokolni azokra a temetőhelyekre, amelyekről eddig nem volt szabad tudnunk.
Amikor a temerini Nagytemetőbe látogatók mindenszentek táján kiözönlöttek a sírok közé, úgy mentek el a bejárathoz legközelebb eső sír, a tömegsír mellett, mintha nem is tudnák, hogy ott is az, ő halottaik nyugszanak, vagy hogy egyáltalán ott valakik nyugszanak. Nappal úgy tettek, mintha nem ők maguk vitték volna a koszorút arra a halomra az éj leple alatt. Nappal rá sem pislantottak, nehogy gyanúsakká váljanak, hogy ők tudnak arról, ami ott létezik. Pedig, a szívek éjjel-nappal sajogtak azokért, akikre nem volt szabad emlékezni, és akikről tilos volt megemlékezni.
A bánáti Csernye temetőjének a szélén a Sárga gödör fölött is megjelentek ilyenkor a rejtve odadobott koszorúk és csokrok. De Csúrogon a dögtemetőbe talán még soha senki sem merészelt virágot tenni az ott elkapartak fölé. Meg nem is igen van már, aki tudja, hova is kellene virágot helyezni.
Vannak olyan népszokások, hogyha egy házban meghal valaki, akkor abban a házban leállítják az órákat, gyászfátyollal fedik el a tükröket a gyász idejére. S a gyász, mint tudjuk sokkal tovább szokott tartani, mint a temetés. Tekintve, hogy azok a halottaink, akik hasonló helyeken nyugszanak mint a sziváci, az adorjáni, a kanizsai, a törökkanizsai, a verbászi, a zombori, a szabadkai, az újvidéki, a padéi… magyar áldozatok, tehát nincsenek még tiszteségesen elhantolva, a haláluk beálltakor megállított órát még nem indíthattuk el, a fátyollal fedett tükörről a leplet még nem lebbenthettük föl, nekünk még emlékező élőknek és utódoknak nagy adóságunkat kell törlesztenünk e halottainkkal szemben: meg kell adnunk nekik a végtisztességet. Ezért kell róluk külön megemlékeznünk, listáznunk az elesettek nevét, és méltó síremléket állítanunk nekik.
Nehogy azt találja valaki is gondolni, hogy megfeledkeztünk róluk vagy szégyelljük őket, mint ahogyan rá akartak szorítani bennünket. Őket, az áldozatokat.
Az ártatlan áldozatokat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >