Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A jó nő és a puska
Bódis Gábor
Interjú Bogdan Bogdanović akadémikussal, a szerb liberális gondolkodók egyik kiemelkedő képviselőjével.
– Bogdanović úr, Ön már évek óta élesen bírál egyes folyamatokat Szerbiában. Hogyan értékelné a jelenlegi helyzetet?
– Nagyon boldog lennék, ha valami bölcset mondhatnék, de már nem vagyunk elég okosak. Háború van, komoly háború, amit Belgrádban még nem fognak fel kellőképpen az emberek. A háború okai homályosak, irracionálisak és mindennek nem kevésbé homályosak a nemzetközi vonatkozásai is. Így engem elcsüggesztenek ezek a fejlemények. Egész életemet Jugoszláviában éltem le, és most meg kell állapítanom, hogy Jugoszlávia többé nem létezik. Felvetődik bennem a kérdés, hogy mi lesz ezután, mert ha négy-öt klerikális, fasiszta állam létesül helyette, akkor azokban nem lesz érdemes élni.
– Mégis, van-e valamilyen remény, hogy jobbra fordulhatnak a dolgok? Vannak-e például Szerbiában olyan erők, amelyek erre hatással lehetnek?
– A velem azonosan gondolkodók körének nincs komolyabb befolyása. A szerb ellenzék elég hangos, talán hatékony is. Véleményem szerint azonban az ellenzék Milošević személye ellen irányul. Az ő hibái kétségtelenek, de az ellenzék lényegében nem változtatna programján. Az ellenzék nem tudja, hogy mi a teendő például Kosovóban. Nincs világos állásfoglalása a horvátországi háborúval kapcsolatban sem. Ez utóbbit nehéz megmagyarázni egy értelmes embernek Öt-hat baranyai és szerémségi faluért folyik a háború? Vagy egy félig üres terület miatt, amely nem képes saját magát ellátni? Mindez meghaladja az ésszerű elemzés kereteit.
Engem azonban a jugoszlávok tudatának elferdülése aggaszt. Bizonyos módon a jugoszlávok fellázadtak Jugoszlávia ellen. A horvátok és a szerbek is hatalmas gyűlölettel beszélnek Jugoszláviáról. Amikor én Jugoszláviáról beszélek, akkor nem Sándor király vagy Milošević Jugoszláviájára gondolok. Jugoszlávia számomra egy információs térséget, az a húsz-egynéhány barátomat jelenti, akikkel kommunikálok. Természetesen szeretném, ha ezután is útlevél nélkül utazhatnék.
Úgy vélem, hogy Jugoszlávia minden hibája ellenére a nemzetköziség modellje volt, ez a mostani pedig igen elvetemült, soviniszta modell. A provincializmus szelleme kerekedett felül.
A helyzet nap nap után romlik és mi már a félőrültek állapotában vagyunk. Hajnalban várjuk a YUTEL adását, és délben már megint a képernyő előtt ülünk. Én magamról és a hozzám hasonlókról beszélek… Hogy kik azok a szakállasok az utcákon, nem tudom. Az a benyomásom, hogy egy rendszer, egy a velejéig bürokratikus rendszer megbukott. De ez mégiscsak egy rendszer volt, amelynek megvolt a maga – ne mondjam azt – burzsoáziája, felső rétege. Most mindez megszűnt, és megkezdődött a harc a szociális átrendeződésért. Egyesek az új hatalmi rétegbe szeretnének kerülni. Ami a legrosszabb, tipikusan balkáni vonás, hogy ezt háború útján akarják elérni. Jobb lenne, ha kereskedőkként érnék el. Ma harcosok, holnap néphősök, holnapután dedinjei villatulajdonosok.
Jugoszlávia déli része, a Duna és a Száva alatt, egy migrációs terület. Már a partizánháború is egy fegyveres népvándorlás volt. Mi, tőzsgyökeres belgrádiak jól emlékszünk rá, amikor a partizánok bejöttek. Úgy jelentek meg, mint valami idegen test, mint mükénéi harcosok. Alig szelídültek meg, alig civilizálódtak a gyermekeik, most újabb mükénéiek érkeznek Kosovóból, Krajinából, Boszniából… Igen sötét kép ez, de a kérdésére ezt válaszolhatom.
– Mi a véleménye a jugoszláv válság nemzetközi hátteréről? Az utóbbi időben a Szovjetunió is hangoztatta véleményét…
– A helyzet elég zavaros. Ami a Szovjetuniót illeti, ez aggaszt engem és barátaimat a leginkább. Most ugyanis egy olyan tényező kapcsolódik be a jugoszláv káoszba, amely sohasem volt jó hatással a Balkánon. Ez a pánszlávizmus. Úgy vélem, hogy a nemzetközi ész nem tudja kibogozni a jugoszláv gubancot. Néha egy utópia lebeg előttem: egy nagy nemzetközi értekezletet kellene tartani a Balkánról, mint amilyen a bécsi vagy a berlini volt. Itt olyan nemzetközi elveket kellene lefektetni, amelyeket ráerőltetnének a balkáni népekre. Azt hiszem az a régi mondás, hogy a Balkán nem felel meg a balkáni népeknek – igaz. Egymással, de önmagukkal sem tudtak zöld ágra vergődni. A jövő Balkánjának fegyvermentesnek kell lennie. A határok lehetnek ilyenek vagy olyanok, mert megváltozik a jelentőségük. A balkáni emberek a fegyverek rabjai. Ez egy szörnyű kábítószer. Ha az Interpol üldözi a kábítószer kereskedőket, akkor fegyverezze le ennek a kábítószernek a rabjait is.
Amikor a háború végén a partizánokhoz érkeztem, engem nagyon meglepett ez a szinte földöntúli szerelem a fegyverek iránt. Ez egy erotikus kapcsolat. Kenegették, simogatták, fényesítették a puskákat. Természetesen a puskát rendben kell tartani, mert különben felrobban, de ez az erotikus kapcsolat már túlzás. Szerintem ez a motívum sem elhanyagolható, mert rettenetesen veszélyes. Nem tudom, le tudja-e magyarra fordítani ezt a szójátékot, de nálunk Belgrádban a jó nőre azt mondták „puska”. Azt a népet, amely egyenlőségjelet tesz a nő és a puska közé, azonnal gyógykezelni kell.
Ami a nemzetközi intézkedéseket illeti, azt hiszem, ilyen apró intézkedésekkel Európa nem ér el semmit. Én a mindenfajta beavatkozás híve vagyok. Nem maradhatunk magunkra Ítélve. Mindaz, ami Jugoszláviában történik, holnap kiterjedhet a szerb-albán kapcsolatokra, a szerb-macedón, az albán-macedón, a bolgár-macedón viszonyra. Egy nagy káosz kezdete ez.
A mostani tűzszünet egy újabb próbatétel. Jó lenne, ha tartósnak bizonyulna, de azt hiszem, csak egy-két napig tart, amíg az egyik és a másik fél át nem csoportosítja erőit. A szerbek kicselezik a nemzetközi ellenőrzést, a horvátok pedig valószínűleg tovább fegyverkeznek. Elhiszem, hogy a kívülállók számára ez felfoghatatlan, hiszen számunkra, városi emberek számára is felfoghatatlan az a szenvedély, amellyel ezek az emberek harcolnak.
A békemozgalmak jók, de egy kicsit gyermekdedek. Béke, béke, béke – ez nem elég. Meg kell jelölni a békétlenség kiváltó okait. Két-három emberről van szó. Hogy ki kezdte, erről vitatkozhatunk. Én, mint szerb mindig készen vagyok kijelenteni, hogy Milošević a fő bűnös, ő kezdte, de a többiek sem különbek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >