Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A hajótörött ökumenikus mozgalom pusztába kiáltó szava
Huszonöt év után a szerémségi Karlócán olyasmi történt, amire már nem is nagyon gondoltunk: újra tárgyalóasztalhoz ült a „jugoszláv” katolikus egyház vezető egyénisége és a szerb pravoszláv egyház feje, hat-hat tagú küldöttség élén. A megfigyelők igen pozitív eredménynek könyvelik el dr. Franjo Kuharić zágrábi érseknek, a katolikus egyház bíborosának a találkozóját Pavle szerb pátriárkával, a szerb ortodox egyház fejével.
A karlócai találkozás merész kezdeményezésnek számítható a jelenlegi helyzetben. Először is rámutat arra, hogy az egyházfők szeretnék tovább folytatni az ökumenikus beszélgetést az ökumenikus mozgalom keretében, aminek az a célja, hogy a különböző felekezetekhez tartozó keresztények ismét egyesüljenek. E cél előmozdítására eleinte ideiglenes szervezeti intézkedések szolgálnak. Közöttük ki kell emelni az Egyházak Világtanácsát. E – zömében protestáns és ortodox egyházakat tömörítő – mozgalomban, amely azonban nem tekinti magát szuperegyháznak, megfigyelőként részt vesz a katolikus egyház is. A mozgalom végső célja, hogy Jézus akaratának értelmében, egy egyházhoz tartozzék valamennyi krisztushívő ember. A mozgalom voltaképpen csak a 20. században kezdődött, és habár magán viseli a gyermekbetegségek tüneteit, mégis rendkívüli sikereket könyvelt el magának. Ezt ugyancsak világviszonylatban mondhatjuk, mert területünkön a nemzeti torzsalkodások miatt nemrégiben még szinte úgy tűnt, hogy nemcsak hajótörést szenvedett, hanem hogy halálra is van ítélve. Az ökumenikus mozgalom, amelynek tagjai egymást partnernek tekintik egy olyan párbeszédben és együttműködésben, amely keresztények között folyik, akikben több a közös, mint az elválasztó vonal, fölfedezte azt is, hogy a keresztényeknek közös kötelességük van a világ iránt. A közös vonások között megemlítendők: a közös hit Istenben és Jézus Krisztusban, mint az egyetlen Úrban és Megváltóban; a jóhiszeműségnek keresztény és emberi szempontból egyaránt kötelező kölcsönös feltételezése; a vallásszabadság feltétlen és kölcsönös tiszteletben tartása; az érvényes keresztség közössége és valamennyi kereszténynek az a közös törekvése, hogy tagjává váljék Jézus Krisztusnak. A karlócai találkozó részvevői megállapodtak abban, hogy a vegyes teológiai bizottság újra folytatja az évente sorra kerülő találkozásokat, amelyek a dialógus légkörében folynak le. Ez a dialógus nem egymás meggyőzését jelenti, és nem is a saját álláspont rákényszerítését a másikra, nem annak a tisztázását, hogy kinek is van végül igaza. Inkább az egyházak közeledéséről van szó és nem egyszerűen – a katolikus egyházfelfogás értelmében sem –, hogy a nem katolikus egyházak „térjenek vissza”, hiszen a jövő egyházának magában kell foglalnia a pozitív-keresztény múltat és a többi egyház értékeit is. Az ökumenikus dialógusnak mindaz tárgya, ami elősegítheti, hogy a keresztények egységesek legyenek a hit és az egyház kérdésében, a keresztény életben és a világért való felelős munkálkodásban. Mivel azonban az utóbbi években és hónapokban a társadalmi türelmetlenség tetőfokára hágott és napjainkban a polgárháború kitörésével fenyeget, ez nagyon kihatott az ökumenikus mozgalomra a mi területünkön is. A szerb és a horvát nép közötti nemzeti türelmetlenség kivetítette árnyékát mindkét egyházra. Ezenkívül a katolikus egyház bizalmatlanságát az ortodox egyházzal szemben még jobban növelte az, hogy a szerb nacionalisták – még ma is – mindenért a Vatikánt okolják, mint a szerbség elsőrangú évszázados ellenségét. Másrészt – sajnos – olyan jelenségnek is tanúi voltunk, hogy egy ortodox főpásztor – aki lehet, hogy éppen emiatt maradt el a találkozóról, habár tagja volt a küldöttségnek – Krisztus szeretet-parancsa helyett hivatalosan is az ószövetségi „fogat-fogért” bosszúra hívta fel a híveket. Mindezek után nem kell csodálkoznunk, hogy újabban egyesek már a vallási háborút kezdték emlegetni. A helyzet elmérgesedéséhez valószínűleg még az a postkommunista országokban tapasztalható általános jelenség is hozzájárult, miszerint az egyház az új helyzetben nemigen találja föl magát. Eddig a kommunizmus az egyházat saját leghírhedtebb ellenségeként kezelte, most pedig a demokratizálódás folyamatában az egyház abba a kísértésbe esik, hogy „puszipajtása” legyen az új hatalomnak. Ennek jeleit mindannyiunknak volt alkalma látni úgy Horvátországban, mint Szerbiában.
A karlócai találkozó világosan rámutatott, hogy a két egyháznak nem érdeke semmilyen háború, legkevésbé a vallási háború. A kulisszák mögül kiszűrődött információk ugyan említést tesznek arról a próbálkozásról is, hogy a közös közleményben, a Szentírásból kiindulva újra kimondják, hogy a hatalom ugyan Istentől jön, de (egyes horvát) uralkodókat el kell ítélni, mert a hatalomtartók nem Istentől jönnek. Az evangéliumi lelkület azonban felülkerekedett és ez a kezdeményezés halálra lett ítélve. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tárgyalások őszinte – és ami még sokkal fontosabb: az evangéliumi – szeretet jelében történtek. A katolikus rész igen elismerően nyilatkozik Pavle pátriárka és Irenej Bulović bácskai püspök hozzászólásairól és evangéliumi lelkületéről.
Az egyházfők nem azért ültek össze, hogy egy politikai nyilatkozat nyilvánosságra hozatalával véget vessenek a nemzetek közötti gyűlölködésnek és a kirobbanó félben lévő polgárháborúnak, de nem is azért, hogy leckét adjanak a politikusoknak. Ők azt tették, amit tenniük kellett: hivatalosan is rámutattak azokra az értékekre, amelyeket mint hívőknek és mint embereknek szem előtt kell tartaniuk, nehogy felelőtlenül meghúzzuk a ravaszt, ami a szörnyű tragédián kívül semmi mást nem eredményez. Noha nem várjuk el, hogy nyilatkozatukat mindenki megszívleli, mégis remélünk abban, hogy szavuk nem marad pusztába kiáltó szó.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >