Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Maastricht, majd rükverc
Kovács László
Az Európai Közösség a minapi maastrichti csúcsértekezlete után, amelyen a tizenkettek elkötelezték magukat külpolitikai lépéseik összehangolása mellett, az agonizáló Jugoszlávia, illetve annak két köztársasága, Szlovénia és Horvátország elismerésének kérdésében máris bebizonyították, hogy a boldoguláshoz, azaz az új európai házhoz tartógerendának nem elég a gazdasági téren elért egyetértés.
A politikai kérdések összehangolása nélkül a fejükre szakad a tető. A tizenkettek a már „látott” és „játszott” balkáni útvesztőkben ismét tanúbizonyságát tették annak, hogy az új, az épülő Európa nem tud szabadulni régi történelmi alapjaitól, nem tudja magát túltenni a németek és a franciák, a britek meg a többiek, a németek és mindenki, a katolikusok és a reformátusok, a régi és új „császárságok”, valamint a kicsik és nagyok között levő ellentéteken.
Lapzártakor, hétfőn délután, az EK tucatnyi külügyminisztere épphogy megkezdte a legújabb „Genscher kontra tizenegyek” fedőnevű csatát. A téma, és a névleges tét Szlovénia meg Horvátország elismerése. Lényegében persze a világviszonylatban kialakuló új erőviszonyokról, illetve arról van itt szó, hogy ki az úr a házban? Az egyesült, egyre magasabbra törő Németország? Vagy a Biztonsági Tanács két állandó tagja, Franciaország és Nagy-Britannia? Együtt vagy külön-külön? Esetleg a rapszodikus, de gazdaságilag izmos Olaszország? Vagy bármelyikük szövetsége a kicsik és közepesek teljes vagy megosztott táborában?
Németország mindenesetre kimondta: karácsonyig elismeri Szlovénia és Horvátország szuverenitását, nemzetközi jogi szubjektivitását. Beavatottak tudni vélik, hogy a német kormány csütörtöki ülésén ezt az ígéretet a számottevő nyomások ellenére is beváltja. A nyomás pedig ugyancsak jelentős, mert még a volt (vagy vélt) vélemény- és szándékszövetségesek is leléptek, magára hagyva a csökönyös és rátarti németeket.
Mint ismeretes, vasárnap az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elfogadta 724. számú határozatát, amelynek értelmében egy 25 tagú csoport (katonai, rendőr-, kommunikációs stb. szakértő) utazik Jugoszláviába, hogy előkészítse a kéksisakosok esetleges jövetelét, illetve, ha itt tartós béke valósul meg, megfelelő időben és helyen történő elhelyezését. Közben megismerkednek a helyzettel, tanulmányozzák és figyelemmel kísérik azt.
Bush amerikai elnök a minap, miután az amerikai külpolitika jó néhány szaltót vetett már a jugoszláviai válság ügyében, most hangot adott véleményének, óva intve minden szövetségest, főleg Németországot, hogy tartózkodjon az olyan elhamarkodott lépésektől, mint Szlovénia és Horvátország soron kívüli és egyéni elismerése, ugyanis a háború átterjedhet nemcsak más jugoszláv köztársaságokra, hanem lángra lobbanthatja az egész régiót. Megszeppent ettől a hangoskodó Ausztria is, megingott Róma önbizalma, Franciaország pedig közös kritériumok kidolgozását sürgeti, amelyek alapján – az elismerést megelőzően – megmérettetne Ljubljana meg Zágráb is, ugyanakkor Kijev, Minszk, sőt Moszkva is. London továbbra is mindent ellenez, amit Bonn sürget. Az IRA hétfői londoni bombamerényleteitől a briteknek végképp elment a kedvük mindennemű szecessziós törekvés támogatásától.
Hogy fest tehát a jugoszláv válság nemzetközi (torz) tükörképe, és milyenek a kilátások? Az ENSZ tovább tanulmányoz, mintha az igencsak hozzáértő Vance nem látott volna eleget. Vagy Carrington lord, esetleg a fehér zubbonyos EK megfigyelők. Vukovár talán nem volt elég képletes? Vagy Dubrovnik? A szinte valamennyi nemzetet és kisebbséget magába foglaló menekültáradat? A sok hullazsák, katonasír? A tizenkét brüsszeli mágus valószínűleg kitalál valamit, hogy „az egység is megmaradjon”, de Genscherék orcáját se érje szégyenpír. Mire a Napló az olvasók kezébe kerül, fogadni merek, vagy azt ötlik ki, hogy valamennyi újonnan (?) létrejött európai államot közös kritériumok alapján kell és lehet elismerni (méghozzá csak akkor, ha azok kötelezettséget vállalnak a határkérdések és a politikai viták békés úton történő rendezése mellett, tiszteletben tartva és szavatolva az emberi és kisebbségi jogokat), vagy azt a megoldást választják, hogy egyszerre ismerik el mind a hat köztársaságot, amelyek azután újra megkezdhetik vég nélküli tárgyalásaikat a közös, ködös, laza, lazább vagy minden kapcsolat nélküli jövőről. Ily módon időt nyer a közösség is, Bonn sem szenved csúfos vereséget már első, egyfajta erőpróbát jelentő szólómutatványa alkalmával, Jugoszláviában pedig lesz, ami lesz.
Ez egy kicsit 1956-ra és az ENSZ-ben akkor felvetett magyar kérdésre emlékeztet. Ugyanakkor tört ki ugyanis a szuezi válság is. Az nem volt kérdéses, és most sem az, melyik témára helyezte a fő hangsúlyt a világszervezet. A Nyugat, de főleg az CJSA most a széteső Szovjetunió, és az ott felhalmozott atomfegyverek ellenőrzésével van elfoglalva. A jugoszláv rendezéshez pedig oly módon viszonyul, hogy minduntalan érezteti, nincs kőolajunk. Sajnos, nem vagyunk Kuvait, ezért túl sokba kerülünk. Másnak is, magunknak is.
Közben a Jugoszláviában dúló, és most újult erővel tomboló polgárháború vezérei és parancsolói tovább fújják a harci kürtöket. A JNH lövi Eszéket, de egységei lassan visszavonulnak Szerbia, Crna Gora és főleg Bosznia-Hercegovina területére. A horvát fegyveresek megpróbálják visszaszerezni a JNH és a szerb szabadcsapatok által elfoglalt területeket. Éjszakánként teherautók százai fogdossák össze ország szerte a jövő nemzedékét, és viszik a halálba. Hontalanok tízezrei lepték el a jeges utakat. Az ország a népek vándorútja lett. A háború és béke urai Belgrádban meg Zágrábban nyeregben maradtak. A demokrácia és reformok helyetti távlat: a vérengzés folytatása, a gyökérevés és a bunkó. Pedig az egyenlőség – ha a testvériség már nem is – még lehetséges, sőt jelen esetben törvényszerű. Az elesettek sírjait jelző keresztek és kopjafák ugyanis mind, mind egyformák.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >