Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Milošević haláltánca
Mirko Kovač író, a szerbiai ellenzék képviselője nemrég hosszabb írást jelentetett meg a Libération című lapban Slobodan Milošević szerb köztársasági elnökről. Alább ebből közlünk részleteket a Népszabadság nyomán.
A Slobodan Milošević szerb köztársasági elnökhöz közel álló emberek azt mondják, hogy eddigi karrierjében a romániai események érintették a legsúlyosabban. Baráti körben dühösen ismételgette: „Ez ellenforradalom, mint Magyarországon volt 1956-ban”. Az pedig, hogy Ceausescut és Elenáját, mint a patkányokat, lelőtték, megrázta és kétségbe ejtette. Nem hiszem, hogy ekkor szállta volna meg Ceausescu szelleme, hiszen ő már akkor ehhez az emberfajtához tartozott. Lélekben Ceausescut támogatta, mint ahogyan titokban csodálta Szaddam Husszeint. Közel állnak hozzá az olyan alakok, akik az egész világgal szembeszállnak. Mindig támogatni fogja az ellenséggyártás szakértőit. Amikor harmonikaszó mellett ünnepelte az 1989-es alkotmányt, amellyel megszüntette az autonómiákat, mintegy száz albánt öltek meg. 1991 márciusában rendőrségi alakulatoknak osztogatta parancsait barlangjából a tüntető egyetemisták ellen, és vérontást idézett elő Belgrád utcáin. Ő az elindítója a szerb-horvát háborúnak, amely a Balkán történelmének legkegyetlenebb és legpiszkosabb háborújaként kerül be a tankönyvekbe. Felbérelte a jugoszláv hadsereget, hogy gyilkoljon és romboljon. Nélküle elképzelhetetlen a szerb politika e korszaka. Amióta hatalomra került, több tízezerre nőtt a halottak száma.
Nem hiszem, hogy helyénvaló őt Hitlerhez hasonlítani. Ő egészen kis kaliberű. Nem az utcáról került hatalomra, mint Hitler, hanem karrieristaként osont be a politikába. Ám nem a társadalmon vagy a szerb szellemen kívül jelentkezett. A tömeg akarta őt, mert ő azonnal azonosult Szerbiával. A szerb értelmiség magához ölelte ezt a szocialista bankárt annak reményében, hogy majd ő rendezi a nemzet számláit, s törleszti a múlt adósságait Ez az ember szélsőségesként és nacionalistaként erőltette rá magát másokra, s ezek a balkáni ember jellemtipológiájának jellegzetes vonásai. Igaz, hogy a szerbiai ellenzék egy része nemzeti szerencsétlenségnek tekinti Miloševićet, de a pravoszláv egyház, a Szerb Tudományos Akadémia, az írószövetség, a rendőrség
és a hadsereg belső nagyságként élik meg, aki rá tudja erőltetni másokra Szerbia állami hatalmát. Nekik egy olyan szerencsétlenre volt szükségük, aki azt hiszi, hogy „a politikát hazaszeretetből tanulják”, s hogy az igazság hősies kategória. Egy pszichiáter egy fogadáson így bókolt neki: „Ön, Milošević úr, a szerbség lényegének megtestesítője”. Ez semmiképpen sem igaz. Ha Milošević volna „a szerbség lényegének megtestesítője”, ez igen lehangoló szellemi képe lenne egy népnek.
Ez az ember már nem tudja féken tartani azt, amit maga idézett elő. S olyan gyűlöletet váltott ki, amely már őt is elnyelni látszik. Mint a többi gazember, ő is azonnal a nép kollektív sebeit kezdte piszkálni. Szörnyekkel vette körül népét. Kifejlesztette veszélyeztetettség-érzetét, és mozgásba hozta minden félelemtartalékát. Megszabadította a felelősségtől, és revansizmusra ösztökélte. Indulatokon taposott, és a genocídiumról szónokolva fellobbantotta a képzeletet. Az egykori áldozatok utódait mészárosokként használta fel. Most ez a nevetséges diktátor valamiféle világfasizmusról handabandázik dacára annak, hogy ő maga már nacionalizmusba süllyedt, s hódító háborúba keveredett. Területeket csatol át, áttelepíti a lakosságot, zsarol más nemzeteket, megalázza a kisebbségeket s ez már nem csupán „a fasizmus minimuma”, hanem első stádiuma.
A politikába háborús módszereket vezetett be, mint ahogyan most az általa előidézett háborúba némi politikát igyekszik bevezetni. Azonnal háborút akart, de nem tudta, hogyan kezdheti meg. Csak akkor bátorodott neki, amikor a fiatal albánok meggyilkolásának próbája fájdalommentesen, a szerbek és a hadsereg jóváhagyásával megtörtént. Rövid idő alatt olyan kavarodást idézett elő, hogy el kell ismernünk a rendetlenséghez való tehetségét. A rombolás e stratégája már ma impozáns romokat tudhat a háta mögött. Erejét a csőcselékből meríti. Milošević annyira belegabalyodik hibáiba, hogy csak újabb hibák árán tud kikeveredni belőlük. Nem a megbékélés, hanem az egyet nem értés embere. Akkor fogadja el a párbeszédet, amikor már késő. Akkor enged, amikor falhoz szorítják.
Milošević véglegesen lerombolta a szerb katona mítoszát Egy amerikai lap fogatlan szörnyként, kivert kutyaként ábrázolta. Ez a katona tyúktolvaj és gyújtogató. Milošević másokat akart megalázni, és saját népét alázta meg. Megszégyenítette a tradíciót. A Crna Gora-i csőcseléket és lumpenproletariátust Dubrovnikra uszította. Kulturális genocídiumot követett el.
Ellenségeket gyártott, holott önmaga legnagyobb ellensége. Nagy-Szerbia vagy egy kis Jugoszlávia létrehozására törekedve egy katonai tábort hozott létre. El akarta rabolni Horvátország egy részét, és betelepíteni szerbekkel, de végül csak széttelepítette a szerbeket is, a horvátokat is. A lerombolt városokat és településeket felszabadítottaknak nevezi. Ahol roncs élet, ott szabadság van. Horvát házakat felgyújtva az öntudat irigylésre méltó szintjére emelte a horvát embert. Kosovóból háromszázezer albánt akart kitelepíteni, és időközben még mintegy húszezer szerb költözött el onnan. Minden erejével hadakozott Horvátország és Szlovénia függetlensége ellen, s ezek már függetlenek. Mindent megtett azért, hogy megmentse a Kommunista Szövetséget, s amikor ez nem sikerült, átkeresztelkedett szocialistává. El akarta csúfítani Dubrovnikot, s népe arcát csúfította el. Nem minden szerb barbár, de Milošević törzsének sok-sok éven át kell majd mosakodnia, ő a szerb politika kudarcának a megtestesülése. Ő az abszolút vereség, az emberi és erkölcsi bukás.
Mindennek ellenére Milošević nagy tekintélynek örvend a szerb nép körében. Sokak számára ő a király. Ünnepli a pravoszláv egyház, s a szerb pátriárka megszenteli fegyverét.
Milošević a szerbeken kívül mindenkivel megutáltatta a jugoszlávság eszméjét, de sikeresen ötvözte a szerb nacionalizmust a katonai szocializmussal.
Attól tartok, hogy a szerb politika már nem tud meglenni nélküle. Ez a zavar sokkal súlyosabb az ő elmezavaránál. Amit ő felszított, az már ott pislákolt sokak lelkében. Én bukást kívánok neki. Hogy ez megvalósuljon, Szerbiának meg kellene szabadulnia a tehetetlen és őrült kommunista tábornokoktól, s főparancsnokuktól, Slobodan Miloševićtől.
De nem csak tőlük, hanem örökségüktől és szellemi nyomoruktól. Ezt a hazafiknak kell megtenniük, akik szeretik népüket, akik ápolják népük hagyományait.
Következő cikk: A szúnyogirtókat is lelövik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >