Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A stafétától a bitófáig
A hír csupán egy napot él – talán azért, hogy sokkal tovább tartson.
Ha átlapoznánk a két évvel ezelőtti vagy a még korábbi újságokat, mondjuk 1988 márciusából, áprilisából, májusából, elkerülhetetlenül szemet szúrnának az ifjúsági stafétával kapcsolatos témák. Legyen-e vagy ne legyen? Egyesek a megszüntetése mellett kardoskodtak, mások viszont az erre vonatkozó indítványt „a forradalom vívmányai és Tito elvtárs személyisége és műve elleni merényletnek” minősítették. Ez utóbbiak ezzel az „érvvel” igyekeztek letaglózni a megszüntetés híveit.
1990 májusában az újságokban olyan közlemények, nyilatkozatok, interjúk és vádiratok jelentek meg, amelyekben hemzsegtek a „szebbnél szebb” elnevezések: „bűnöző”, „tolvaj”, „kalandor”. Mindezeket a jelzőket Tito nevéhez fűzték, ahhoz a névhez, amely tegnapig a legfelsőbb mércéje volt bárminek, sőt gyakran akárminek is. Az igazsághoz tartozik, hogy itt-ott jelentkezik egy-egy harcos vagy „illetékes szerv”, és elmondja, hogy ez nincs rendjén. A hangoskodók azonban túlsúlyban vannak. A kör bezárult. Ugyanolyan szenvedéllyel tiporják a sárba, mint ahogy egykoron éltették „nemzeteink és nemzetiségeink legnagyobb fiát”. A szenvedély, úgy tűnik, az egyedüli állandó, ami a Tito iránti viszonyulást jellemzi.
Hagyjuk azonban Titót. Róla nem kellene csak úgy, mellékesen beszélni. Jobb bánásmódot érdemel. Mindezek a dolgok rólunk regélnek. A kultuszt nemcsak egy személy építi, hanem a vezért körülvevő, úgynevezett munkatársak. A saját bálványozó viszonyulásukat a Vezér iránt másokra is rá akarják kényszeríteni. Részt vesznek ebben az „ujjongó tömegek” is, amelyek teljes őszinteséggel jelennek meg az alkalmi rituálékon.
Kínos nehézséggel szabadulunk meg a totalitárius tudattól, hiszen sokáig voltunk rabjai. De vajon megszabadulunk-e a báványimádás kényszerétől? Hiszen ez a kettő összefonódik. Felismerjük-e, hogy az egyik egypártrendszert egy másikkal váltjuk fel, vagy új vezéreket avatunk a régiek helyébe? Hogyan kerülhető el, hogy ne történjen meg ismét az egyszólamúság?
Térjünk vissza a két-három évvel ezelőtti újságokra. Az ifjúsági staféta fennmaradásának akkori lelkes éltetői most is felbukkannak, azzal a különbséggel, hogy ugyanolyan lelkesedéssel, mint egykor, most a tabuk megdöntéséért szállnak síkra, és áhítattal támogatják az „új politikát”. Ezek egyébként igen jól jövedelmező állásokhoz jutottak az új vezetőségekben. Az ilyenek a vezér éltetésének alapján működnek, és még az sem akadály, ha Ő nem létezik. Majd kitalálják.
Hát, így van ez. Sovány vigasz, hogy minden vezérnek olyan munkatársai vannak, amilyeneket megérdemel. De ez fordítva is érvényes.
Megjegyzés: a szerző a Vajdasági Ifjúsági Szövetség elnöke volt 1988-ban. Ő szüntette meg a stafétát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >