Ma Csongor, Bernadett névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Herkóca, 1992 július
Figyelmeztetés
Legkésőbb 1992. július végéig tűnj el Szerbia területéről, máskülönben mi fogunk kilakoltatni sürgősségi eljárással, ugyanez vonatkozik a többi feketeingesre is.
(A levél hátlapján bélyeg, postai pecsét címzés. A címzett J. L herkócai lakos.)
Nincs helyük a faluban
Egy újságból kölcsönzött adatok szerint a Ruma községhez tartozó kis szerémségi falunak idén februárban körülbelül 3800 lakosa volt, ennek mintegy 70 százaléka horvát, 20 százaléka magyar, 10 százaléka pedig szerb nemzetiségű. A „történelmi fordulópont” sokak szerint május 6-a volt, amikor a Szerb Radikális Párt helyi bemutatkozásán felolvasták azoknak a névsorát, akiknek „nincs helyük a faluban”. Ma, a lap adatai szerint, Srboslavcinak közel 5000 lakosa van, ennek 83 százaléka szerb, 12 százaléka magyar és mindössze 4-5 százaléka horvát.
Nem (teljesen) hivatalos adatok szerint a falu 410 házából eddig 229-et hagytak el lakói. Érdekes, hogy a fenti adattal valamennyi általam megkérdezett személy egyetértett, függetlenül nemzeti, pártbeli, hogy ne mondjam, táborbeli hovatartozásáról. Egyikük sem tartotta eltúlzottnak, tendenciózusnak az arányt. „Jobb lesz így nekünk”
„Felhívom a figyelmét arra, hogy a faluban az emberek lelkiállapota egyre rosszabb, szinte kétségbeejtő” – figyelmeztetett beszélgetőtársam, aki segített abban, hogy kapcsolatot teremtsek a helybeliekkel. Állítását látszik bizonyítani a tény, hogy a megkérdezettek – annak ellenére, hogy már többször is vállalták a nyilvánosságot – arra kérnek, nevük ezúttal ne jelenjen meg az újságban.
– Higgye el, jobb lesz így nekünk. Sok problémánk támadt már amiatt, hogy nevünket adtuk nyilatkozatainkhoz. Nagyon nehéz itt; bezárkózva élünk, állandóan figyelnek bennünket. Tulajdonképpen saját magamat sem értem, miért álltam rá mégis erre a beszélgetésre, de már nem tudom magamban tartani azt a feszültséget, ami felhalmozódott bennem.
Hirtelen nem is tudom mivel kezdeni a kérdezést Mégis, hogy történik az a bizonyos kilakoltatás? Megfélemlítés? Kik fenyegetik őket és miért?
– Az a bűnünk, hogy horvátok vagyunk, meg azért is bennünket hibáztatnak, ami Horvátországban történt. Pedig én például szerb vagyok. A férjem horvát, de öt hónapig harcolt a fronton Szerbiáért. Hiába, ő usztasa, én pedig kurva vagyok. Hogy hogyan fenyegetnek? Hozzám például bejött az udvarba egy nagyobb csoport, azt mondták, el kell mennem innen. Nem volt fegyverük, de nagyon agresszívak voltak. Bejelentettem az esetet a rendőrségen, de az nem tett semmit. Csak tudomásul veszik a történteket, de nem avatkoznak bele. Állítólag néhányat közülük vizsgálati fogságba helyeztek, de épp ma láttam őket az utcán sétálni. Sőt, úgy tudom, aláírásokat gyűjtenek, hogy valamennyi fogva tartott szerbet engedjenek azonnal szabadon.
Érdeklődöm Nikola Kraljević helybéli katolikus pap felől, akiről az a hír járja, hogy közvetlenül azután, hogy a Belgrádi Kör tribünestjén nyilvánosan felszólalt a herkócai eseményekkel kapcsolatban, megverték.
– A múlt héten látták a gyerekek. Az arca kék volt Azóta mi nem láttuk, de a templom harangja már egy hete hallgat.
Az elvándorlás a mai napig tart, mondják névtelen beszélgetőtársaim Már csak a legbátrabbak maradtak itt, akik még a halálos fenyegetések ellenére sem akarnak új hazát keresni maguknak.
– Ugyan hová mehetnénk? Merre? Melyik országba? Horvátország soha nem volt a mi hazánk, és most sem az. Egyszerűen nem értem, hogy mi történik. Úgy szeretnék végre pihenni egy napot, csak egyet élni nyugodtan, mint Szerbia egyenrangú állampolgára! Félek.
A „herkócai állam'' első embere
Ostoja Sibinčić a másik féL A rumai községháza dolgozója, a herkócai helyi közösség elnöke. Sok mindent írtak róla az újságok. Azt is, hogy videofelvétel készült arról, hogy számol le a DEPOS újságíróival. Azt is, hogy ő indokolta meg, miért kell a falu nevét Srboslavcira keresztelni. Meg azt is, hogy ő a „herkócai állam” első embere. Hogy a horvátokat „szerencsétlen”-eknek, „usztasoid”-oknak és infantilis”-eknek nevezte. Hogy a vukovári fronton három napig vadászott egy horvát mesterlövészre, aki lelőtte a legjobb barátait. Mikor végre sikerült megölnie, kiderült hogy, egy húszéves nőről van szó. „Usztasa kurva, ő volt a legédesebb zsákmányom” – mondta ezzel kapcsolatban Sibinčić. Az újságok szerint.
A beszélgetésre rááll, de szeretné, ha elküldenék neki egy példányt abból a számból, amelyikben az interjú megjelenik. Hozzáteszi, ez nem feltétele a beszélgetésnek. Megígérem.
„A magyarok nagyszerű emberek”
– Mi történt és mi történik Herkócán?
– Folyik a horvát nemzetiségű lakosok önkéntes kitelepülése a faluból. Az egész folyamat törvényes és szabályos keretek között zajlik. A horvátok a Horvátországban élő szerbekkel cserélik el házaikat A cseréről adásvételi szerződést kötnek a felek azzal a kötelező kitétellel, hogy a csere mindkét fél beleegyezésével történik. A horvátok egyébként anyaországuk gazdag vidékeire, Slavonska Požegába, Bjelovarra, Viroviticára, Podravska Slatinára, Rijekába és Slavonski Brodba költöznek.
– Miért épp a herkócai horvátok, és miért mindannyian?
– Ennek konkrét oka van. Franjo Tuđman horvát köztársasági elnök 1991. április 24-én nyilvánosan köszönetet mondott a herkócai horvátoknak azért a segítségért, amelyet azok anyaországuk iránt tanúsítottak. Ez az esemény egyrészt szinte sokkolta a helyi nem horvát lakosságot, másrészt ez egyfajta jeladás volt arra, hogy megkezdődjön a Horvátországba való áttelepülés. Jórészt ennek a hatására mintegy 200 helybeli horvát fiatal állt be a horvát hadseregbe. Ezeknek a fiataloknak a szülei most egyrészt a szégyen, másrészt az erkölcsi nyomás miatt úgy döntöttek, hogy áttelepülnek Horvátországba.
– Tudja ezt ön bizonyítani?
– Persze. Sokan közülük meghaltak a fronton. Egyikről biztosan tudjuk, hogy Slavonski Brodban, egy másik pedig Županján van eltemetve. Egy harmadikat én fogtam el a vukovári fronton. Azt mondták, Ausztráliába ment dolgozni, én meg rabul ejtettem Vukovár alatt. Ez egyébként általános jelenség. Mindazok a helyi horvátok, akik Németországba, Belgiumba, Hollandiába, Svédországba és más országokba menekültek, azokat kiképzőtáborokba küldték, hogy aztán a horvát fronton vessék be őket
– Ön szerint tehát Herkócán nincs erőszakos kilakoltatás?
– Nincs. Nézze, ez a háború spontán tört ki, és a háborúnak a rengeteg borzalma mellett volt egy pozitív következménye is. Ez pedig az, hogy a diaszpórában élő szerbek és horvátok elkezdtek vonzódni anyaországukhoz. Ez, azt hiszem, hogy normális dolog.
– Beszélgettem helybeli lakosokkal, akik mást állítanak. Például fegyveres csapatokról beszélnek.
– Hazudnak. Ezek tendenciózus, rosszindulatú megnyilvánulások. Az egyetlen csoport, amelyik meglátogatta a lakosokat az a JUGA ügynökség, amely a házcserénél közvetít az érdekelt felek között. Olyan esetekről tudok, hogy valakinek ellopták a paprikáját, lecsupálták a káposztáját vagy a dinnyéjét, de csoportokról szó sincs.
– Állítólag a helyi rendőrség szerbeket tart fogva, ön pedig követeli ezek szabadon bocsátását?
– Ez megint csak nem igaz. A rendőrség senkit sem tart fogva. Sokakat behívtak informatív jellegű beszélgetésre, többek között engem is, de utána azonnal szabadon hazajöhettem.
– Ön szerint van-e valamilyen ellentét a helyi szerbek és horvátok között, vagy nincs?
– Nézze, mi nagyon szomorúak voltunk, hogy a helybeliek rossz útra tértek. A VHDSZ helyi alapszervezete megalakulása után szinte azonnal a HDK usztasa politikájának a szolgálatába állt. Persze mi erre gyorsan rájöttünk. Ők tulajdonképpen átverték, becsaptak a helyi magyarokat és szerbeket.
– És mi a véleménye a herkócai magyarokról?
– A magyarok nagyszerű emberek és lojálisak. Csak egy esetre emlékszem, amikor egy helybeli magyar szökést akart megszervezni a frontról, de egyébként semmi probléma sincs velük. Mi helybeli szerbek és magyarok nagyon jól kijövünk egymással. Ennek legjobb példája, hogy ahogy befejezem ezt a beszélgetést, megyünk a barátaimmal a Molnár Antihoz dinnyét enni. Mit mondjak még?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >