Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A veszélyes béke
Interjú Milovan Djilasszal
Bódis Gábor
A kommunizmus, mint a háború csírája
– Ha fogalmazhatok így, Ön abban a kivételes helyzetben volt, hogy hosszú évtizedeken keresztül a disszidens szemszögéből kísérhette figyelemmel a kommunizmus fejlődését és bukását. Milyen benyomásokat keltett ez Önben?
– Szilárd meggyőződésem, hogy a kommunizmus többé nem fog felújulni. Meghiúsultak azok az elvárások is, hogy a kommunizmus bukása után azonnal megnyílik az út, és könnyű lesz áttérni a szabad piacgazdaságra, a politikai demokráciára. Ezek valamennyire megvalósultak a politika szférájában. Itt elsősorban a politikai szervezkedésre és a pártok működésére való jogot értem, továbbá a szabad választásokat. A gazdaság terén azonban a probléma sokkal súlyosabbnak mutatkozik. Lehet, hogy egyes országok, mint például Magyarország, könnyebben tér át a bürokratikus tulajdonviszonyok világából a magánkezdeményezés birodalmába, de másutt ez nagyon lassan halad és számos buktatója van. Ez főleg Jugoszláviára vonatkozik, ahol ezen a téren alig tettek valamit, kivéve az óhajok hangoztatását. A jugoszláviai rezsimek tulajdonképpen megörökölték a kommunizmus gazdasági struktúráját. így ők maguk sem lehetnek másmilyenek – függetlenül az említett politikai szabadságjogoktól –, mint autokratikusak, bürokraták. Konkrétan Horvátországra és Szerbiára gondolok.
– Ha már említette Jugoszláviát, azt hiszem belevághatunk fő témánkba. Ön milyennek látja a volt Jugoszláviát ebben a pillanatban?
– A volt Jugoszlávia korszaka lezárult, róla már csak a történelem nyelvén beszélhetünk. Már megalakult néhány független köztársaság. Én személy szerint azért szálltam síkra, hogy a gondokat a volt Jugoszlávia szintjén oldják meg. Úgy véltem, hogy a legjobb megoldás egy konföderáció lett volna. A politikai gyakorlatban azonban ez nem valósult meg. Az új független államok megalakulását pozitív tényként kell elkönyvelni. Ebből kell kiindulni, amikor tovább akarunk lépni. Hogy mit értek azon, hogy tovább lépni? Azt, hogy meg kell valósítani a békét, majd megindulni egy ténylegesen demokratikus berendezés felé. Elsődleges feladat a gazdasági struktúra megváltoztatása. A mai jugoszláv alkotmányok, minden gyengeségük ellenére, alapul szolgálhatnak egy Ilyen reformnak.
A függetlenség foglyai
– A gazdaság említésekor felvetődik a kérdés, hogy a független volt Jugoszláv tagországok, gazdasági szempontból, megélhetnek-e önállóan?
– Nem, elszigetelten nem tudnak fennmaradni. Ezért Európa felé kell fordulniuk és egymással is együtt kell működniük. Most látszik Igazából, hogy Jugoszlávia széthullása katasztrofális következményekkel járt minden tagköztársaság gazdaságára. Ez természetes, hiszen a vállalatok, a pénzügy, a kereskedelem összefonódott.
– Ehhez a gazdasági pangáshoz hozzájárultak a nemzetközi tényezők is; elsősorban a gazdasági szankciókra gondolok, amelyek most már csak Szerbiát sújtják. De talán nézzük meg, hogy szélesebb körben milyen nemzetközi körülmények befolyásolják a Jugoszláv válságot – Németország, az Egyesült Államok, Európa és Oroszország szerepére gondolok.
– Mindezek az országok, amelyeket felsorolt, tehát az Európai Közösség és a többiek, a békéért, a jugoszláviai helyzet konszolidálásáért szállnak síkra. A Szerbia és Horvátország közötti háború kitörése előtt mindent megtettek, még hathatós pénzügyi segélyt is kilátásba helyeztek, csakhogy elkerüljék a konfliktust. A konfliktus tehát a jugoszláviai belső viszonyokból fakadt. Csak ezek után keveredtek bele a nemzetközi tényezők.
– A szerb sajtóban, legalábbis annak azon részében, amely közel áll a jelenlegi rezsimhez, már hónapok óta azt hajtogatják, hogy Németország a volt Jugoszlávia belügyeibe való beavatkozásával tulajdonképpen az úgynevezett Negyedik Birodalom előkészítésén fáradozik.
– Ez abszurdum. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ideológiai igazolást találjanak mások állítólagos bűnösségében a saját politikájukra. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a német politika teljesen rendjén való lett volna. Én azt mondanám, hogy kissé elsietett volt, időnként nem éppen mértéktartó. Ez elsősorban Horvátország és Szlovénia nemzetközi elismertetésének siettetésében nyilvánult meg. Távol állunk azonban attól, hogy egy Hitler típusú Negyedik Birodalmat készítenének elő. Vagy hogy előkészületek történnének a német katonai expanzióra. Ezek abszurdumok, és csakis a nem tiszta lelkiismeret szüleményei lehetnek.
– Már egy hónap múlt el Szlovénia és Horvátország diplomáciai elismerése óta. Azóta több mint negyven ország szentesítette ennek a két volt jugoszláv tagköztársaságnak a függetlenségét. Vajon a Németország által vezényelt elismerési hullám járult volna hozzá a már szintén hetek óta tartó békésebb periódus kialakulásához?
– Azt hiszem, a diplomáciai elismerés elszigetelten se nem járult hozzá, se nem akadályozta a konfliktusok kialakulását Jugoszláviában. Amikor én az elsietett német politikáról beszéltem, akkor az elismerés előtti időszakra gondoltam, amikor Németország két-három hónapon keresztül jelezte, hogy el fogja ismerni Szlovéniát és Horvátországot, ha tovább tartanak az összecsapások. Az az időszak ez, amikor ez a fenyegetés kiélezte az összetűzéseket, mert a horvátok a közeli elismerés tudatában fokozták a harci tevékenységet. A szerbek szintén erősítettek, de pontosan ellenkező okok miatt: ők ezzel akarták megakadályozni Horvátország nemzetközi elismerését. Az én véleményem szerint maga az elismerés ténye nem játszott negatív szerepet. A sorsdöntő azonban nem a német elismerés volt, hanem az játszott szerepet a béke felé fordulásban, hogy az ENSZ interveniált. Valóban a világszervezet szerepvállalása időben egybeesett az elismerési hullámmal, és ezért keletkezik az a látszat, hogy a német lépés hozzájárult a béke megszilárdításához. Ennél, szerintem, sokkal fontosabb volt az ENSZ beavatkozása. Magától értetődik az is, hogy az elismerési hullám elszigetelte Szerbiát, és ilyen értelemben felgyorsította a békefolyamatot
Az orosz anyácska és az amerikai nagybácsi
– Egy másik fontos tényező a volt Szovjetunió helyébe lépő Oroszország. A nemzetközi köztudatban az a vélemény uralkodik, hogy Oroszország hagyományosan Szerbiához és Montenegróhoz kötődik. Most azonban az oroszok bejelentették, hogy elismerik Szlovéniát és Horvátországot igaz viszont, hogy hozzátették: nem szakítják meg a kapcsolatot a maradék Jugoszláviával sem. Mi a véleménye az orosz állásfoglalásról?
– Én a kérdést egy kicsit megfordítanám: nem Oroszország kötődik Szerbiához és Montenegróhoz, hanem Szerbia és Montenegró kötődik Oroszországhoz, hiszen ők a kisebbek Azt hiszem, hogy szentimentális okok játszanak közre, valamiféle történelmi emlékezet. Ez azonban a politikai döntéshozatalhoz nem elegendő. A szerbek eltúlozták azt a szentimentális elvárásukat, hogy az oroszok mindig is a pártjukon lesznek. Bárki, aki csak egy kicsit is józanul gondolkodott, tudhatta, hogy az oroszok el fogják ismerni Szlovéniát és Horvátországot Az is várható volt, hogy ezt egy kicsit elodázzák és fűznek hozzá valamilyen magyarázatot, de Oroszország manapság nem különbözhet össze Európával. Ez sokkolta azokat az embereket, akik Oroszországhoz a pravoszláv vallás alapján viszonyulnak. Ez azonban várható volt, és egyben hozzájárult Szerbia még nagyobb elszigeteltségéhez, és szertefoszlatott egy illúziót.
– A legfontosabb nemzetközi tényező manapság az Amerikai Egyesült Államok. Olvastam a jugoszláv sajtóban olyan találgatásokat, melyek szerint megváltozott volna a Jugoszláviával kapcsolatos amerikai álláspont. Például módosítottak nézeteiken, ami Milošević szerb elnököt illeti. Korábban Washingtonban úgy vélték, hogy a szilárd béke alapfeltétele Tuđman és Milošević távozása a politikai színtérről. Most viszont félő, hogy Milošević eltávolítása után Szerbiában káosz keletkezik. így aztán a szerb elnök a stabilitás tényezőjévé vált. Ön egyetért ezzel?
– Az Egyesült Államok akkor változtatott a Miloševićre vonatkozó álláspontján, amikor Milošević megváltoztatta véleményét a háborúval és a békével kapcsolatban. A béke felé való irányultságon Milošević és a szerb kormány elég eltökélten munkálkodnak. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy visszautasították a támogatást Milan Babićnak, a krajinai szerbek vezetőjének. Szerbiában azonban a helyzet még mindig olyan, hogy nincs egy erős politikai formáció, amely Milošević bukása után a színre léphetne. A két legerősebb ellenzéki pártnak, a Drašković vezette Szerb Megújhodási Mozgalomnak és a Mićunović-féle demokratáknak még nincs kellő szintű szervezettségük. így aztán függetlenül a Milošević-rezsim számos gyönge pontjától, még nem létezik olyan erő, amely úgy tudná helyettesíteni, hogy közben ne törjön ki polgárháború Szerbiában. Azt hiszem, az amerikaiak ebben az esetben pontosan mérték fel a helyzetet.
Babić és a szerb álom vége
– Akkor talán térjünk át Horvátországra, vagyis Horvátország olyan vidékeire, ahol a szerbek vannak többségben, és ahol igen nagy ellenállás mutatkozik a Vance-féle tervvel szemben. Konkrétan Milan Babićra gondolok. Ön szerint ott milyen irányban fejlődnek majd a dolgok?
– Azt hiszem, hogy Babićnak távoznia kell. Vagy leváltják, vagy pedig a végsőkig engednie kell. Neki ott tulajdonképpen nincsen többségi támogatása. Ott most az a hagyományos megosztottság tapasztalható, mint ami a háborúban is volt. Az északi részen, tehát Banijában, Likában és a Kordunban, a második világháborúban partizánok voltak, és ők most a Vance-féle terv mellett vannak. Krajina déli része csetnik vidék volt és itt ellenzik a rendezési tervet. Ez az ellenállás azonban nem tarthat sokáig, hiszen abszurdum, hogy egy kis terület ahol egy nem demokratikus rezsim uralkodik, ellenálljon az egész földkerekségnek. Arról nem is beszélve, hogy ezzel szembeszegülnek a szerb nép többi részével is. Az én véleményem tehát az, hogy napok kérdése ennek az ügynek a megoldása.
– Nekem az a benyomásom, hogy a kosovói szerbek után Milošević cserben hagyta a krajinai szerbeket is, akik egy nagyobb sakkjátszmában csak egy figura szerepét játszották. Egyetért-e ezzel?
– Nem, nem értek ezzel egyet. Inkább azt gondolom, hogy a krajinaiak akarták Miloševićet felhasználni. Ő azonban nem engedett. A dolgok mindaddig úgy-ahogy harmonikusan mentek, amíg a háború alakulása nem sodorta Szerbiát súlyos helyzetbe. Itt elsősorban a nemzetközi elszigeteltségre gondolok, de a belső problémákra is. Ezek már nemcsak Miloševićet, hanem az egész szerbiai rendszert fenyegették. Amikor erre sor került, megjelent a Vance-féle terv. Milošević megérezte a veszélyt, amely a kniniek elutasításában rejlik, és a béke mellett döntött. Más választása nem is volt így aztán nem lehet arról beszélni, hogy ő fordított hátat a krajinaiaknak, hanem Babićék akarták a saját politikájuk túszává tenni Miloševićet.
Gavro és Ferdinánd
– A szétesett Jugoszlávia helyén kialakuló államocskák közül fontossági szempontból előkelő helyen van a központi tagköztársaság, Bosznia-Hercegovina. Megfigyelők egyöntetű véleménye, hogy ott minden pillanatban kitörhet egy nagyobb méretű összecsapás.
– Ez a megállapítás helyes. A helyzet továbbra is kritikus, de azt hiszem, hogy ott is jócskán megváltozott a hangulat. A három ott élő nemzet a horvát, a szerb és a muzulmán vezetői kezdik belátni, hogy nem mehetnek tovább a háború felé. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Közösségnek a szerepvállalása a jugoszláv válságban olyan visszhangra talált Bosznia-Hercegovinában, hogy most sokkal nagyobb esélye van a békének, mint mondjuk néhány hónappal ezelőtt. Ezt azonban senki sem tudja szavatolni. Ott mindenki fel van fegyverezve, paprikás a hangulat, úgyhogy egy soviniszta csoport olyan összetűzést válthat ki, amelyet aztán nehéz lesz ellenőrizni.
– Egy pillanatra térjünk vissza a Vance-féle tervre, illetve annak vonatkozásában azoknak a horvátországi vidékeknek a jövőjére, amelyek most szerb ellenőrzés alatt állnak.
- Ami Baranyát Kelet-Szlavóniát és Szerémséget illeti, azt hiszem, azt a szerbek meg akarják tartani. Ez tehát a béketárgyalások napirendjén fog szerepelni. Itt most betelepítés, kitelepítés folyik – és jelenleg nem egészen világos, mi is történik. Krajina egy más eset és úgy vélem, hogy autonómiát fog kapni, méghozzá igen szeles körűt. Azt még nem tudni, hogy milyen viszonyban fog állni Horvátországgal. A dolgok jelenlegi állásából ítélve, azt hiszem, hogy a legvalószínűbb az, hogy Horvátország keretein belül marad egy széles körű autonómiával. Hogy mit fog tartalmazni az az autonómia? Valószínűleg ezt tudja a Vance-féle terv alapján. Bíróságot rendőrséget és helyi képviselő-testületet kapnának – ez tulajdonképpen egy kis állam lenne. A horvátok ezt ellenezni fogják, de nem sok sikerrel, mert az ott élő szerbek' többsége ezt el fogja fogadni.
A kosovói ősrobbanás
– Magában Szerbiában lappang a kosovói kór. Nyugati hírmagyarázók úgy vélik, hogy ott is minden pillanatban kitörhet egy szélesebb körű összecsapás. Mi a megoldás a kosovói problémára?
- Erre nem tudok egyértelműen válaszolni, és azt hiszem, senki sem tud. A probléma az, hogy az ottani rezsim nagyon rossz. Az albánokat teljesen elidegenítették az államtól. A szerb hatalom tulajdonképpen csak a rendőrségben testesül meg. Sikerült tehát egy teljes kettészakadást kiváltani. A szerbek továbbra is költöznek el, annak ellenére, hogy ott rendkívül erős rendőrségi és katonai alakulatok vannak. Ők ugyan nem avatkoznak be az albán-szerb viszonyba, de mint nyomásgyakorló tényező léteznek. Van arra remény, hogy ott se kerüljön sor összecsapásra, habár ezt senki sem garantálhatja, A háborút csak abban az esetben lehet elkerülni, ha szerbek tárgyalásokat kezdeményeznek az albánokkal, és valamilyen kompromisszumot ajánlanának fel. Jelenleg a hivatalos Szerbiában nem észlelhető erre hajlam.
– Egyesek úgy vélik, hogy az úgynevezett albán alternatívában tömörülő ellenzékiek egy része nyíltan az Albániához való csatlakozást hirdeti, míg a többiek a Kosovói Köztársaságért szállnak síkra. Az Ön véleménye szerint ezek reális lehetőségek?
– Nem rendelkezem elegendő információval, és nincs összeköttetésem az ottaniakkal, hogy egy egyértelmű választ tudnék adni. Emlékeztetnék azonban a helsinki dokumentumokra, amelyek értelmében a határokat nem lehet megváltoztatni csak megállapodások alapján. Nekem úgy tűnik ebben a pillanatban, hogy annak az albán áramlatnak van nagyobb esélye, amely valamilyen kompromisszumra törekszik Szerbiával. De mondom, erre nem tudnék egyértelmű választ adni.
Lesz-e újabb nürnbergi per?
– Nem beszéltünk még egy fontos délszláv tényezőről: az úgynevezett Jugoszláv Néphadseregről.
– A JNH szerb hadsereggé változott. Még mindig jugoszlávnak nevezik, és lehet, hogy egyes tisztekben még működik valamilyen jugoszláv szentimentalizmus, de gyakorlatilag ez egy szerb hadsereg. Ami a hadsereg kommunista mivoltát illeti, az múlófélben van, annak ellenére, hogy egyes tiszteknek, a dogmatikusabbaknak ez lelkiismereti gondokat okoz. így aztán egyre kevésbé lehet egy kommunista hadseregről beszélni.
– Ez a háború a legszerényebb számítások szerint is több ezer emberéletet követelt. Minden háború azzal szokott végződni, hogy a vélt vagy a valós bűnösök elnyerik büntetésüket. Lesz-e ez a háború után is egy nürnbergi per?
– Kétféle bűnösségről beszélhetünk Az egyik a politikusok bűnössége, akik a politikájukkal kiváltották a háborút. A másik fajta a háborús bűnök, amelyekből sok van, méghozzá mind a két oldalon. Ez nyilvánvaló nemcsak a jugoszláv sajtóból, hanem olyan nemzetközi szervezetek jelentéseiből is, mint az Amnesty International vagy a Helsinki Watch. Az adatokat még nem rendszerezték, és valószínűleg csak a békefenntartó erők érkezése után lehet ezeket a bűnöket komolyabban kivizsgálni. Már most nyilvánvaló azonban, hogy mind a két oldalon vannak bűnösök, de ártatlanok is. Nem tudom, melyik oldalon van több... Ami a politikai bűnöket illeti, a politikai pártokra tartozik, hogy egyetértésre jussanak, kik váltották ki a háborút. Ezt a háborút senki sem nyerte meg.
– Végül azt kérdezném meg, hogy békésebben fogunk-e élni abban a térségben, amelyet egykor Jugoszláviának neveztek?
– Valószínűleg így lesz, de ez nagyon kockázatos, sok veszélyt rejt magába.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >